Maga (az amúgy orvos) Nelu Tătaru egészségügy-miniszter beszélt arról kedden, a járvány első hónapjának tapasztalatairól, illetve az egészségügyi rendszer újraszervezésének fontosságáról szervezett vitán, hogy a legnagyobb gond a rendszerrel az, hogy

a menedzserek, döntéshozók általában nem orvosok, mégis ők dirigálnak.

Ez az egészségügyi minisztériumra, az országos közegészségügyi intézetre (INSP), illetve a megyénkénti közegészségügyi hatóságokra (DSP) egyaránt érvényes, de sok esetben még kórházakra is.

Tătaru szerint a DSP-knél sokszor olyanok dolgoznak, akik máshol egyszerűen nem kaptak munkát. Az ilyen közegészségügyi hatóságok nyilván nem tudják megfelelően értékelni és felügyelni a kórházakat, és azok vezetését, holott éppen az lenne a dolguk. Az új helyzetekben (mint a koronajárvány) a DSP-knek kéne kidolgozni a kórházak számára is az új helyzetben érvényes szabályokat, protokollt, de nyilván erre is képtelenek. Így a tényleges egészségügyi személyzet ezek hiányában kénytelen dolgozni (fejetlenség), ami pedig még rosszabb, hogy sok esetben a menedzsment és az orvosok között a kommunikáció is gyér.

Szóval vannak a fehérgallérosok a felső emeleten, akik rohadtul nem értenek az egészhez, és – kelet-európai szokás szerint – legtöbbször haveri/rokoni alapon kerülnek a bársonyszékbe, hogy szétlopják az agyukat majd jól összekavarnak mindent, hogy lennebb a professzionálisok még véletlenül se tudják jól végezni a dolgukat.

Netán önnek is ismerős?

Minden esetre

Tătaru belengette, hogy nagy változások jönnek a rendszerben,

mert ez így nem mehet tovább.

„Nehéz időszak következik az egészségügyi minisztérium számára” – fogalmazott a miniszter, aki ezek szerint a saját háza táján szeretné kezdeni a söprögetést, mert komoly átszervezéseket ígér. (Ezzel burkoltan leszemeteztem fent említetteket, hiszen tudjuk, mit szokás összesöpörni.)

Nelu Tătaru ugyanakkor a szisztem átpolitizálását nevezte a másik fő problémának, illetve

a koherens befektetési politika hiányát.

Magyarán a kormányzatok csak a mandátumuk négy évére (nem) gondolkodnak, a következő kormány pedig úgyis lesöpri az előző eredményeit az asztalról, ahelyett hogy folytatná onnan, ahol az abbahagyta.

Tătaru szerint egészségügyi paktumra volna szükség (ami egy olyan országban, ahol az államfő fő feladatának az ellenzék pocskondiázását tekinti nagyon, de nagyon valószínű).