Jelen szöveg a dw.com oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Döbbenetes az a nyugalom, amellyel sok román és áruló pártjaik várakoznak. De vajon mire? Egy égből lepottyanó kormányra? Egy Rovana Plumb EB-kinevezését megakadályozó csodára? Egy új nagykövetre az EK-ba?
Románia pillanatnyilag kitűnően áll. Van kormánya.
Mit számít, hogy pészédés (PSD = Szociáldemokrata Párt – a szerk.). Mit számít, hogy fantom. Mit számít, hogy a vezetés már rég nem legitim. Mit számít, hogy már nincs parlamenti többsége és a Parlament nem erősítette meg. Mit számít, hogy a félanalfabéta kormányfő nagyobb ügyességgel és furfanggal kerüli el a törvényhozó fórumot, mint ördög a tömjénfüstöt. Mit számít, hogy – és ez példátlan a kárpáti-dunai-pontoszi térség több ezer éves történelmében – e terület vezetősége nemcsak alkalmatlanokból, hanem saját, amúgy az örökös árulás szervezetének számító, ALDE-nak (Liberálisok és Demokraták Szövetsége – E-RS) nevezett zsebpártjuk árulóiból áll.
Mit számít, ha az illojalitásnak és hűtlenségnek a nép érdekeit már évtizedek óta eláruló mestere szenátuselnöki helyét a ceauşiszta nomenklatúra és politikai rendőrség egyik elkényeztetettje, egy – egyes volt szekusok szerint – volt szekus, aki a posztkommunista rezsimek dédelgetettje is lett. Úgy tűnik, nem sok embert érdekel, hogy ez a szekus-politikai vándor az állam második legfontosabb közjogi méltóságáig kapaszkodott fel.
Talán az ellenzéki pártok undora által elkábítva, melyek ugyanolyan szorgalmasan kerülik a hatalom átvételét, mint amilyen ügyesen a páviánfrizura elkerüli a nemzet Nép Házában összegyűlt választottait,
a románok nyugodtan fogadják egy kudarc felé haladó államnak ezeket az anomáliáit.
Kevesen mutatnak némi dühöt. Sokak keserű derűvel állnak hozzá. És mint a pártok, melyek azt állítják, hogy meg akarják szabadítani az országot a vörös pestistől, de egyetlen ujjukat sem mozdítják azért, hogy átültessék a gyakorlatba állítólagos jó szándékaikat, a polgárok undorral elfordítják a fejüket és a saját dolgukkal törődnek. Vagy, mint a moldovai nők, akikkel nemrég találkoztam a Peloponnészoszon, Pátrászban, oda emigrálnak bánatosan, ahova az útlevelük elviszi.
Igaz, másfajta románok is vannak. Azok a szerencsések, akik a PSD támogatásával eltöltenek néhány hónapot valamilyen magas, lehetőleg európai állásban, melyet nem érdemeltek meg, ahol egyetlen másodpercet sem dolgoznak, de amiért több tízezer eurót kapnak havonta. Majd észbontó nyugdíjat.
A románoknak van mit megköszönniük az Európai Parlament fő politikai csoportja vezetőjének, Manfred Webernek. A német keresztényszociális azt kérte a Dăncilă-kormánytól, hogy vonja vissza Ioan Mircea Paşcu, a kommunista és a posztkommunista rezsimek másik kegyeltje, ideiglenes brüsszeli biztosi jelölését. Kicsoda Ioan Mircea Paşcu? Nem (nagyon) tudjuk igazán.
Azt tudjuk, hogy a PSD egy meg nem reformált Román Kommunista Párt.
Annyit tudunk még, hogy Nicolae Ceauşescu idején Pașcu Nyugaton volt ösztöndíjas és hallgató. Ami mindig sokatmondó. Aztán lett belőle védelmi miniszter, európai parlamenti alelnök, egyéb zsíros állások bérletese mindenféle „bizottságokban és bizottmányokban” és így tovább, és így tovább.
Számos jel (és egyes volt ügynökök tanúvallomásai) a kommunista Securitate valószínű megbízható kádereként emeli ki személyét. Dăncilă teljesítette a kérést. Nem jelölte Ioan Mircea Paşcu pészédés nomenklatúristát és valószínűleg volt szekust. Valószínűleg úgy vélte, hogy ez az ember a 70-es évek óta azért már mégiscsak megszedhette magát. Ki nem tette ezt meg? Vannak elegen. Így aztán mit látunk: tekintettel arra, hogy a nemzet és a politikai ellenzék nem mutat túl nagy felháborodást „Kotkodáncsila” kormányzásának folytatódása miatt és nem igyekszik megbuktatni őt, madám kormányfő rátett még egy lapáttal. Nyomást gyakorolt, hogy Liviu Dragnea tanítványa, Rovana Plumb képviselje Romániát az Európai Bizottságban.
Meglehet, hogy Románia kitűnően áll. De micsoda zuhanás,
Dan Mihalache támogatásával, akit volt pészédés, volt uszélés (USL = Szociál-Liberális Szövetség – a szerk.) és Adrian Năstase bűnöző kormányfő volt tanácsadói (mielőtt még K. W. Iohannis tanácsadójává vált volna) minősége valószínűleg feljogosított arra, hogy bekerüljön a pakliba a hosszú életű londoni nagyköveti tisztségre. Micsoda visszalépés, hiszen Ioan Mircea Paşcu, bibircsókjai és zöld csillagai dacára némileg tanult ember volt, vagy legalábbis annak tűnt. Márpedig, bár Mihalache támogatja az Adrian Năstase kamarilláján belüli volt kollégája kinevezését az EB-be, eddig senki sem tudott megnevezni egyetlen területet sem, amihez Dragnea tanítványa, a pészédésített és kleptokráciásított Románia vezére sok tanítványának egyike, ténylegesen értene. Az egyik kivétel a „opás” (a néma „l” ott van a szó elején – a szerk.) lehetne, tekintettel arra, hogy Rovana Plumb „4000 eurós havi részleteket fizetett férje 400 eurós nyugdíjából”, ahogy azt a Newsweek.ro nemrég megírta. A cikkben arról is szó van, hogy „a PSD-s parlamenti képviselőnek, aki az első helyen van az európai parlamenti választási listán, bankszámlákon nincsen pénze, ezzel szemben egy 800 000 eurós hitel részleteit fizeti, 700 négyzetméteres villában lakik és… a PSD-nek fizet be adományokat”.
Mivel Plumb olyan mértékben ért a megindokolhatatlan pénzek szaporításához, hogy úgy tűnik, még a kenyér és hal messiási megsokszorozását is lekörözi,
Ana Pauker hasonmása, csodálatos szerzetként, „megérdemel” egy európai biztosi állást.
Gratula kormány, hogy egy pészédés tisztségviselő ezen csodás kinevezése melletti kitartásoddal elérted nemcsak Románia, hanem az Európai Bizottság és jövőbeli vezetője, von der Leyen imázsának kompromittálását is. Majd elválik, miként kompromittálják magukat Európa parlamenti képviselői is, ezen észbontó kontinentális pajzsra emelés érvényesítésével. És még elválik majd valami. Mikor fognak végre a románok és parlamenti képviselőik felkelni annak kikényszerítésére, hogy fényt vessenek az ország csúcsán uralkodó sötétségbe? Tényleg nem lehetünk meg kommunista nomenklatúra nélkül, még három évtizeddel a forradalom után sem?