A szöveg az Adevărul oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Két hónap telt el azóta, hogy Florin Cîțu menesztette Stelian Iont (az akkor még teljes jogkörrel rendelkező miniszterelnök szeptember legelején rúgta ki az igazságügy-minisztert, ez volt az azóta tartó politikai válság szikrája – a szerk.). Az ennek következtében előálló válság ma sokkal súlyosabb, mint amilyennek a legszigorúbb borúlátók elképzelték. Azért is fajult a dolog idáig, mert az illetékesek időt vesztegettek. Az utóbbi napok eseményei világosan jelzik: a kormányalakításra és a miniszterek névsorának benyújtására vonatkozó liberális döntést az államelnök egyiptomi látogatása késleltette.

Vajon az időfecsérlés lenne a románok legfontosabb adottsága?

Klaus Iohannis egyiptomi látogatása nem volt szükségszerű. El lehetett volna halasztani, és a fogadó fél megértette volna, hogy a belügyi helyzet ezt követeli. Ám az államelnök mégis úgy döntött, odautazik, és mintha ez nem lett volna elég, az a szerencsétlen ötlete is támadt, hogy szabadidőruhában meglátogatja a piramisokat. Nehezen lehet ennél alkalmatlanabb gesztust elképzelni! És nem ez volt az egyetlen baki. A válság kezdete óta K. Iohannis egy másik halasztható látogatást is tett, Svájcban. Aztán átkelt az óceánon, hogy eljusson az ENSZ-ig, noha könnyedén megtehette volna, sok más állam- vagy kormányfőhöz hasonlóan, hogy megbízza a külügyminisztert az unalmas szövegek felolvasásával. Továbbá ahelyett, hogy a tőle telhető módon megkurtította volna az európai szintű találkozókat, a lehető legjobban meghosszabbította őket. Egy másik hiba az volt, hogy a kormány bukása után öt nappal hívta a pártokat egyeztető tárgyalásokra.

De nem csak Iohannis fecsérelte az értékes időt.

Dacian Cioloș is ezt tette, amikor ragaszkodott ahhoz, hogy a parlament elé álljon, noha pontosan tudta, hogy egy harmadát sem fogja megszerezni a kormányalakításhoz szükséges szavazatoknak. És Ciucă tábornok is megismétli ugyanazt a hibát (időközben a kormányalakítással megbízott tábornok visszalépett – a szerk.). Az ember már-már azt gondolja, ezeknek az embereknek egyetlen politikai alapvetésük van: minél hosszabb ideig a lapok címoldalain és a televíziók képernyőjén maradni.

Ha figyelembe vesszük a bizalmatlansági indítványról szóló szavazás halogatását és a pártkongresszusok okán bevetett időhúzásokat, máris előttünk lebeg egy bizonyos politikai stílus. Amely

igencsak emlékeztet a labdarúgók által alkalmazott egyik taktikára:

a mérkőzés utolsó perceiben elkezdik húzni az időt, lötyögnek a pályán, visszahúzódnak az egyik sarokba vagy bakalódnak az ellenféllel ahelyett, hogy szabályosan küzdenének ellenük.

Amikor I. Károly Romániába érkezett, azt tapasztalta, hogy alattvalói utálják a pontosságot: ezért karácsonykor órákat ajándékozott nekik. Azt hiszem, a mai politikusoknak is szükségük lenne egy-egy órára, mintegy emlékeztetőként, hogy az idő drága. És a miénk, nem az övéké.