Kis országunk különböző szintű hivatalosságaira olykor jellemző, hogy keveset gondolkodnak, sokat cselekszenek, vagy épp nem cselekszenek, ahogy a helyzet hozza. Ez történt most is, történetesen a parlamentben. Néhány PSD-s képviselő egy igen ihletett pillanatban úgy gondolta, módosítani kéne a közérdekű adatokhoz való szabad hozzáférésre vonatkozó törvényt. Hogy miért? Hát azért, mert mégis csak felháborító, hogy a sok újságíró, nem kormányzati szerv és állampolgár csak úgy kikér mindent, ami épp eszébe jut. Hát tudják ezek a kéregetők, mennnyi munkával jár és mennyi pénzbe kerül például a kikért dokumentumok szkennelése, a személyi adatok elrejtése, egyáltalán a dokumentumok kikeresése az archívumokból? Hogy reszelhetné a körmét a sok közhivatalnok, ha folyton dolgozniuk kellene, mert boldog-boldogtalan közérdekű adatokhoz akar hozzáférni? Szabadon? Ha így van, hát fizessenek érte! Ja, arról nem is beszélve, hogy vannak rosszhiszemű kérelmezők is, akik kizárólag csak azért akarnak hozzáférni valamely adathoz, hogy visszaéljenek vele. Na, hát ez így nem megy. És megszövegezték (nagy munka árán) a törvénymódosítást, be is nyújtották ügyesen.

Igen ám, de a sajtó azonnal jelezte, hogy ez a szöveg bizony sok sebből vérzik. Gyakorlatilag megengedi, hogy az illetékes hatóságok visszautasítsák a közérdekű adatokhoz valló szabad hozzáférést.

És a hatás nem maradt el. Elsőként a kezdeményezést aláíró egyetlen liberális honatya, Florin Roman vonta vissza az aláírását a törvénymódosítási javaslat alól, aztán jöttek sorra a PSD-s kezdeményezők is. A javaslat kezdeményezők híján kukába (na jó, fiókba) került.

Hát, ahogy mondani szokás, ilyen a jól végzett munka. Meglátszik az eredményen!