Knónikus nemtörődömségben szenved szinte minden mioritikus vízió.
Jelen szöveg a Republica oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
A Románia által a 2020-as labdarúgó Európa-bajnokságra megígért és vállalt négy stadionból csak kettő marad. A harmadik az EB után készül el, a negyedikről még egyáltalán nincs szó, a repülőtér és az Északi-pályaudvar közötti vasútvonal megépítését pedig a bíróság függesztette fel.
Ha még egy ekkora esemény sem mozgatott meg bennünket, hogy időre elkészüljünk az egész vállalt infrastruktúrával, mit mondjunk a többi építkezésről, amelyek esetében sehonnan sincs nyomásgyakorlás?
Az egyik ok állítólag az, hogy csak nappal dolgoznak. Nos, akkor hogyan lehetne betartani egy ennyire közeli eseményt? Egy másik ok a bürokratikus útvesztő, illetve a bürokráciába való belebonyolódás. És a legnagyobb akadály: a nemtörődömségünk és hanyagságunk.
Ez a válasz arra a kérdésre is, hogy miért nem épülnek autópályák. Ha tudjuk, hogy képtelenek vagyunk megszervezni egy grandiózus dolgot, ami kiváló megmutatkozási lehetőség lenne számunkra és még néhány stadionunk és egy évtizedek óta szükséges és ígérgetett vasúti összeköttetésünk is maradna utána, akkor mi a fenének vállalkozunk ilyenfajta projektekre?
Az európai fórumok szintjén minden bizonnyal nem marad észrevétlen ez a nevetséges, kínos és érthetetlen helyzet. Vannak államok, amelyek az országos infrastruktúrájukat fejlesztették, amikor olimpiákhoz, világ- és Európa-bajnokságokhoz hasonló sporteseményeket szerveztek. Nekünk csak
Ahelyett, hogy megtiszteltetésként kezelnénk a dolgot és szervezőkként lenyűgöznénk másokat, nevetségessé tesszük magunkat. Ez szégyenletes és felháborító. Azt hiszem, hogy a rendezési jog visszavonásával kellett volna büntetniük bennünket. Talán így mi is tanulnánk valamit úgy, hogy többé senki se ismételje meg a hibát.
Meddig engedhetjük meg még magunknak a felelőtlen pazarlást? A jelek szerint többé már nem.
A városi ember hőkupola idején igyekszik felhúzódni a hegyekbe, ha nem kedveli a mediterrán éghajlatot. Ahonnan a helyiek bármit megadnának, ha elmehetnének a világon bárhova.
Románia és a Moldovai Köztársaság egyesüléséről szóló diskurzus felmelegítése alkalmazkodás a megváltozott geopolitikai realitásokhoz.
Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.
Egyre több kolozsvári polgárnak szúrja a szemét a Sétatéren immár tizenegyedszerre megszervezett gigafesztivál. Pedig minden remek lenne, ha a városvezetés betartatná a fesztiválos magánvállalkozókkal a minimális szabályokat.
Oláhszentgyörgy nagy múltú fürdőváros, egykori szállodái azonban vagy bezártak, vagy csak részben működnek. A helyi önkormányzat közberuházásokban látja az újjáéledés lehetőségét: korszerű gyógykezelő központot és wellnesskomplexumot hoznának létre.
Közben sikeres volt az uszályok elsüllyesztése a csernavodai atomerőműnél, emelkedett a Duna vízszintje. Elfogták a kolozsvári férfit, aki hamis Untold-belépőkkel százakat verhetett át.
Mintegy két hete egy firenzei egészségügyi, illetve Caritas-ellátóközpontban tartózkodik egy iratok nélkül talált nő, aki egészségi problémái miatt nem emlékszik személyes adataira. Azt mondja, Erdélyből származik, családját keresik.
Miközben a bankok és a nemzetközi sajtó Spanyolországot „Európa gazdasági mozdonyaként” ünnepli, az Ibériai-félszigeten dolgozó román állampolgárok mindennapjai egészen mást mutatnak: tömegesen hagyják el az országot.
Három halálos áldozata van – köztük egy kiskorú is – annak a péntek délutáni balesetnek, amely a Maros megyei Zoltán nevű településen történt: három személygépkocsi és egy katonai teherautó ütközött össze.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Meddig engedhetjük meg még magunknak a felelőtlen pazarlást? A jelek szerint többé már nem.
A városi ember hőkupola idején igyekszik felhúzódni a hegyekbe, ha nem kedveli a mediterrán éghajlatot. Ahonnan a helyiek bármit megadnának, ha elmehetnének a világon bárhova.
Románia és a Moldovai Köztársaság egyesüléséről szóló diskurzus felmelegítése alkalmazkodás a megváltozott geopolitikai realitásokhoz.
Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.