A képmutatás járványa

Az emberek félnek. Ezekben a napokban ez teljesen természetes érzés. Nemcsak a vírustól félnek, hanem a becsődölt egészségügyi rendszertől, ahol még „békeidőben” is bármikor meghalhat az ember, hát még inkább háború idején.

Túlságosan érzelemvezéreltté teszi őket a félelem a láthatatlan ellenségtől. Egyesek teljesen elveszítik józan ítélőképességüket. És mivel félnek és érzelmek vezérlik őket, azt kérik az orvosoktól, hogy tegyék meg azt, amit ők nem mernek megtenni, ezt bizonyítja az új koronavírus elleni harcban szerepet vállalni kész önkéntesek jelentéktelen száma.

A karosszékeikben kényelmesen elhelyezkedve azt kérik az orvosoktól, hogy üres kézzel harcoljanak.

Az ellenséggel szembeni minimális védelem nélkül. Mit akar a nép az orvosoktól? Harcoljanak úgy, mint Sztálingrádnál. Ha az egyik a koronavírus miatt elesik, a mögötte álló vegye át a védőmaszkját és a kezeslábasát (amennyiben van neki) és harcoljon tovább. Ugyanúgy, ahogy a Vörös Hadsereg katonái Sztálingrádnál elvették a németek lövedékei által leterített bajtársak puskáit.

Csakhogy egyáltalán nem helyes ez a sztálinista szemlélet. A sürgősségi rendszer egyik orvosa, aki nyilvánosan is megszólalt ebben a témában, sokkal józanabb: „Ne küldj öngyilkosságba, add meg azt, amire szükségem van, hogy felszerelkezzem és azt tegyem, amit kell. Inkább benyújtom a lemondásomat, mert nekem is van családom, nekem is jogom van az élethez. Vállalom a szakmámat és a kockázatokat, de nem kényszeríthetsz arra, hogy száz százalékosan megfertőződjek.”

Teljesen együtt tudok érezni a kétségbeesett kiáltással. Miért kockáztatná a saját és a szerettei életét? Azért, hogy az egészségügyi rendszer beuránjai (a korrupcióval vádolt Mircea Beuran orvosról van szó – a szerk.) továbbra is felmarkolhassák a kenőpénzüket?

Miközben az orvosokat „dezertálással” vádolják, a rothadt egészségügyi rendszert vezető politikai trükközőket a közvélemény jelentős része, továbbra is holmi félisteneknek látja, a borítékokat pedig szükséges és jogos áldozatoknak.

Ha nem mondanának fel kétségbeesésükben, hogy semmijük sincs, az orvosok nem tennének egyebet, mint hogy maguk is hozzájárulnának egy gyilkos egészségügyi rendszer fenntartásához. Cinikusnak hangozhat, de

az lenne a legrosszabb hír, ha a korrupt egészségügyi trükközők rendszere mindezt túlélné.

Ha sértetlenül úszná meg ezt az összecsapást a koronavírussal. Ha hazugsággal (a COVID-19 által okozott halálesetek pontos jelentésének elmulasztásával) és egyes orvosok irracionális elkötelezettségének eredményeként túlélne.

Másrészről az orvosok „dezertálása” jótékony hatású, mert megszabadulunk a pártos hátterűektől, a politikai kritériumok alapján alkalmazottaktól, akik az egészségügyi rendszer amúgy is szűkös forrásait csapolják meg.

Csak ennek a rendszernek a bedőlése nyomán tudunk majd egy hatékonyat felépíteni, tisztességes és profi emberekkel. Teljesen elengedhetetlen az újraindítás. Ha a rendszer végül becsődöl, akkor – sajnos – emberek fognak meghalni. Még többen fognak meghalni, ha túlél.

Amikor önök azzal vádolják az orvosokat, hogy belenyugodtak ebbe a rothadt egészségügyi rendszerbe, gondolkodjanak el azon, mikor vonultak legutóbb utcára, hogy amiatt tüntessenek, mert emberek halnak meg értelmetlenül a kórházakban. Nehéz lesz. Mert amikor az egészségügyi rendszer került szóba, inkább az egyéni megmenekülést választották, nem a kollektívet.

Amikor azt kérik az orvosoktól, hogy ne „dezertáljanak”, mert emberek fognak meghalni, gondoljanak arra, hogy nem tesznek egyebet, mint egy gyilkos rendszernek segítenek túlélni.

Miért sietnének egy olyan rendszer segítségére, mely további életeket fog elvenni?!