Tanulj, fiam, hogy ne kelljen dolgoznod – mondogatta sulis koromban nagyanyám, amiből sejteni lehetett, hogy – a falusi emberek zöméhez hasonlóan – a szellemi munkát nem tekinti igazi munkának. Meg úgy általában azokat a melókat sem, amit egy kényelmes irodában üldögélve el lehet végezni.
Nos, a romániai alkalmazottak fele az ő szemszögéből nem is dolgozik, hiszen kényelmes irodákban üldögélve keresik meg a kenyerüket egy új felmérés szerint.
Ez önmagában nem baj, az viszont már igen, hogy a hazai dolgozóknak csak 15 százaléka rendelkezik flexibilis munkaidővel, amely nagyban megkönnyíti a navigálást a munkahely–család–barátok Bermuda-háromszögben. Nagyjából ugyanez a 15 százalék engedheti meg magának, hogy otthonról vagy úgynevezett közösségi irodákból végezze el a melót, miközben a munkavállalók fele úgy gondolja, hogy nagyon is megkönnyítené az életét a flexibilis munkaprogram, de a boss ezt nem engedi meg.
A dolgozók fele tömegközlekedési eszközökkel csapat be a melóhelyre, 35 százalékuk viszont annyira burzsuj, hogy autóval közlekedik nap mint nap. Taxival csak 1,8 százalék, míg biciklivel, rollerrel és elektromos rollerrel mindösszesen 3,1 százalék közlekedik (Kelemen Hunor ebben nincs benne).
Ringlispíllel az égvilágon senki nem jár munkába.
A legtöbben 15 és 45 perc közötti idő alatt érnek be a révbe (kivéve, akik ringlispíllel közlekednek, de ők nem léteznek).
A romániai néplélek praktikus: a legfontosabb dolgok, amiket a munkahelyi körülmények közül a melósok figyelembe vesznek, az a kényelem, a levegő és a fény minősége, a hőmérséklet és a zajszint, csak messze ezek mögött baktat a sor végén az esztétikai szempont, vagyis, hogy hogyan néz ki az illető iroda, ahol az életük jelentős részét eltöltik.
Én amúgy csak a kávéért járok be.