A romániai közutak állapotát senkinek sem kell bemutatni, sírtunk és nevettünk eleget emiatt, de azon sem szabadna csodálkoznunk, hogy a minőségjavításra fordított meló is olyan messze áll a tökéletestől, mint egy béna nyúl a az olimpiai aranytól. Hogy mi ennek az oka?

Talán nem is olyan nehéz kitalálni:

az útburkoláshoz használt alapanyag, de főleg a kő silány minősége.

Ioan Bud, a kolozsvári Műszaki Egyetem professzora arra hívta fel a figyelmet, hogy az útépítő vállalatok inkább az olcsóbb, puhább zúzott követ használják az időjárás viszontagságait és a súlyterhelést bíró, jobb minőségű kő helyett. Utóbbit persze költségesebb kitermelni, ezért drágább is,

az útépítő cégek pedig rendszerint az olcsóbb megoldást választják.

Minőségi követ nálunk is lehetne kitermelni, csak hát a lelőhelyek rendszerint természetvédelmi területeken vannak, így hozzá sem lehet nyúlni.

„Ha figyelembe vesszük a rossz minőségű úthálózat természetre gyakorolt hatását, ha azzal is számolunk, hogy az infrastruktúra állapota micsoda emberi és anyagi veszteségeket okoz, érdemes lenne elgondolkodni, nem lenne-e előnyösebb feláldozni pár hektár erdőt és minőségi követ kitermelni annak érdekében, hogy jobb útjaink legyenek” –

mutat rá a szakember. Arról nem is beszélve, hogy a kőkitermelés környezetre gyakorolt hatása össze sem hasonítható a fakitermelés okozta súlyos károkkal. Míg ezeken az amúgy kéznél lévő lehetőségen nem gondolkodnak el a megfelelő helyeken, maradnak a régi állapotok, a gyatra megoldások.

A jelenlegi játékszabályok szerint mindenki jól jár, csak a gépkocsivezetők

nem: az útépítők olcsóbb ajánlatot tesznek le a megrendelő asztalára, az út elkészül, de rövid időn belül tönkremegy, így aztán jöhet az újabb kiírás, s kezdődik minden elölről. Abba pedig bele sem merünk gondolni, hogy a nagy munkálatok közepette mennyi pénz szivárog el az elvezető árkokban…