Románia modernitásválsága

Jelen szöveg a Reporter Global oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség emelte ki.

Mindaz, ami most Romániában történik, egyes intézmények működési zavaraitól a lakosság ezzel a helyzettel szembeni lázadásáig, politikai válsággá változott, ami ugyanakkor modernitási válság is. Van egy óriási törés, egy szakadék az emberek elvárásai és aközött, amit az állam és a politikai osztály kínálni tud nekik. Mint ahogy jelentős különbségek vannak a XIX. századhoz illően gondolkodók és viselkedők és a már a XXI. században lévők között, ha már szóba került a nő helyzete a román társadalomban, vagy a román rendőr empátiahiánya.

Caracal nemcsak az állam válsága. Szemmel látható bizonyos állami intézmények működési zavarai, de az egyes újságok által kínált társadalmi információk azt mutatják, hogy ott egy életmodell válsága is megmutatkozik. A társadalmi élet promiszkuitása, az erkölcsi fogódzók hiánya, a felebaráttal szembeni közömbösség megmutatják,

mekkora szakadék alakult ki az utóbbi években a nagyvárosok és a vidék között.

És mindezek mellett még ott van a szegénység, a nagy nagyon szegénység.

Mindenesetre a Gheorghe Dincă által elkövetett iszonyatos gyilkosságon és a két ártatlan tinédzser áldozaton túl, ebben a bonyolult helyzetben egy intézményi áldozatot is felfedezhetünk, a Közigazgatási és Belügyminisztérium (MAI) hitelességét. Békeidőben a MAI a legfontosabb nemzetbiztonsági intézmény, a polgár biztonságának és a közrendnek a fő szavatolója. Egy ideje, sajnos, egy sor gonddal küszködik. A Csendőrség 2018. augusztus 10-i súlyos visszaélései után, amikor békés tüntetőket bántalmaztak, aláztak meg, sőt gázosítottak el önkényesen, az intézményi hibák újabb láncolata rendítette meg súlyosan a MAI imázsát. A caracali szörnyűséges gyilkosság nyomán a Rendőrség számos súlyos működési zavara került napvilágra, a 112-es hívószám szakmaiatlan működtetésétől a gyilkos elfogását szolgáló vizsgálat során elkövetett hibákig, vagy a Rendőrség helyi vezetői és az úgynevezett alvilági figurák közötti gyanús kapcsolatokig. A caracali eset más intézményi válsághelyzetekhez adódik hozzá, melyeken ez a fontos fegyvernem keresztülesett, mint például a temesvári, amikor egy nemzetközileg körözött személy gyilkolt meg egy rendőrt, vagy a legutóbbi galaci eset. Temesváron egy rendőr vesztette az életét, mivel a felettesei megfelelő felszerelés, többek között

golyóálló mellény nélkül küldték egy nagyon veszélyes bevetésre.

Galacon két rendőr az egész nemzet láttára képtelen volt minimális empátiát tanúsítani egy szexuális agresszió női áldozata iránt.

A Rendőrség összes járművére felfestett, inkább csak törekvést kifejező „Biztonság és bizalom” jelmondat dacára, a MAI ezen fegyverneme és összességében a minisztérium iránti bizalom az utóbbi évek legalacsonyabb szintjén van. Ennek a negatív helyzetnek pedig az az intenzív átpolitizáltság az egyik fő oka, aminek éveken keresztül ki volt téve ez a fontos intézmény. Paul Stănescu Olt megyei szenátor egy tévéműsorban az elmúlt napokban elismerte, hogy a politikusok a hibásak a Rendőrség jelenlegi állapotáért: „A politikai osztály vezetett a Román Rendőrség szétveréséhez”. Ehhez pedig a meghatalmazások, a vezetőségi tisztségek szintjén bevezetett ideiglenességek rendszere volt a fő eszköz, a póráz, mellyel a politikum a MAI vezetői struktúráját függőségben tartja. Ezáltal ellenőrzik a szakstruktúrák technikai reakcióját és azok lehetséges ellenállását a politikum terveivel, vagy szándékaival szemben. Ezen a téren sokatmondó az a figyelmeztetés, melyet Radu Gavriş fogalmazott meg az akkori belügyminiszterrel, Carmen Dannal szemben, ami nem tetszett a MAI politikai vezetésének. Ma, a caracali eset szemszögéből nézve tudjuk, hogy Gavriş úrnak igaza volt. De a figyelmeztetés elhangzásakor csak egy lépés választotta el a kirúgástól, mert bírálni merészelte a politikai tényező szándékait.

A nemzetbiztonsági intézmények átpolitizálásán túlmenően megdöbbentő a 112-es rendőrök empátiahiánya, de ez az iskolai és középiskolai rossz nevelés következménye. Nem hiszem, hogy ezek az emberek a Rendőrségben „betegedtek” meg. Az empátiahiány súlyos kórja a társadalmunknak. Emlékezzünk vissza a vaslui-i nemi erőszakra és a szegény megerőszakolt lánnyal szembeni empátia totális hiányára, aki sok falubelije számára csak egy „kurva” volt. E téren pedig az empátiahiány bombája a Román Ortodox Egyház portáján is robban.

Az élet arra kényszerít, hogy döntsük el, mit akarunk. Megtesszük-e a lépést a XXI. század felé, mind a műszaki felszerelések, mind pedig – főleg – a mentalitás terén, és felépítünk-e egy intelligens Romániát, vagy pedig a múltba menekülünk, mert megijedünk mindezektől a talán túl gyors változásoktól és

egy tradicionalista Romániába szigetelődünk el a világtól?

Amelyben jól érzi magát a teológiai dékánhelyettes (Vasile Răducă ortodox pap és oktató nemi erőszak áldozatairól tett botrányos kijelentéseiről részletek itt és itt – szerk.). És ami még súlyosabb az az, hogy mély történelmi gyökerei vannak ennek a betegségnek. Florin Constantiniu azt mondta, hogy a románok a történelemben mindig is egyéni megoldásokkal éltek túl. Mi nem a kollektív megmenekülést keressük, hanem gyors és egyéni megoldásokat akarunk. Mi más a „KAPCSOLAT” (pilă), az „ISMERŐS” (cunoştinţă), ha nem egy egyéni megoldás? Azért keresel egy kapcsolatot, hogy megoldja a gondodat. Ezért sem nagyon voltak lázadások a történelmünkben, 1907 figyelemre méltó kivételével. Egyetlen lázadás csaknem 200 évnyi modernitásban (1821–2021)…