Hahó, nyugdíj, költségvetés, meg a fránya oktatás! Mit mond erre az a derék politikus jópajtás? Hej, ráérünk arra még!
Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Szükségesek Romániában a reformok? Egybehangzó a válasz: Igen! Miért van szükségünk reformokra? Egyszerű a válasz: hogy egy sorba kerüljünk a civilizált világgal.
A politikai osztályt meg kell reformálni. Az oktatásnak és az egészségügynek reformokra van szüksége. A helyi és a központi közigazgatásnak is. Az összes területen vannak okos és a reformokat végrehajtani képes emberek, de nem segítik előre őket. Kár! Siránkozunk, mert nem a reformerek állnak a „vezérlőgomboknál”, de azt reméljük, hogy egy nap kulcspozíciókba kerülnek és végrehajtják majd a reformokat. Ezeket nem lehet egyik napról a másikra és varázsütésre sem megvalósítani.
Valójában a reformot szőnyeg alá söprik. A tévében szokták emlegetni, óvatosan, amikor a politikusok okosnak akarnak mutatkozni. Aztán megfeledkeznek róla. (Vannak más „sürgős” dolgok). Időről időre még emlékeztetnek rá az EU-s partnerek, de gyorsan elhessegetjük őket: törődjenek a saját reformjaikkal, mi majd törődünk a mieinkkel! A politikusok félnek a reformoktól, mert szavazatokat veszítenek.
A románok nem akarnak reformokat. Mert rettegnek a változásoktól és hallani sem akarják, amikor valami újat és koherenst magyaráznak nekik. Mindig találnak „csomót a kákán”. Romániában reformok nélkül is jól lehet élni. Minek reformáljuk meg magunkat, ha mindnyájan boldogulunk? Ez az ismeretlen reform a trükközéseket, az átveréseket, a földalatti ügyleteket, a kiskapus megoldásokat veszélyezteti. A reform destabilizál, felháborít és megfélemlít.
Aztán a reform áldozatokat is jelent.
A románok annyi nemzedéke áldozta fel magát. Elegünk van az áldozatokból! És garanciáink sincsenek arra, hogy a reform sikeres lesz. Kinek a hasznára csinálják? Milyen érdekeket követ?
Reformot csináljanak ott, ahol arra szükség van, de nem nálunk. Legyen nálunk is, de a következő feltételekkel: ne csökkentsék a béreket, a nyugdíjakat, ne destabilizálják az országot, „optimális” ütemben csinálják, hogy ne okozzon káoszt a rendszerben, hogy ne zavarja meg a nyugalmunkat… De mégis nem lenne jobb elhalasztani egy időre, amíg fel nem készültünk a reformra? Így megmarad nekünk a jelen, a holnap biztonsága, egész életünkre. Ha életedben elcsípünk egy reformot – isten őrizz! – végünk, nyomot hagy rajtunk, traumát okoz.
Az ostobaság és az individualizmus bármilyen reformkísérletet eltemet. Inkább haljunk meg így, megreformátlanul, mint… reformszeretet miatt. Annyi szép dolog van ezen a világon, melyekre nem gondolunk. Tényleg szükségünk van reformokra? Legyünk derűlátók és lássuk a pohár teli felét, mely tele van eredményekkel!
Vajon mit fognak száz év múlva mondani a románok rólunk, mostaniakról? Azt, hogy dolgoztunk és megreformáltuk Romániát, hogy ők boldogak legyenek. Nem számít, hogy miféle reformokat, az a fontos, hogy voltak szándékaink, egy reformprojektekben gazdag országot hagytunk rájuk. Az imázs számít és ezzel a (hazug) reformeri imázzsal kerülünk majd be a történelembe. Ez az örökké emlegetett reform.
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.
Úgy tűnik, a nehéz időkben az egyébként demokratának, európainak vagy egyszerűen jól neveltnek tűnő román vezetők idegengyűlölővé válnak. Ennél az alakváltós politikai játéknál az AUR vérnackósága is jobb.
Megőrizni a tájegységekre jellemző hagyományos, népi mintákat és formákat vagy a vevők igényeihez igazítani a cserépedényeket – erre a kérdésre is keresték a választ a fazekasok Marosvásárhelyen az Erdélyi Mesterségek Ünnepén.
A bóvli kategóriába csúszás fenyegeti Romániát az elhúzódó politikai válság és az államháztartási hiány miatt. Félmillió eurót perelt vissza volt szeretőjétől egy temesvári milliomos.
Új történelmi csúcsot ért el az euró szerdán a lejjel szemben. A Román Nemzeti Bank 5,2788 lej/euró árfolyamot jelentett be szeptember 23-án, ami 1,41 banival magasabb az egy nappal korábbi értéknél.
Heves vita alakult ki a képviselőházban az RMDSZ és az AUR képviselői között arról a törvénytervezetről, amely szerint a kisebbségeknek joguk van használni a közigazgatásban az anyanyelvüket azokon a településen is, ahol arányuk 20 százalék alá csökken.
Halálos közúti baleset történt keddre virradó éjjel Marossárpatakon. A balesetben egy autó volt érintett, a benne utazó 19 éves fiatal életét vesztette.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.