A hegymászásnak (mint minden egyébnek) vannak szabályai, illemtana, etikája. Aki magas hegyre megy, készüljön fel, hogy nem korzózni indul. És viselkedjen felelősségteljesen.

Persze, mindig akadnak olyanok, akiknek más srófra jár az agyuk. Például papucsban vágnak neki a meredeknek. Vagy autóval hajtanak fel a hegyre. Vagy felcipelnek egy padot a csúcsra, hogy kényelmesen gyönyörködhessenek a tájban. Aztán olyanok is akadnak (lásd az alábbi történeteket a Királykő-hegységből), akik egyre-másra riasztják a hegyi mentőket, holott kutya bajuk nincs.

Az első történet hősei azért telefonáltak az egyik csúcsról, mert izomlázuk volt és folyadékveszteségben szenvedtek. Na ja, hát melyik edzetlen embernek ne lenne izomláza egy magas hegyi túrán? És arról ki tehet, hogy a „hegymászó zsenik” nem vittek magukkal vizet? Senki, de nem baj, megoldották:

rendeltek vizet a hegyi mentőktől.

A helyszínre érkező mentők megállapították, hogy nem ketten vannak (ahány embert telefonon bejelentettek), hanem heten, és a szomjúságtól eltekintve kutya bajuk. Felszolgálták hát nekik a vizet, a fiatalok hálálkodtak egyet (később már nem, lásd alább) és mentek dolgukra.

Egy dühös apuka vagy tízszer hívta a 112-es sürgősségi számot és a hegyi mentőket. Nagyon fel volt háborodva, hogy miért nincsenek kivilágítva a magas hegyi ösvények a Királykő-hegységben. Pedig az ő lánya ott túrázik, nincs lámpája és közeleg az este. A mentők felvették a kapcsolatot a lánnyal, akinek, köszönte szépen, volt elemlámpája, baja azonban egy csepp se. Az agresszív apa azonban nem hagyta abba a hívogatást, mire a mentők elindultak, csak hát messze voltak a hölgytől, a terep se volt épp leányálom, közben pedig az apuka minduntalan telefonált,

szidta a mentőket, mint a bokrot, hogy miért mennek olyan lassan.

Persze, a lány sem állt egy helyben, hiszen hűvös volt, szépen visszament az autóig ezért elkerülték egymást.

A fenti és egyéb hasonló, teljesen fölösleges riasztások következtében a környék összes hegyi mentő alakulata potyára járta be a hegyeket. El sem merjük képzelni, mi lett volna, ha történetesen egy igazi baleset is bekövetkezik. A hegyi mentők írtak is egy Facebook-bejegyzést, amelyben elmesélték a vizet követelő fiatalok történetét és felkérték a tisztelt hegymászókat, csak valódi sürgősségek esetén hívják őket. Mire a felbőszült fiatalok perrel fenyegették meg őket. Ezért végül törölték a bejegyzést.

Amúgy mindenkinek jó és biztonságos hegymászást kívánunk!