Paradoxon: a reform sikere éppen az elhalasztásában rejlik

Jelen szöveg a raducraciun.ro oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Persze, ez a kijelentés nagyon sokakat felháborít majd. Végső soron nem ez volt számos romániai gazdasági reform kudarcának biztos receptje? Vagyis addig halogatták, mire egy küszöbön álló vagy folyamatban levő  valuta-, gazdasági, pénzügyi válság arra kényszerítette a döntéshozókat, hogy megtegyék azokat a lépéseket, melyeket eredetileg politikai, vagy jobban mondva álpolitikai okokból elodáztak. Olyan halogatásokról van szó, melyek végül megkésetteknek, prociklikusaknak és a gazdaságban jelentős módosításokat okozóknak bizonyultak.

Most másfajta paradigmában vagyunk? Igen is, nem is.

A Románia pénzügyi politikáján végrehajtandó nagyjavítások, a közforrások újraosztása egy egész választási ciklust igényelnek, hogy beindíthatók, befejezhetők legyenek és kézzel fogható eredményekhez vezessenek. Olyan komoly az állami költségvetés egyensúlyhiánya, hogy azt csak népszerűtlen lépésekkel lehet kijavítani: adóemelések, a munkahelyek drasztikus csökkentése a közszférában, a különleges nyugdíjak bizonyos kategóriájának megszüntetése, a nyugdíjemelések befagyasztása és így tovább.

Azoknak a válságoknak a tapasztalatai, melyeken Románia már keresztülment, sajnos, nem segítették a döntéshozókat annak megértésében, hogy a lakosságnak tett ajánlatoknak rendkívül jól mérlegelteknek és óvatosaknak kell lenniük, mert nagyon nehéz őket visszafordítani. A túlzottan nagylelkű ajánlatok haszonélvezői abból a téves feltételezésből indulnak ki, hogy azok visszavonhatatlanok, életmódjukat ennek megfelelően alakítják ki, ami miatt utólag nehezen kezelhető helyzetekbe kerülnek a bérkiigazítások, az elbocsátások vagy az adóemelések miatt. Ebből aztán választási következményekkel járó társadalmi feszültségek és frusztrációk következnek.

A jelenlegi helyzetnek az a fő veszélye, hogy

a költségvetési túlkapásokat kijavító lépések, a politikai kontextus miatt középtávon kompromittálhatják egy mélyreható reform esélyeit.

Tételezzük fel, hogy lesz egy olyan – technokrata vagy sem – kormányunk, mely kész megtenni ilyenfajta megszorító lépéseket. A parlament politikai széttöredezettsége odavezet majd, hogy a helyhatósági és parlamenti választás küszöbén az összes szervezet hajlamos lesz politikailag kihasználni a kormány által a következő időszakban megtett népszerűtlen lépéseket.

Ennek az a veszélye, hogy a kijavító lépések újra felszítják a populista, a gazdasági valóságtól elszakadt, a lakosság irreális elvárásait tápláló diskurzusok lángját. Ez a fajta retorika a választási kampányban is folytatódni fog, hogy végül az illetékesek a közpénz elköltésére, valamint a költségvetési elsődlegességek és lehetőségek újrameghatározására irányuló reformlépéseket meghatározatlan időre elhalasszák attól való félelmükben, hogy elveszíthetik a közvélemény támogatását, ha nem hajtják végre „kormányprogramot” a választás után.

Tehát: annak érdekében, hogy esélyt adjunk az állami költségvetés mélyreható és tartós, fejlődésre összpontosító reformjára, sokkal inkább

a meglévő kisiklások befagyasztására és felerősödésükre irányuló bármiféle terv leállítására való korlátozódás tűnik az egyedüli megoldásnak, a parlamenti választásig.

Attól kezdve egy megújított demokratikus legitimitással rendelkező és esetleg politikai többséget produkálni képes parlament tudna olyan kormányt generálni, mely eléggé erős lesz ahhoz, hogy megbirkózzon a kihívásokkal. Azonnal munkához látva egy mandátum időszaka elegendő lehetne ahhoz, hogy népszerűtlenné váljon, aztán leszüretelje egy fenntarthatóságon alapuló gazdasági talpra állás gyümölcseit.

A választásig a biztonsági keretek közt megközelíthető témák az igazságügyi rendszerre és az azzal kapcsolatos törvényekre vonatkozóak maradnak, melyek megfelelnek a széles közvélemény elvárásainak. Másrészről a befektetők és a vállalkozók az üzleti környezetnek kedvező egyértelmű jelzéseket és a 114/2018-as sürgősségi rendelethez hasonló jogszabályok kijavítását várják.

Nota bene: A kormány bukása után, a tranzakciós időszak első óráiban, a tőzsde növekedésbe kezdett…