Nagy kérdés, hogy lehetséges-e, s ha igen, megérjük-e.
Jelen szöveg az Contributors oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
A Plumb-eset lakmuszpapírként működik, mely – drámai módon – mutatja az állam visszafejlődését és az európai becsületvesztést, amelyre a PSD-s (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) rezsim Romániát ítéli. A Rovana Plumb melletti kiálláson túlmenően (ami a fészénés [FSN = Nemzeti Megmentési Front – a szerk.] politikai rend alapját képező klientúra-kapcsolatok tartósságát bizonyítja), itt van a büntethetetlenség valósága. E büntethetetlenség jegyében zajlanak
Plumb asszony groteszk brüsszeli kalandjai elképzelhetetlenek lettek volna egy olyan államban, mely képes teljesíteni jogi és politikai tisztességességre vonatkozó minimális ígéreteit. Egy ilyenfajta államban gátat szabtak volna Plumb asszony karrierjének, viselkedését pedig meg- és kivizsgálták volna.
Romániában mindezek az elvárások ma már semmit sem jelentenek. A PSD-s ostrom és gyarmatosítások által okozott gyorsuló intézményi visszafejlődés ahhoz a cinkos bénultsági állapothoz vezetett, melyet nem hagyhatunk figyelmen kívül.
Valójában a 2016-os parlamenti választás utáni évek mérlege (mely mérleg Klaus Iohannis elnök mandátumával is egybeesik) nem más, mint a törvény előtti egyenlőség biztosítását konzisztenciával felruházó szervek tartalomtól és relevanciától való megfosztása. A Dragnea-rezsimmel állampolitikaként érvényesülnek a kiváltságok: a kleptokrata elit kiváltsága a közpénzek kiszipolyozására és lenyúlására, a bűnözők kiváltsága arra, hogy semmibe vegyék bűneik áldozatait, a szervezett bűnözői hálózatok kiváltsága a zavartalan terjeszkedésre.
Szimbolikusan a törvény és a polgár védelme szempontjából releváns intézmények közül e pillanatban már egyik sem igazán aktív és hatékony. A gyermekek és tinédzserek halálával járó tragédiák egy mélységi változás tünetei: a polgár és biztonsága irreleváns. A vak politikai engedelmesség az egyetlen tiszteletben tartott kötelező standard.
Az államot ebben a rezsimben eltávolítják jogos célkitűzéseitől. Az állam ebben a rezsimben csak kizsákmányolás céljából létezik. Hatékonyságának hiánya nem véletlen, hanem programszerű. Az állam küldetése a Dragnea–Dăncilă rezsim alatt csak az, hogy fenntartsa a státuszbeli egyenlőtlenségeket és kiváltságokat. Az állam ebben a rezsimben az azt gyarmatosító és megszelídítő elit hű védelmezője.
A független igazságszolgáltatás már nem rendelkezik a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácsban (CSM) azzal a hanggal, mely képes megvédeni veszélybe került pozícióját. A Főügyészség, a Szervezett Bűnözés- és Terrorizmusellenes Igazgatóság (DIICOT) és az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) szintén ennek az intézménybénítási kontingensnek a részeit képezik. A rendőrséget és csendőrséget a pretoriánus gárda szintjére redukálták. Az összkép már nem egy egyszerű leépülésé, hanem egy talán visszafordíthatatlan következményekkel járó mutációé.
A 2016 utáni kormányzások öröksége jóval kiterjedtebb a törvények megnyomorításánál: az állam rezsimbérencek általi megszállása az igazi kihívás, mellyel meg kell majd küzdenünk. A fészénés visszafejlődés kihasznált egy egyedülálló lehetőséget. Ebből következik a cselekedetei által okozott károk drámai mérete.
Az állam újjáépítése azt az erőfeszítést teszi szükségessé, mellyel visszaadható az intézményeknek a feladataik ellátásához kellő képesség. Az állam újjáépítése megköveteli a szakmai érdemnek a karrier egyedüli alapjaként történő megerősítését. Az állam újjáépítése az emberi méltóságnak olyan értékként való vállalását teszi szükségessé, mely köré egész közösségünk szerveződik. A kollektív tisztességesség visszaszerzése elválaszthatatlan ettől az úttól, amelyen végig kell mennünk. Az állam újjáépítése nélkül a kiváltságok Romániája fog uralkodni, változatlanul, évtizedeken keresztül, klientúra-alapon, hatékonyság nélkül, működésképtelenül, lenézően, a fészénizmus végleg győzedelmeskedik (az eredeti szövegben az áll, hogy „a fészénizmus pedig végleg legyőzetik”, ám ez logikátlan, a mondat többi részéhez viszonyítva – a szerk.).
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Hétvégén érkezik az enyhülés, de hosszú távon kéne gondolkodni, ha fel akarunk készülni a további hőségekre.
A bíróságon folytatódhat a Bihar megyei magyar közélet egyik legrégebbi politikai konfliktusa: Szabó Ödön pert indított Csomortányi István ellen. Az RMDSZ-es politikus rágalmazásról beszél, az EMSZ-alelnök szerint a per célja az elhallgattatása.
Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.
Rövid ímélben értesítették Dolhai Istvánt, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezetőjét, hogy július végéig láthatja el főkonzuli teendőit.
Elkészült a romániai magyar tannyelvű középiskolák idei érettségi rangsora. A végzősök átlageredményei alapján összeállított toplista a legjobb intézmények mellett azt is megmutatja, hol érettségiztek a legtöbben, hol született a legtöbb 10-es eredmény.
A magyar kormány képviselőinek jelenlététől teszi függővé az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) panelbeszélgetésein való részvételt több külhoni magyar egyetem vezetősége.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.