Nagyon, de nagyon nem jó dolog, ha járvány idején átkokat szórunk az orvosokra, akik még teszik a dolgukat Románia kórházaiban.
Az emberek félnek. Ezekben a napokban ez teljesen természetes érzés. Nemcsak a vírustól félnek, hanem a becsődölt egészségügyi rendszertől, ahol még „békeidőben” is bármikor meghalhat az ember, hát még inkább háború idején.
Túlságosan érzelemvezéreltté teszi őket a félelem a láthatatlan ellenségtől. Egyesek teljesen elveszítik józan ítélőképességüket. És mivel félnek és érzelmek vezérlik őket, azt kérik az orvosoktól, hogy tegyék meg azt, amit ők nem mernek megtenni, ezt bizonyítja az új koronavírus elleni harcban szerepet vállalni kész önkéntesek jelentéktelen száma.
Az ellenséggel szembeni minimális védelem nélkül. Mit akar a nép az orvosoktól? Harcoljanak úgy, mint Sztálingrádnál. Ha az egyik a koronavírus miatt elesik, a mögötte álló vegye át a védőmaszkját és a kezeslábasát (amennyiben van neki) és harcoljon tovább. Ugyanúgy, ahogy a Vörös Hadsereg katonái Sztálingrádnál elvették a németek lövedékei által leterített bajtársak puskáit.
Csakhogy egyáltalán nem helyes ez a sztálinista szemlélet. A sürgősségi rendszer egyik orvosa, aki nyilvánosan is megszólalt ebben a témában, sokkal józanabb: „Ne küldj öngyilkosságba, add meg azt, amire szükségem van, hogy felszerelkezzem és azt tegyem, amit kell. Inkább benyújtom a lemondásomat, mert nekem is van családom, nekem is jogom van az élethez. Vállalom a szakmámat és a kockázatokat, de nem kényszeríthetsz arra, hogy száz százalékosan megfertőződjek.”
Teljesen együtt tudok érezni a kétségbeesett kiáltással. Miért kockáztatná a saját és a szerettei életét? Azért, hogy az egészségügyi rendszer beuránjai (a korrupcióval vádolt Mircea Beuran orvosról van szó – a szerk.) továbbra is felmarkolhassák a kenőpénzüket?
Miközben az orvosokat „dezertálással” vádolják, a rothadt egészségügyi rendszert vezető politikai trükközőket a közvélemény jelentős része, továbbra is holmi félisteneknek látja, a borítékokat pedig szükséges és jogos áldozatoknak.
Ha nem mondanának fel kétségbeesésükben, hogy semmijük sincs, az orvosok nem tennének egyebet, mint hogy maguk is hozzájárulnának egy gyilkos egészségügyi rendszer fenntartásához. Cinikusnak hangozhat, de
Ha sértetlenül úszná meg ezt az összecsapást a koronavírussal. Ha hazugsággal (a COVID-19 által okozott halálesetek pontos jelentésének elmulasztásával) és egyes orvosok irracionális elkötelezettségének eredményeként túlélne.
Másrészről az orvosok „dezertálása” jótékony hatású, mert megszabadulunk a pártos hátterűektől, a politikai kritériumok alapján alkalmazottaktól, akik az egészségügyi rendszer amúgy is szűkös forrásait csapolják meg.
Csak ennek a rendszernek a bedőlése nyomán tudunk majd egy hatékonyat felépíteni, tisztességes és profi emberekkel. Teljesen elengedhetetlen az újraindítás. Ha a rendszer végül becsődöl, akkor – sajnos – emberek fognak meghalni. Még többen fognak meghalni, ha túlél.
Amikor önök azzal vádolják az orvosokat, hogy belenyugodtak ebbe a rothadt egészségügyi rendszerbe, gondolkodjanak el azon, mikor vonultak legutóbb utcára, hogy amiatt tüntessenek, mert emberek halnak meg értelmetlenül a kórházakban. Nehéz lesz. Mert amikor az egészségügyi rendszer került szóba, inkább az egyéni megmenekülést választották, nem a kollektívet.
Amikor azt kérik az orvosoktól, hogy ne „dezertáljanak”, mert emberek fognak meghalni, gondoljanak arra, hogy nem tesznek egyebet, mint egy gyilkos rendszernek segítenek túlélni.
Miért sietnének egy olyan rendszer segítségére, mely további életeket fog elvenni?!
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Hétvégén érkezik az enyhülés, de hosszú távon kéne gondolkodni, ha fel akarunk készülni a további hőségekre.
A bíróságon folytatódhat a Bihar megyei magyar közélet egyik legrégebbi politikai konfliktusa: Szabó Ödön pert indított Csomortányi István ellen. Az RMDSZ-es politikus rágalmazásról beszél, az EMSZ-alelnök szerint a per célja az elhallgattatása.
Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.
Rövid ímélben értesítették Dolhai Istvánt, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezetőjét, hogy július végéig láthatja el főkonzuli teendőit.
Elkészült a romániai magyar tannyelvű középiskolák idei érettségi rangsora. A végzősök átlageredményei alapján összeállított toplista a legjobb intézmények mellett azt is megmutatja, hol érettségiztek a legtöbben, hol született a legtöbb 10-es eredmény.
A magyar kormány képviselőinek jelenlététől teszi függővé az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) panelbeszélgetésein való részvételt több külhoni magyar egyetem vezetősége.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.