Nagy kérdés, hogy lehetséges-e, s ha igen, megérjük-e.
Jelen szöveg az Contributors oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
A Plumb-eset lakmuszpapírként működik, mely – drámai módon – mutatja az állam visszafejlődését és az európai becsületvesztést, amelyre a PSD-s (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) rezsim Romániát ítéli. A Rovana Plumb melletti kiálláson túlmenően (ami a fészénés [FSN = Nemzeti Megmentési Front – a szerk.] politikai rend alapját képező klientúra-kapcsolatok tartósságát bizonyítja), itt van a büntethetetlenség valósága. E büntethetetlenség jegyében zajlanak
Plumb asszony groteszk brüsszeli kalandjai elképzelhetetlenek lettek volna egy olyan államban, mely képes teljesíteni jogi és politikai tisztességességre vonatkozó minimális ígéreteit. Egy ilyenfajta államban gátat szabtak volna Plumb asszony karrierjének, viselkedését pedig meg- és kivizsgálták volna.
Romániában mindezek az elvárások ma már semmit sem jelentenek. A PSD-s ostrom és gyarmatosítások által okozott gyorsuló intézményi visszafejlődés ahhoz a cinkos bénultsági állapothoz vezetett, melyet nem hagyhatunk figyelmen kívül.
Valójában a 2016-os parlamenti választás utáni évek mérlege (mely mérleg Klaus Iohannis elnök mandátumával is egybeesik) nem más, mint a törvény előtti egyenlőség biztosítását konzisztenciával felruházó szervek tartalomtól és relevanciától való megfosztása. A Dragnea-rezsimmel állampolitikaként érvényesülnek a kiváltságok: a kleptokrata elit kiváltsága a közpénzek kiszipolyozására és lenyúlására, a bűnözők kiváltsága arra, hogy semmibe vegyék bűneik áldozatait, a szervezett bűnözői hálózatok kiváltsága a zavartalan terjeszkedésre.
Szimbolikusan a törvény és a polgár védelme szempontjából releváns intézmények közül e pillanatban már egyik sem igazán aktív és hatékony. A gyermekek és tinédzserek halálával járó tragédiák egy mélységi változás tünetei: a polgár és biztonsága irreleváns. A vak politikai engedelmesség az egyetlen tiszteletben tartott kötelező standard.
Az államot ebben a rezsimben eltávolítják jogos célkitűzéseitől. Az állam ebben a rezsimben csak kizsákmányolás céljából létezik. Hatékonyságának hiánya nem véletlen, hanem programszerű. Az állam küldetése a Dragnea–Dăncilă rezsim alatt csak az, hogy fenntartsa a státuszbeli egyenlőtlenségeket és kiváltságokat. Az állam ebben a rezsimben az azt gyarmatosító és megszelídítő elit hű védelmezője.
A független igazságszolgáltatás már nem rendelkezik a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácsban (CSM) azzal a hanggal, mely képes megvédeni veszélybe került pozícióját. A Főügyészség, a Szervezett Bűnözés- és Terrorizmusellenes Igazgatóság (DIICOT) és az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) szintén ennek az intézménybénítási kontingensnek a részeit képezik. A rendőrséget és csendőrséget a pretoriánus gárda szintjére redukálták. Az összkép már nem egy egyszerű leépülésé, hanem egy talán visszafordíthatatlan következményekkel járó mutációé.
A 2016 utáni kormányzások öröksége jóval kiterjedtebb a törvények megnyomorításánál: az állam rezsimbérencek általi megszállása az igazi kihívás, mellyel meg kell majd küzdenünk. A fészénés visszafejlődés kihasznált egy egyedülálló lehetőséget. Ebből következik a cselekedetei által okozott károk drámai mérete.
Az állam újjáépítése azt az erőfeszítést teszi szükségessé, mellyel visszaadható az intézményeknek a feladataik ellátásához kellő képesség. Az állam újjáépítése megköveteli a szakmai érdemnek a karrier egyedüli alapjaként történő megerősítését. Az állam újjáépítése az emberi méltóságnak olyan értékként való vállalását teszi szükségessé, mely köré egész közösségünk szerveződik. A kollektív tisztességesség visszaszerzése elválaszthatatlan ettől az úttól, amelyen végig kell mennünk. Az állam újjáépítése nélkül a kiváltságok Romániája fog uralkodni, változatlanul, évtizedeken keresztül, klientúra-alapon, hatékonyság nélkül, működésképtelenül, lenézően, a fészénizmus végleg győzedelmeskedik (az eredeti szövegben az áll, hogy „a fészénizmus pedig végleg legyőzetik”, ám ez logikátlan, a mondat többi részéhez viszonyítva – a szerk.).
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Viharokra figyelmeztető elsőfokú (sárga) riasztásokat adott ki az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) szerdán.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
Nemcsak a közúti forgalomban, hanem a gyalogosok által használt köztereken is balesetveszélyesen közlekednek sokan az elektromos rollerekkel Csíkszeredában. Ezért a városvezetés egy szabályzót készít, és korlátozásokat vezetnek be.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.