Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség emelte ki.
Románia egy vékony varral borított seb. Mindnyájan tudjuk, hogy a seb tele van gennyel. Valamiféle gondviselésszerű „orvosokra” várunk, hogy megműtsék, kitisztítsák, meggyógyítsák. Addig viszont gennyben élünk.
Büszkék vagyunk a románságunkra, de dühösek leszünk, ha valaki rámutat a gennyre, melyben élünk.
Amikor a var leszakad (bányászjárások, Colectiv, Caracal), a genny kicsorog. Sok románt nem zavar a genny, ők örülnek és boldogok, hogy itt élnek. Váljék egészségükre! Mi, akiknek traumát okoz a genny ismételt kiáradása, kiabálunk, üvöltözünk, segítséget kérünk, tiltakozunk, hangoskodunk vagy gúnyolódunk, erkölcsi prédikációkat tartunk, harapós iróniákat teszünk közzé a Facebookon és vezércikkeket írunk, hogy jöjjön valaki kitisztítani a gennyt! Ügyelünk, hogy egy cseppnyi genny se érje még a körmünk hegyét sem (szellemi higiénia!), de továbbra nyüzsgünk, nem ismerjük el, hogy a genny már rég ellepte a világunkat. Megdöbbent bennünket, hogy milyen sok genny folyik ki a kéreg alól, amely azt hitette el velünk, hogy a seb be fog gyógyulni. Pedig íme, a genny előfolyik! A genny körüli nyüzsgés, zsivaj, cirkusz, siránkozás azt a benyomást kelti bennünk, hogy a helyzet meg fog oldódni. A hatóságok mégis miért nem tettek lépéseket? Miért jutottunk idáig? A seb nyitott, a genny szétterül. A sebből vér helyett genny folyik ki. És nem hagyja abba. A kommentátorok, a véleményvezérek, a cicegők és a pancserok elözönlik a tévéstúdiókat, egymással versengve elemzik a genny színét, bűzét és tartalmát. Bűnösöket keresnek, vádakkal dobálóznak, tévés perek zajlanak.
Rád tör az undor.
Az idő múlik és a lázadás elmúlik a beletörődés betonja alatt. A genny felszárad. Egy nyári eső és narancsszínű kóddal bejelentett havazás eltörli majd a mocskot. Ne lépjünk a mocsokba! Újabb var képződik a seben. Talán ellenállóbb. Örüljünk, hogy megúsztuk, okuljunk belőle, tanuljunk ebből a tapasztalatból, nehogy megismétlődjön, készüljünk fel a következő gennyre, amúgy, meg csak egészség legyen!
A legtöbb román azért hagyta el az országot, mert elege lett és már undorodik attól, hogy gennyben éljen. Az itt maradottak azzal a reménnyel áltatják magukat, hogy a var alatti genny egyszer majd eltűnik, az Isten által nekik megadatott évek alatt. Talán majd az Európai Unió, az amerikai partnereink, vagy a hazatérő románok segítenek majd nekünk megszabadulni a gennytől. Talán a következő nemzedékek, mert a kommunista gennyel teli öregek majd meghalnak és jönnek majd a fiatalok, az egészségesek és kitisztítják a gennyt. Tényleg nem láttak (szellemi) gennyt szétterjesztő fiatalokat? Talán majd Isten segít!
Nagy reményeket táplálunk egy fényes jövővel kapcsolatban.
Persze, a nemzetközi összeesküvésről sem szabad megfeledkezni, mely fenntartja a román földön a gennyt, mert mi amúgy tiszták, becsületesek vagyunk, de nem annyira erősek, mint az ellenségek.
Nincs semmi logikája a gennyben való ellenállásnak. Nincs semmilyen mentség arra a gennyre, melyben élünk. Egyetlen lehetőség van: bele kell vágnunk az élő húsba, bármi lesz.