Az van, hogy 2013 óta augusztus 31-én ünneplik a román nyelv napját a mioritikus hazában. És hogy ismét kopogtat a nagy nap, megszólalt a Román Akadémia rendkívüli magyarbarátságáról is híres elnöke (ja, és a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem rektora), a fő-fő nyelvőr, Ioan-Aurel Pop.

Hosszan szólalt meg, nem untatjuk Önöket a dagályosan ömlengős hozsannázással, viszont kiemelünk pár részletet, amelyek megütötték a fülünket szemünket.

A legmeglepőbb újdonság (számunkra legalábbis), hogy Pop magiszter büszkén kijelentette: a világon használt 6000 – 7000 nyelv között a román igen előkelő helyen áll, az első 15–20 között. És ezt nem ő találta ki, ezt nem-románok határozták meg, objektív kritériumok alapján! Na ja, ha nem-románok mondják, biztos igaz.

Na jó, egy ömlengést mégis beidézünk, mert olyan bájos:

„A miénk (a román nyelv – a szerk.) él, és bármennyire megfertőzték neologizmusokkal (pl. okostelefon, hangoskönyv, melegfesztivál – a szerk.), barbarizmusokkal (ezekre nem merünk példákat írni – a szerk.), hiperurbanizmusokkal (na, ide lehet, illenek a szelfi, influenszer, megalájk kifejezések – a szerk.), rövidítésekkel (LOL, YOLO és társai – a szerk.) vagy vicceskedő sms-ekkel, nem kell félnünk. A román nyelvnek megvan a hatalma, hogy önmaga maradjon, a különböző hatások ellenére.”

Eltűnődünk kicsit azon, hogy egy nyelv vajon nem pont olyan vígan önmaga éppen azáltal, hogy különböző hatások érik. Na mindegy. Vannak nyelvek, amelyek igen, és vannak, amelyek nem.

És végül álljon itt egy megnyugtató elnöki-rektori gondolat, legalábbis nekünk, magyaroknak nem-románoknak.