A PSD történetében először fordul elő, hogy a hatalmas pártnak a saját politikai túléléséért kell küzdenie.
Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
A parlamenti szavazás a Románia polgárai által a május 26-i európai parlamenti választáson leadott voksok természetes következménye. A Szociáldemokrata Párt (PSD) akkor indult el visszafordíthatatlanul azon a lejtőn, amely október 10-én a hatalom elvesztéséhez vezetett. Miért volt elkerülhetetlen?
Egy eredetileg Európa-párti, az európai szocialisták családjába integrált párt egy nacionalista, idegengyűlölő, Európa-ellenes párt diskurzusát vette át, annak képét öltötte magára. Ennek az üzenetnek a hirdetése vezetett a PSD május 26-i összeomlásához (a PSD a második helyet szerezte meg, csak 4,5 százalékkal maradva el a Nemzeti Liberális Párttól; további részletek itt – a szerk.). A románok többsége nyilvánvaló okok miatt Európa-párti irányultságú. Több mint 4 millió polgár távozott Romániából és dolgozik az EU-ban: ez azt jelenti, hogy nincs egyetlen olyan család sem, amelynek ne lenne valakije külföldön. Hogyan szavazhatnánk saját családunk érdekei ellen? Olyan igazság ez, amelyet a PSD figyelmen kívül hagyott, ehelyett inkább a Dragnea-csoportosulás személyes érdekei szerint cselekedett. Az egész párt vakon követte a csőd felé vezető úton. Hol voltak a PSD-beli európaiak? Hol voltak a jellemes emberek? Sehol. A hallgatást és a Facebookon való cselekvést választották a voks elveszítése után.
Összeesküvést okoltak a vereség miatt és inkább parlamenti bizottságokat hoztak létre a választások körülményeinek kivizsgálására. Egy komoly elemzés megteremtette volna az előfeltételeket a helyzet pragmatikus megközelítéséhez. Nem így történt.
Brüsszelbe ment és a meggyőződéses Európa-párti szerepében tetszelgett. Idehaza megtagadta annak a végrehajtását, amit az Európai Bizottság, a Velencei Bizottság kijavítandónak ítélt. A leggyengébb személyeket jelölte a Romániának szánt európai biztosi tisztségre. Minden jelzést figyelmen kívül hagyott. Mindenkit semmibe vett, megpróbálta megszerezni a helyi kiskirályok támogatását ahhoz, hogy a kormány és a párt élén maradjon. A Dăncilă-kormány továbbra is a bűnözőknek, a nemi erőszakért, gyilkosságért, rablásért elítélteknek kedvező törvényeket fogadott el. Több ezer elítéltet engedtek szabadon csak azért, hogy megkönnyítsék néhány korrupcióban bűnös volt tisztségviselő helyzetét. Ez egy tudatos politika volt, mely közvetlenül érintette hátrányosan a polgárok biztonságát. A párt által tisztségbe juttatott alkalmatlanok által vezetett intézmények zűrzavara fokozta az emberekben az érzést, hogy az állam magukra és védtelenül hagyta őket.
Negyedsorban:
Cuc és a csapat többi része a kétségbeesés szélére sodorta az embereket. Semmi sem valósult meg, sem autópályák, sem iskolák, sem kórházak, sem vasutak, semmi a kormányprogram sok ígéretéből.
Ez nem volt elég.
A PSD most, történelmében először, abban a helyzetben van, hogy a saját politikai túléléséért kell küzdenie.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Megindokolta Németh Zsolt fideszes országgyűlési képviselő, hogy miért nem hívták meg Magyar Péter miniszterelnököt a szervezők a Tusványos idei rendezvényeire. A kormányfő a napokban kifogásolta, hogy nem kapott meghívást.
Szántai János kollégánk – aki egyben az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke is – beszéde a 15. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét megnyitóján.
Megszavazta Marosvásárhely önkormányzata az idei díszpolgárok névsorát, noha a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma nyílt levélben tiltakozott a jelöltek – különösen néhai Kincses Előd jogász, közíró – ellen.
A jubileumi, 35. Tusványoson idén is a magyar és a határon túli közélet számos ismert szereplője vesz részt. A közéleti programok középpontjában a béke és a gazdasági kihívások állnak, a Tisza-frakció meghívott képviselői távol maradnak a rendezvénytől.
Narancssárga, majd vörös hőségriasztás lép életbe Hargita, Maros és Kovászna megyében a hétvégén, a meteorológusok szerint vasárnap már rendkívüli hőségre és fokozott hőérzetre kell számítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.