Egy éve felújították, csakhogy van egy kis bökkenő.
Tavaly tavasszal felújították Kolozsvár belvárosának egyik utcáját. Az unitárius templomot a Brassai Sámuel elméleti líceumtól épületétől elválasztó Dávid Ferenc utcában keskenysége miatt korábban is gyakorlatilag csak gyalogosforgalom zajlott, bár a taxik beállhattak, hogy kuncsaftokra várakozzanak.

A Dávid Ferenc utca a város egyik legforgalmasabb útját, az 1989. december 21. sugárutat (hajdani nevén a Kossuth utcát) köti össze a város egy másik igen forgalmas részével, a Mihai Viteazu (Széchenyi) térrel.
A felújítás során az utcának kb 35-40 méteres szakaszát nagyobb kőlapokkal és kockakővel fedték be és egészen pofásan néz ki. Ráadásul az unitárius templom fala mellett padokat is elhelyeztek, ahol mondjuk a nyári melegben le lehet ülni pár percre, mivel a magas épületek miatt itt mindig hűs árnyék van.
Azaz le lehetne ülni, mivel… Hát szóval ez a gond:

Amint a képen is jól látható, a Dávid Ferenc utcai padokon vastagon áll a madárürülék, a városi talpalásban megfáradt embert pedig igen kellemetlen meglepetések érhetik, ha leül.
A vétkesek pedig természetesen a nagyobb városok főtereiről jól ismert, elzavarhatatlan galambok, amelyek repülő patkányokként árasztanak el teret, utcát, járdát és hagyják ott piszkukat.
Ebben az esetben a galambok az unitárius templom tetőcserepeiről, ereszcsatornájáról és faláról, egy jó magasan húzódó párkányról eregetik ürüléküket a mélybe, egyenesen a fal melletti padokra. A Brassai épületét valamiért nem szeretik a galambok, oda nem szállnak, csak a templom falára.


Megoldás is lenne a problémára, de valahogy nem próbálja alkalmazni sem a város, sem az unitárius egyház vezetése. A megoldás pedig – amit széles körben alkalmaznak ilyen esetekben – egy igen egyszerű szerkezet: egy keskeny fémszalag, amiből hosszú és hegyes tüskék merednek ki, hogy megakadályozzák a madarak leszállását. Ez a tüskés szalag pedig méterenként olyan 15-20 lejbe kerül. Namármost, ezt a szalagot a templom hosszúságában, kb. 35 méteren kellene felszerelni, két sorban: a bádogcsatorna szélére és az említett párkányra. Ez összesen 70 méter, tehát 1400 lejbe kerülne. Vegyük hosszá a felszerelés költségét és mondjuk azt, hogy legfeljebb egy-kétezer euróból cakompakk megoldható lenne ez a kellemetlenség. Ez elhanyagolható összeg ahhoz képest, hogy mennyit javítana a belvárosi környezet minőségén. Egy év eltelt galambszarosan, kérdés, hogy mennyinek kell még eltelnie...
Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.
Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?
Tudta, hogy Emil Boc kiválóan versel magyarul Petőfi Sándor, József Attila vagy éppen Kosztolányi Dezső modorában? Erre tessék! (Naná, hogy pamflet.)
Ki kell menekíteni az ukrán határ menti Tulcea megyei Plauru falu lakóit az ukrán kikötői infrastruktúra elleni éjszakai orosz támadások után – derült ki hétfőn.
… jóformán neki se fogtak egy vasúti felüljárónak, máris összedőlt, elakadt a vonatközlekedés… akad olyan település Romániában, ahol folyóvíz nincs, de karácsonyi vásár naná, hogy van!
Eddig tizenöt embert evakuáltak a Tulcea megyei Plauru településről, miután az ukrán területeket ért orosz dróntámadások nyomán egy LPG-vel megrakott hajó kigyulladt hétfőn Izmajil ukrán város közelében.
Nem tudta leplezni lelkesedését a román Prima Sport kommentátora, amikor Írország labdarúgó-válogatottja megszerezte győztes gólját a magyar nemzeti tizenegy ellen a világbajnoki selejtezőmérkőzésen.
A ma éjjeli drónincidensről tájékoztató cikkünk posztja alatt több olvasónk is arról számolt be, hogy hangos zajra riadt fel szerdára virradóan. „Nagyon hangos volt, éjjel 2-kor arra ébredni, hogy gépek zúgnak a fejünk fölött!”
Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.
Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?