A hórukkpolitika és a villámreform legalább olyan veszélyes lehet, mint a balkáni halogatás.
Jelen szöveg a raducraciun.ro oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Persze, ez a kijelentés nagyon sokakat felháborít majd. Végső soron nem ez volt számos romániai gazdasági reform kudarcának biztos receptje? Vagyis addig halogatták, mire egy küszöbön álló vagy folyamatban levő valuta-, gazdasági, pénzügyi válság arra kényszerítette a döntéshozókat, hogy megtegyék azokat a lépéseket, melyeket eredetileg politikai, vagy jobban mondva álpolitikai okokból elodáztak. Olyan halogatásokról van szó, melyek végül megkésetteknek, prociklikusaknak és a gazdaságban jelentős módosításokat okozóknak bizonyultak.
A Románia pénzügyi politikáján végrehajtandó nagyjavítások, a közforrások újraosztása egy egész választási ciklust igényelnek, hogy beindíthatók, befejezhetők legyenek és kézzel fogható eredményekhez vezessenek. Olyan komoly az állami költségvetés egyensúlyhiánya, hogy azt csak népszerűtlen lépésekkel lehet kijavítani: adóemelések, a munkahelyek drasztikus csökkentése a közszférában, a különleges nyugdíjak bizonyos kategóriájának megszüntetése, a nyugdíjemelések befagyasztása és így tovább.
Azoknak a válságoknak a tapasztalatai, melyeken Románia már keresztülment, sajnos, nem segítették a döntéshozókat annak megértésében, hogy a lakosságnak tett ajánlatoknak rendkívül jól mérlegelteknek és óvatosaknak kell lenniük, mert nagyon nehéz őket visszafordítani. A túlzottan nagylelkű ajánlatok haszonélvezői abból a téves feltételezésből indulnak ki, hogy azok visszavonhatatlanok, életmódjukat ennek megfelelően alakítják ki, ami miatt utólag nehezen kezelhető helyzetekbe kerülnek a bérkiigazítások, az elbocsátások vagy az adóemelések miatt. Ebből aztán választási következményekkel járó társadalmi feszültségek és frusztrációk következnek.
A jelenlegi helyzetnek az a fő veszélye, hogy
Tételezzük fel, hogy lesz egy olyan – technokrata vagy sem – kormányunk, mely kész megtenni ilyenfajta megszorító lépéseket. A parlament politikai széttöredezettsége odavezet majd, hogy a helyhatósági és parlamenti választás küszöbén az összes szervezet hajlamos lesz politikailag kihasználni a kormány által a következő időszakban megtett népszerűtlen lépéseket.
Ennek az a veszélye, hogy a kijavító lépések újra felszítják a populista, a gazdasági valóságtól elszakadt, a lakosság irreális elvárásait tápláló diskurzusok lángját. Ez a fajta retorika a választási kampányban is folytatódni fog, hogy végül az illetékesek a közpénz elköltésére, valamint a költségvetési elsődlegességek és lehetőségek újrameghatározására irányuló reformlépéseket meghatározatlan időre elhalasszák attól való félelmükben, hogy elveszíthetik a közvélemény támogatását, ha nem hajtják végre „kormányprogramot” a választás után.
Tehát: annak érdekében, hogy esélyt adjunk az állami költségvetés mélyreható és tartós, fejlődésre összpontosító reformjára, sokkal inkább
Attól kezdve egy megújított demokratikus legitimitással rendelkező és esetleg politikai többséget produkálni képes parlament tudna olyan kormányt generálni, mely eléggé erős lesz ahhoz, hogy megbirkózzon a kihívásokkal. Azonnal munkához látva egy mandátum időszaka elegendő lehetne ahhoz, hogy népszerűtlenné váljon, aztán leszüretelje egy fenntarthatóságon alapuló gazdasági talpra állás gyümölcseit.
A választásig a biztonsági keretek közt megközelíthető témák az igazságügyi rendszerre és az azzal kapcsolatos törvényekre vonatkozóak maradnak, melyek megfelelnek a széles közvélemény elvárásainak. Másrészről a befektetők és a vállalkozók az üzleti környezetnek kedvező egyértelmű jelzéseket és a 114/2018-as sürgősségi rendelethez hasonló jogszabályok kijavítását várják.
Nota bene: A kormány bukása után, a tranzakciós időszak első óráiban, a tőzsde növekedésbe kezdett…
Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.
Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?
Tudta, hogy Emil Boc kiválóan versel magyarul Petőfi Sándor, József Attila vagy éppen Kosztolányi Dezső modorában? Erre tessék! (Naná, hogy pamflet.)
Ki kell menekíteni az ukrán határ menti Tulcea megyei Plauru falu lakóit az ukrán kikötői infrastruktúra elleni éjszakai orosz támadások után – derült ki hétfőn.
… jóformán neki se fogtak egy vasúti felüljárónak, máris összedőlt, elakadt a vonatközlekedés… akad olyan település Romániában, ahol folyóvíz nincs, de karácsonyi vásár naná, hogy van!
A ma éjjeli drónincidensről tájékoztató cikkünk posztja alatt több olvasónk is arról számolt be, hogy hangos zajra riadt fel szerdára virradóan. „Nagyon hangos volt, éjjel 2-kor arra ébredni, hogy gépek zúgnak a fejünk fölött!”
Romániának körülbelül 45 napig kellene kitartania egy Oroszországgal való nagyobb fegyveres konfliktus esetén, amíg a NATO-csapatok el nem érik a területét.
Eddig tizenöt embert evakuáltak a Tulcea megyei Plauru településről, miután az ukrán területeket ért orosz dróntámadások nyomán egy LPG-vel megrakott hajó kigyulladt hétfőn Izmajil ukrán város közelében.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.
Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?