Igencsak provokatív című, erős állításokkal teletűzdelt véleménycikket közöl a Cațavencii: az Azov zászlóaljak, keljetek át a Kárpátokon (a Zászlóaljak, keljetek át a Kárpátokon közismert román háborús dal – szerk.) című szöveg szerzőjét, Patrick André de Hillerint az a friss hír késztette írásra, miszerint a Jobbik néhány politikusa szemeteszsákokat hordott a budapesti román nagykövetség elé, így tiltakozva a Romániából Magyarországra irányuló folyószennyezések ellen (a magyarországi ellenzéki párt szemétvádjaira azóta reagált Románia környezetvédelmi minisztere, Tánczos Barna, illetve Csoma Botond, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője is).

Az ember azt gondolhatná, írja de Hillerin, hogy a tiltakozók „a bolygó sorsa miatt aggódó környezetvédők, akiknek számít a természeti környezet megóvása”, és felháborítja őket, hogy az Orbán-kormány nem tesz semmit ezügyben – majd így folytatja:

„Szerencse, hogy a nagykövetségünk elé csak három zsák szemetet pakoltak. Évekkel ezelőtt, ugyanez a párt a budapesti román nagykövetség elé dinamittal megrakott zsákokat helyezett volna, és a fedezékbe vonulásuk után, távirányítással a levegőbe röpítették volna azokat. Ha nem is maguk a párt parlamenti képviselői, hát megtette volna a Magyar Gárda, a párt paramilitáris szervezete.”

A szerző emlékeztet arra, hogy ez a „bátor környezetvédőkből” álló párt valaha szélsőjobboldali szervezetként volt számontartva, a Magyar Gárdát pedig a magyar bíróság feloszlatta. Szélsőséges, EU-ellenes retorikájukkal tűntek ki, a világsajtó antiszemita, rasszista, sőt neonáci pártnak nevezte őket. A Jobbik viszont erősödött, a 2018-as parlamenti választásokon már a második legerősebb politikai alakulatként végzett, a Fidesz után – idén viszont részévé vált az Orbán Viktor leváltására szövetkezett ellenzéki összefogásnak, a „jó koalíciójának”.

A párt persze igyekezett erőfeszítéseket tenni, hogy lemossák magukról a szélsőségesség bélyegét, már nem is nevezik magukat jobboldalinak, csak modern keresztény-konzervatív pártnak, és próbálkoztak a választóikat is ebbe az irányba terelni. Addig-addig, amíg betagolódtak az européer, demokratikus, progresszív pártok közé.

Kicsit olyan ez az egész, írja a Cațavencii újságírója, mintha Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése hirtelen, újsütetű jólfésültségében, összeállt volna a francia Európa-párti erőkkel, akik minél több bevándorló befogadását szorgalmazzák és kiállnak a melegházasság mellett – vagy mintha az egykori Nagy-Románia Párt, azaz mostanság az AUR koalícióra lépne az USR-vel vagy a Demosszal (antikapitalista, progresszív szocialista román párt – szerk.) azért, hogy leváltsák a PNL–PSD-kormányt.

„Igen, Európában a szélsőségeseket megszégyenítik, falhoz állítják és veszélyforrásként leplezik le, de csak akkor, ha nem szolgálják »az ügyet«. Ha egy szélsőséges párt tájba simul, ahogyan a Jobbik tette, megszerezheti Brüsszel teljeskörű támogatását. A Jobbik – az arányok figyelembevételével – Magyarország Azov zászlóalja. Nagyon rokonszenvesek ezek a csodálatos átalakulások, amelyeknek tapsolnak az európai elitek”,

jegyzi meg szarkasztikusan a szerző, megemlítve azt is, hogy az egykori antiszemita, szélsőjobboldali Jobbik által végrehajtott ideológiai fordulat végül alig hozott valamit az ellenzéki összefogás konyhájára.