Nagy kérdés, hogy lehetséges-e, s ha igen, megérjük-e.
Jelen szöveg az Contributors oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
A Plumb-eset lakmuszpapírként működik, mely – drámai módon – mutatja az állam visszafejlődését és az európai becsületvesztést, amelyre a PSD-s (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) rezsim Romániát ítéli. A Rovana Plumb melletti kiálláson túlmenően (ami a fészénés [FSN = Nemzeti Megmentési Front – a szerk.] politikai rend alapját képező klientúra-kapcsolatok tartósságát bizonyítja), itt van a büntethetetlenség valósága. E büntethetetlenség jegyében zajlanak
Plumb asszony groteszk brüsszeli kalandjai elképzelhetetlenek lettek volna egy olyan államban, mely képes teljesíteni jogi és politikai tisztességességre vonatkozó minimális ígéreteit. Egy ilyenfajta államban gátat szabtak volna Plumb asszony karrierjének, viselkedését pedig meg- és kivizsgálták volna.
Romániában mindezek az elvárások ma már semmit sem jelentenek. A PSD-s ostrom és gyarmatosítások által okozott gyorsuló intézményi visszafejlődés ahhoz a cinkos bénultsági állapothoz vezetett, melyet nem hagyhatunk figyelmen kívül.
Valójában a 2016-os parlamenti választás utáni évek mérlege (mely mérleg Klaus Iohannis elnök mandátumával is egybeesik) nem más, mint a törvény előtti egyenlőség biztosítását konzisztenciával felruházó szervek tartalomtól és relevanciától való megfosztása. A Dragnea-rezsimmel állampolitikaként érvényesülnek a kiváltságok: a kleptokrata elit kiváltsága a közpénzek kiszipolyozására és lenyúlására, a bűnözők kiváltsága arra, hogy semmibe vegyék bűneik áldozatait, a szervezett bűnözői hálózatok kiváltsága a zavartalan terjeszkedésre.
Szimbolikusan a törvény és a polgár védelme szempontjából releváns intézmények közül e pillanatban már egyik sem igazán aktív és hatékony. A gyermekek és tinédzserek halálával járó tragédiák egy mélységi változás tünetei: a polgár és biztonsága irreleváns. A vak politikai engedelmesség az egyetlen tiszteletben tartott kötelező standard.
Az államot ebben a rezsimben eltávolítják jogos célkitűzéseitől. Az állam ebben a rezsimben csak kizsákmányolás céljából létezik. Hatékonyságának hiánya nem véletlen, hanem programszerű. Az állam küldetése a Dragnea–Dăncilă rezsim alatt csak az, hogy fenntartsa a státuszbeli egyenlőtlenségeket és kiváltságokat. Az állam ebben a rezsimben az azt gyarmatosító és megszelídítő elit hű védelmezője.
A független igazságszolgáltatás már nem rendelkezik a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácsban (CSM) azzal a hanggal, mely képes megvédeni veszélybe került pozícióját. A Főügyészség, a Szervezett Bűnözés- és Terrorizmusellenes Igazgatóság (DIICOT) és az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) szintén ennek az intézménybénítási kontingensnek a részeit képezik. A rendőrséget és csendőrséget a pretoriánus gárda szintjére redukálták. Az összkép már nem egy egyszerű leépülésé, hanem egy talán visszafordíthatatlan következményekkel járó mutációé.
A 2016 utáni kormányzások öröksége jóval kiterjedtebb a törvények megnyomorításánál: az állam rezsimbérencek általi megszállása az igazi kihívás, mellyel meg kell majd küzdenünk. A fészénés visszafejlődés kihasznált egy egyedülálló lehetőséget. Ebből következik a cselekedetei által okozott károk drámai mérete.
Az állam újjáépítése azt az erőfeszítést teszi szükségessé, mellyel visszaadható az intézményeknek a feladataik ellátásához kellő képesség. Az állam újjáépítése megköveteli a szakmai érdemnek a karrier egyedüli alapjaként történő megerősítését. Az állam újjáépítése az emberi méltóságnak olyan értékként való vállalását teszi szükségessé, mely köré egész közösségünk szerveződik. A kollektív tisztességesség visszaszerzése elválaszthatatlan ettől az úttól, amelyen végig kell mennünk. Az állam újjáépítése nélkül a kiváltságok Romániája fog uralkodni, változatlanul, évtizedeken keresztül, klientúra-alapon, hatékonyság nélkül, működésképtelenül, lenézően, a fészénizmus végleg győzedelmeskedik (az eredeti szövegben az áll, hogy „a fészénizmus pedig végleg legyőzetik”, ám ez logikátlan, a mondat többi részéhez viszonyítva – a szerk.).
Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.
Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?
Tudta, hogy Emil Boc kiválóan versel magyarul Petőfi Sándor, József Attila vagy éppen Kosztolányi Dezső modorában? Erre tessék! (Naná, hogy pamflet.)
Románia labdarúgó-válogatottja 3-1-re kikapott Bosznia-Hercegovinától a világbajnoki selejtezősorozat szombat esti játéknapján, ezzel nehéz helyzetbe került a 2026-os tornára való kijutás tekintetében.
A „legvagányabb romániai magyarnak” tartják a román követői a szatmárnémeti vlogger-kalandort, akinek az offline életére is kíváncsiak voltunk.
Eddig tizenöt embert evakuáltak a Tulcea megyei Plauru településről, miután az ukrán területeket ért orosz dróntámadások nyomán egy LPG-vel megrakott hajó kigyulladt hétfőn Izmajil ukrán város közelében.
Nem tudta leplezni lelkesedését a román Prima Sport kommentátora, amikor Írország labdarúgó-válogatottja megszerezte győztes gólját a magyar nemzeti tizenegy ellen a világbajnoki selejtezőmérkőzésen.
Országszerte több mint 600 jogosítványt vont be a rendőrség az elmúlt 24 órában végzett ellenőrzések nyomán.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.
Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?