Nagy kérdés, hogy lehetséges-e, s ha igen, megérjük-e.
Jelen szöveg az Contributors oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
A Plumb-eset lakmuszpapírként működik, mely – drámai módon – mutatja az állam visszafejlődését és az európai becsületvesztést, amelyre a PSD-s (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) rezsim Romániát ítéli. A Rovana Plumb melletti kiálláson túlmenően (ami a fészénés [FSN = Nemzeti Megmentési Front – a szerk.] politikai rend alapját képező klientúra-kapcsolatok tartósságát bizonyítja), itt van a büntethetetlenség valósága. E büntethetetlenség jegyében zajlanak
Plumb asszony groteszk brüsszeli kalandjai elképzelhetetlenek lettek volna egy olyan államban, mely képes teljesíteni jogi és politikai tisztességességre vonatkozó minimális ígéreteit. Egy ilyenfajta államban gátat szabtak volna Plumb asszony karrierjének, viselkedését pedig meg- és kivizsgálták volna.
Romániában mindezek az elvárások ma már semmit sem jelentenek. A PSD-s ostrom és gyarmatosítások által okozott gyorsuló intézményi visszafejlődés ahhoz a cinkos bénultsági állapothoz vezetett, melyet nem hagyhatunk figyelmen kívül.
Valójában a 2016-os parlamenti választás utáni évek mérlege (mely mérleg Klaus Iohannis elnök mandátumával is egybeesik) nem más, mint a törvény előtti egyenlőség biztosítását konzisztenciával felruházó szervek tartalomtól és relevanciától való megfosztása. A Dragnea-rezsimmel állampolitikaként érvényesülnek a kiváltságok: a kleptokrata elit kiváltsága a közpénzek kiszipolyozására és lenyúlására, a bűnözők kiváltsága arra, hogy semmibe vegyék bűneik áldozatait, a szervezett bűnözői hálózatok kiváltsága a zavartalan terjeszkedésre.
Szimbolikusan a törvény és a polgár védelme szempontjából releváns intézmények közül e pillanatban már egyik sem igazán aktív és hatékony. A gyermekek és tinédzserek halálával járó tragédiák egy mélységi változás tünetei: a polgár és biztonsága irreleváns. A vak politikai engedelmesség az egyetlen tiszteletben tartott kötelező standard.
Az államot ebben a rezsimben eltávolítják jogos célkitűzéseitől. Az állam ebben a rezsimben csak kizsákmányolás céljából létezik. Hatékonyságának hiánya nem véletlen, hanem programszerű. Az állam küldetése a Dragnea–Dăncilă rezsim alatt csak az, hogy fenntartsa a státuszbeli egyenlőtlenségeket és kiváltságokat. Az állam ebben a rezsimben az azt gyarmatosító és megszelídítő elit hű védelmezője.
A független igazságszolgáltatás már nem rendelkezik a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácsban (CSM) azzal a hanggal, mely képes megvédeni veszélybe került pozícióját. A Főügyészség, a Szervezett Bűnözés- és Terrorizmusellenes Igazgatóság (DIICOT) és az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) szintén ennek az intézménybénítási kontingensnek a részeit képezik. A rendőrséget és csendőrséget a pretoriánus gárda szintjére redukálták. Az összkép már nem egy egyszerű leépülésé, hanem egy talán visszafordíthatatlan következményekkel járó mutációé.
A 2016 utáni kormányzások öröksége jóval kiterjedtebb a törvények megnyomorításánál: az állam rezsimbérencek általi megszállása az igazi kihívás, mellyel meg kell majd küzdenünk. A fészénés visszafejlődés kihasznált egy egyedülálló lehetőséget. Ebből következik a cselekedetei által okozott károk drámai mérete.
Az állam újjáépítése azt az erőfeszítést teszi szükségessé, mellyel visszaadható az intézményeknek a feladataik ellátásához kellő képesség. Az állam újjáépítése megköveteli a szakmai érdemnek a karrier egyedüli alapjaként történő megerősítését. Az állam újjáépítése az emberi méltóságnak olyan értékként való vállalását teszi szükségessé, mely köré egész közösségünk szerveződik. A kollektív tisztességesség visszaszerzése elválaszthatatlan ettől az úttól, amelyen végig kell mennünk. Az állam újjáépítése nélkül a kiváltságok Romániája fog uralkodni, változatlanul, évtizedeken keresztül, klientúra-alapon, hatékonyság nélkül, működésképtelenül, lenézően, a fészénizmus végleg győzedelmeskedik (az eredeti szövegben az áll, hogy „a fészénizmus pedig végleg legyőzetik”, ám ez logikátlan, a mondat többi részéhez viszonyítva – a szerk.).
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?
Egy férfi leköpte Magyar Péter miniszterelnököt a budapesti Nyugati pályaudvaron, ahová a kormányfő Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszterrel együtt érkezett, hogy ismertesse a 3500 milliárd forintos Baross Gábor Vasútfejlesztési Programot.
Főleg, ha nyolc évig te voltál a tudomány legfőbb mioritikus katedrálisának pátriárkája, vagyis a Román Akadémia elnöke. És nackó. És besúgógyanús.
Magyarországi motoros vesztette életét egy balesetben szerdán a 67C jelzésű országúton, a Transalpinán, miután egy kanyarban feltehetően elvesztette uralmát a jármű felett, és nekiütközött a fém szalagkorlátnak.
Ne legyenek gyávák meghívni Magyarország miniszterelnökét Tusványosra – kérte Magyar Péter miniszterelnök kedden az Országgyűlésben, a frakciók képviselőinek válaszolva.
Megharapott egy veszélyesnek minősített kutya egy 26 éves férfit hétfőn Csíkszeredában, a Tudor Vladimirescu utcában. A sérültet kórházba szállították, az ügyben pedig büntetőeljárás indult.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?