Hahó, nyugdíj, költségvetés, meg a fránya oktatás! Mit mond erre az a derék politikus jópajtás? Hej, ráérünk arra még!
Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Szükségesek Romániában a reformok? Egybehangzó a válasz: Igen! Miért van szükségünk reformokra? Egyszerű a válasz: hogy egy sorba kerüljünk a civilizált világgal.
A politikai osztályt meg kell reformálni. Az oktatásnak és az egészségügynek reformokra van szüksége. A helyi és a központi közigazgatásnak is. Az összes területen vannak okos és a reformokat végrehajtani képes emberek, de nem segítik előre őket. Kár! Siránkozunk, mert nem a reformerek állnak a „vezérlőgomboknál”, de azt reméljük, hogy egy nap kulcspozíciókba kerülnek és végrehajtják majd a reformokat. Ezeket nem lehet egyik napról a másikra és varázsütésre sem megvalósítani.
Valójában a reformot szőnyeg alá söprik. A tévében szokták emlegetni, óvatosan, amikor a politikusok okosnak akarnak mutatkozni. Aztán megfeledkeznek róla. (Vannak más „sürgős” dolgok). Időről időre még emlékeztetnek rá az EU-s partnerek, de gyorsan elhessegetjük őket: törődjenek a saját reformjaikkal, mi majd törődünk a mieinkkel! A politikusok félnek a reformoktól, mert szavazatokat veszítenek.
A románok nem akarnak reformokat. Mert rettegnek a változásoktól és hallani sem akarják, amikor valami újat és koherenst magyaráznak nekik. Mindig találnak „csomót a kákán”. Romániában reformok nélkül is jól lehet élni. Minek reformáljuk meg magunkat, ha mindnyájan boldogulunk? Ez az ismeretlen reform a trükközéseket, az átveréseket, a földalatti ügyleteket, a kiskapus megoldásokat veszélyezteti. A reform destabilizál, felháborít és megfélemlít.
Aztán a reform áldozatokat is jelent.
A románok annyi nemzedéke áldozta fel magát. Elegünk van az áldozatokból! És garanciáink sincsenek arra, hogy a reform sikeres lesz. Kinek a hasznára csinálják? Milyen érdekeket követ?
Reformot csináljanak ott, ahol arra szükség van, de nem nálunk. Legyen nálunk is, de a következő feltételekkel: ne csökkentsék a béreket, a nyugdíjakat, ne destabilizálják az országot, „optimális” ütemben csinálják, hogy ne okozzon káoszt a rendszerben, hogy ne zavarja meg a nyugalmunkat… De mégis nem lenne jobb elhalasztani egy időre, amíg fel nem készültünk a reformra? Így megmarad nekünk a jelen, a holnap biztonsága, egész életünkre. Ha életedben elcsípünk egy reformot – isten őrizz! – végünk, nyomot hagy rajtunk, traumát okoz.
Az ostobaság és az individualizmus bármilyen reformkísérletet eltemet. Inkább haljunk meg így, megreformátlanul, mint… reformszeretet miatt. Annyi szép dolog van ezen a világon, melyekre nem gondolunk. Tényleg szükségünk van reformokra? Legyünk derűlátók és lássuk a pohár teli felét, mely tele van eredményekkel!
Vajon mit fognak száz év múlva mondani a románok rólunk, mostaniakról? Azt, hogy dolgoztunk és megreformáltuk Romániát, hogy ők boldogak legyenek. Nem számít, hogy miféle reformokat, az a fontos, hogy voltak szándékaink, egy reformprojektekben gazdag országot hagytunk rájuk. Az imázs számít és ezzel a (hazug) reformeri imázzsal kerülünk majd be a történelembe. Ez az örökké emlegetett reform.
Harminc centiméter van a képernyő és a szemetek között, tudtátok? Harminc centiméteren zajlik a teljes életetek, ez a civilizáció új aranystandardja, sőt, szilíciumstandardja.
Ha a rokonom vagy, van munkahelyed. Ha nem vagy a rokonom, akkor nem biztos. Csak legyen minden lepapírozva.
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.
Többnapos körútra érkezik Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter csütörtökön Erdélybe, ahol RMDSZ-es politikusokkal, egyházi vezetőkkel, valamint a kulturális élet és a civil szféra képviselőivel találkozik.
További hírek: nem szabad szidni a közműszolgáltatókat, különben nem foglalkoznak a panaszainkkal. És megduplázódhat a lakásadó, ha a tulajdonos illegálisan építi be a teraszt.
Ahhoz, hogy megértsük a nagy szemétfelháborodást, muszáj első körben felelősöket keresnünk. Majd, ha ezen túllépünk, akkor jöhetnek a magyarázatok. Nos, akkor ki a felelős? Nyolcvan százalékban Borboly Csaba, húsz százalékban Bíró Barna Botond.
Hazatérhetnek a csíkszeredai kórházban júliusban született négyes ikrek: a három kislányt és egy kisfiút a jövő hét elején engedik haza a brassói szülészetről.
Medve jelenlétére figyelmeztető Ro-Alert üzenetet kaptak a csíkszeredaiak szombat reggel nyolc óra után, hogy nagyvadat észleltek a csíksomlyói Szék út 98/A szám alatt.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Harminc centiméter van a képernyő és a szemetek között, tudtátok? Harminc centiméteren zajlik a teljes életetek, ez a civilizáció új aranystandardja, sőt, szilíciumstandardja.
Ha a rokonom vagy, van munkahelyed. Ha nem vagy a rokonom, akkor nem biztos. Csak legyen minden lepapírozva.
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.