Hogyan kerülhet nehéz pénzügyi helyzetbe a román állam?

Jelen szöveg az Europa Liberă oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Románia jövőre nyugdíjakra és bérekre fordítja szinte az összes adókból és illetékekből beszedett pénzt. Hosszú távon ez fenntarthatatlan helyzet, amit – valószínűleg – csak a választások lezajlása után oldanának meg.

„2019-ben a bérek a GDP 12 százalékát teszik ki, a társadalmi segélyezési kiadások és a nyugdíjak összesen a GDP nagyjából 11 százalékát. De ez utóbbi jövőre erőteljesen nőni fog és eléri majd a GDP 14-15 százalékát”, magyarázza Ionuţ Dumitru, a Raiffeisen Bank főközgazdásza és a Költségvetési Tanács volt vezetője.

2019 szeptemberében, az új nyugdíjtörvény hatályba lépésekor a nyugdíjpont 15 százalékkal nőtt, 1000 lejről 1265 lejre. A következő jelentős növekedést 2020 szeptemberére tervezik. Akkor a nyugdíjpontnak el kellene érnie az 1775 lejt, ami 40 százalékos növekedést fog jelenteni.

Ez a rendelkezés a Viorica Dăncilă kormányfő által a parlamenti pártoknak nagyjából két héttel ezelőtt ajánlott paktumban is benne maradt. A Szociáldemokrata Párt (PSD) azt állította, hogy a paktumnak a „románok jóléte” a célja, és ezzel azt kérte a pártoktól, hogy ne nyúljanak hozzá a nyugdíjtörvényhez.

Ilyen körülmények között

szinte mindent, amit a román állam adók és illeték formájában behajt, a nyugdíjak és a bérek felé irányítanak majd.

Míg a dolgok 2020-ban még úgy-ahogy egyensúlyban lesznek, mivel a nyugdíjak és a bérek együttesen a GDP 23 százalékát jelentik, míg a behajtási mérték 26 százalékos, a nyugdíjak 2020 szeptemberétől megvalósuló 40 százalékos emelése nagy gondokat okoz majd a költségvetésnek. Ha nem módosul ez az emelési menetrend, akkor a számlát 2021-ben kell majd állni, amikor egész évben érezhetővé válik a nyugdíjemelés hatása.

A Raiffeisen főközgazdásza arra hívja fel a figyelmet, hogy a bérek máris nagyon magas szinten vannak, jelenleg a GDP 12 százalékát képviselik, miközben az európai átlag a GDP 10 százaléka és miközben Romániának sokkal kisebb bevételei származnak az adókból és illetékekből: csak a GDP 26 százaléka, szemben az európai átlaggal, amely a GDP 40 százaléka.
„Ha megtörténik a jövő évre tervezett 40 százalékos növekedés is, a nyugdíjakkal kapcsolatos költségek meghaladják a GDP 14 százalékát és ha ehhez a béreket is hozzáadjuk, akkor ez 2021-ben a GDP 26 százalékát jelenti majd, csak bérekre és nyugdíjakra. Gyakorlatilag az adókból és illetékekből jelenleg származó teljes bevétel. Ez egy ’no go’. Ezt lehetetlen kezelni”, magyarázta a Szabad Európának Ionuţ Dumitru.

A nehézségekhez ráadásul az is hozzájárul, hogy 2020 választási év és bármilyen lépést csak a jövő évi utolsó választás után lehetne megtenni, mivel bármilyen azt megelőzően megtett lépés, még ha gazdasági szempontból helyes is lenne, bumerángként fordulhatna a kezdeményezők ellen, állítják a közgazdászok.

„Hosszú távon nem lehet túlélni, ha az állam bevételei nyugdíjakra és bérekre mennek el,

beruházások nélkül, oktatásra, egészségügyre vagy védelemre fordított összegek nélkül. A válasz világos: hosszú távon nem lehetséges, rövid távon pedig hiteleket lehet felvenni”, érvelt a Szabad Európának Dragoş Cabat gazdasági elemző.

Az államadósság egyelőre az egyik legalacsonyabb az EU-ban, a hitelfelvétel hosszú távon mégsem tartható fenn, véli a gazdasági elemző, aki kihangsúlyozza, hogy „a költségvetési bevételek strukturális megváltoztatására van szükség”.

Ennek megfelelően, a szakember véleménye szerint az adószint emelése lehetne az egyik megoldás. Ez azonban a gazdasági növekedés csökkenéséhez vezetne, mert „a nagyobb adók egy olyan országban, ahol amúgy is magas a munkára kivetett adó szintje, gyorsan az emberek életszínvonalának csökkenéséhez vezetnek, főleg a kis jövedelműek esetében”.

Egy másik megoldás a behajtási arány növelése lenne.

„Elméletben jól hangzik, de a gyakorlatba halunk bele.

Ezt 30 éve nem sikerült megvalósítani.” Ez amúgy is egy hosszú folyamat lenne, ami előbb az Adóhatóság (ANAF) megreformálását és digitalizálását jelentené.

Dragoş Cabat szerint a behajtási rendszer javítását jelentő változat hosszú folyamat, de „el kell kezdeni, még akkor is, ha az egyértelmű eredményekre nem három hónapot, hanem éveket kell majd várni. Ha senki sem kezdi el, akkor soha nem fog történni semmi. Politikai akarat kell hozzá”.

Egy másik megoldás egy karcsúbb közalkalmazotti apparátus létrehozása lenne, de ez is hosszú folyamat. Ionuţ Dumitru arra hívja fel a figyelmet, hogy a közalkalmazotti apparátus, szigorúan a számokat nézve, a lakossághoz képest nem túlméretezett, de az adófizetők számához képest igen.

„Ez pénzügyi erőfeszítésként nagy, de egy strukturális gondról van szó, és ki kell találni egy módszert a közalkalmazotti rendszer objektív kritériumok alapján történő racionalizálására: vagyis

hajtsuk végre azt, amit már hosszú évek óta közigazgatási reformnak nevezünk –

mondjuk meg, hány emberre van szüksége X vagy Y intézménynek – egy településnek, egy kórháznak, egy iskolának, különféle közintézményeknek”.

Másrészről a Költségvetési Tanács volt vezetője kihangsúlyozza, hogy egyelőre „még nincs elveszve az idő” és azon a véleményen van, hogy „egy felelős kormánynak felül kellene vizsgálnia a jövő év szeptemberében előirányzott 40 százalékos nyugdíjemelést, de a költségvetés még így túlfeszített, már az idei évtől is”.

Az Európai Bizottságtól és az IMF-től is érkeztek figyelmeztetések a nyugdíjak és a bérek megemelésével járó kockázatokra. A tavaszi jelentésében például az Európai Bizottság arra hívta fel a figyelmet, hogy a költségvetési hiány jövőre – a becslések szerint – eléri majd a GDP 4,7 százalékát, főleg a nyugdíjakkal kapcsolatos kiadások romlása miatt, amit a nyugdíjpont emelése okoz.

Amennyiben hatályba lép a nyugdíjemelés, ezt később már nem lehet majd csökkenteni,

figyelmeztetnek a közgazdászok az Alkotmánybíróság egyik 2010-es döntésére emlékeztetve, mely szerint a hozzájáruláson alapuló nyugdíjakat nem lehet csökkenteni.

„Jövőre lesz bonyolult. Nehéz egy polgárnak megmagyarázni, hogy nincs mit tenni és csökkenteni kell a bérét, vagy közalkalmazottakat kell kirúgni vagy bármi mást kell tenni. Nehéz megmagyarázni, hogy mindez azért történik, mert hibás volt a PSD utóbbi három év alatti politikája”, szögezi még le Dragoş Cabat.