Jelen szöveg a dw.com oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Hol voltál, elnök úr, miközben a tolvajok Romániából lakmároztak? Quo vadis Románia? Miért viselkedtél árulóként Andrei Năstase? Nem szégyelled magad hattyúnak beállítani, Európa, miután Oroszország felszámolta a méltóságodat?

Azt állították, hamisan, hogy

Románia reménytelen eset, az erkölcsi és politikai mocsok maradéktalanul továbbadódik egyik nemzedékről a másikra.

Mindig is cáfoltam, jó érvekkel, ezt a fekete pesszimizmust. Végső soron a románok nem egyszer megpróbálták tisztára mosni és kijavítani az iliescui posztkommunizmus éveiben és főleg 2012 óta elkövetett jelentős hibákat. 2014-ben megválasztották Klaus Iohannist. Masszív tüntetésekkel megbuktatták a gyászos Ponta-kormányt. És szintén intenzív tüntetésekkel és masszív szavazási jelenléttel 2019. május 26-án megváltották 2017-ből azt az elévülhetetlen bűnt, hogy megengedték, hogy a politikai undor és az antenás (az Antena3 hírcsatornáról van szó – a szerk.) manipulálás távol tartsa őket az urnáktól és ezáltal hatalomra segítették a vörös pestist.

De annyira fekete volt az új fekete kedd, a június 25-i, hogy derűlátásom felülvizsgálatára és a törölköző bedobására hajlok. Persze, volt egy apró fénysugár is. A Bukaresti Táblabíróság helyben hagyta azt az ítéletet, mely megállapította, hogy Firea (a bukaresti főpolgármester – a szerk.) és cinkosai törvényt sértettek, amikor egyszerű, nem pedig kétharmados többséggel hozták létre a bukarestiek költségvetésén óriási lyukat ütő városi cégeket. De mikor és hogyan fog ezért Firea megfizetni?

És vajon mit jelent egy cseppnyi tiszta víz egy visszaélésekkel teli óceánban?

Hát egy virág azon igazságtalanságok Szaharájában, melyek románok elleni elkövetéséről a Dăncilă-kormány döntött – szintén kedden – a sürgősségi rendeleteiben? A többek között a hajdani hasbeszélője, Liviu Dragnea által az igazságszolgáltatás függetlenségét kinyíró SS létrehozásával élesített jogállamiság elleni pusztítás kiteljesítése érdekében a kormányfő kihasznált különféle cinkosságokat és a közigazgatást is lerombolta (a román média egy jól meghatározható része következetesen Különleges Részlegnek, azaz Secţia Specială-nak nevezi az ügyészek és a bírák törvénysértéseit vizsgáló szervet, hogy ennek rövidítésével a náci szervezetre utalhasson, holott annak Igazságszolgáltatási Bűncselekvényeket Vizsgáló Részleg, azaz SIIJ a neve – a szerk.). De nem akárhogyan, hanem alaposan. És sürgősen, viták nélkül.

A Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetését számára biztosítani hivatott rendeletek révén, melyekről tudta, hogy a nép és az európai partnerek egyértelmű többsége világosan elutasítja, mert inkább az aljasság és a képmutatás, mint a demokrácia kifejezésének tartja, Dăncilă nem elégedett meg azzal, hogy szembe köpje a románokat és az elnököt. Az egyszerű románoknak még mélyen a zsebükbe is nyúlt. Hiszen számtalan különleges nyugdíjat adott a helyi kiskirályoknak. Nem elégedett meg azzal, hogy segíti megtollasodásukat a polgár rovására, akit valami jobbágyfélévé változtatott. A főméltóságokat a törvény és az ellenzék ellenőrzése alól is kivonta.

Helyi szinten az ellenzék szerepe arra a szimbolikus funkcióra redukálódik, hogy demokratikusan legitimálja a kleptokráciát

és többé ne tudjon megakadályozni és vitatni olyan tolvajhoz illő döntéseket, mint amelyik Gabriela Firea cégeinek létrehozásához vezetett.

Ezzel egyidejűleg az elnöknek, akinek a Dragnea-rezsim és Alkotmánybíróságban (CCR) ülő cinkosai az utóbbi években ismételten és alkotmánysértő módon csökkentették a hatásköreit, újra levágták a szárnyait. Újabban, bár a nép közvetlenül választotta meg, nevezetesen a nemzetnek az a része, melynek Románia földesurai 2014-ben megengedték, hogy megjelenjen az urnáknál, az elnöknek ezentúl csak egyetlen egyszer lesz joga elutasítani egy kormányfő által javasolt miniszter kinevezését. Cserébe, nagylelkűen, megadnak egy nevetséges 10 napos határidőt az államfőnek, hogy bármely kormány ultimátumához igazodjon.

Ennek ellenére az elnök kedden nem méltóztatott levezetni a kormányülést,

ahogy azt normális esetben megtehette volna és meg kellett volna tennie, hogy megakadályozza a sürgősségi kormányrendeletek csákányütéseivel lerombolni azt, ami a román demokráciából még megmaradt. Miért, elnök úr? És mi okból?

És hol van az ellenzék? Nem tudja, hogy annak érdekében, hogy Romániában, amelyből a tolvajok lakmároznak, teljes legyen a teríték, a CCR – többségi szavazással – érvényesített egy törvénytelen törvényt? Mely lehetővé teszi a más kezével és cinkosságával történő lopást? A „korrupciós cselekmények megelőzéséről, feltárásáról és büntetéséről szóló” módosított 78/2000. sz. törvényről van szó, mely hirtelen a korrupciós tetteket elősegítő, elleplező és büntethetetlenné tevő jogszabállyá változott. Hiszen a pészédés–aldés többség által a CCR cinkosságával megváltoztatott többség kiterjeszti a tolvajok édenét és véglegesen kleptokratásítja Romániát. Márpedig ki venné át az ország védelmét, ha PSD–ALDE szövetség által kirabolt és leköpött románokkal szemben a többség éppen az ALDE-s Renate Webert akarja kinevezni a megnyomorított nép ügyvédje tisztségbe?

Ilyen körülmények között a románoknak nem kellene több százezer számra utcákon lenniük, mint a cseheknek vagy a kínaiaknak?

Nem kellene üvöltöznie Moldovának is, Európának is és az egész civilizált világnak is? De Romániában sokan még mindig a dühben úszó szemüket törölgetik, miután belefulladtak a Sorina tragédiájával kapcsolatos manipulálások füstfüggönyébe. Az igazságügy-miniszter és Licu főügyész általi röghöz kötésnek, miután az egyesült államokbeli román szülők törvényesen örökbe fogadták a gyermeket, semmi köze sincs a gyermek legfőbb érdekéhez, amire hivatkoznak. Hiszen ez az érdek az, hogy a sok hazugsággal etetett és kegyetlenül manipulált Sorina végre megnyugodhasson az új anyukája és az új apukája mellett. Ezzel szemben nagyon is sok köze van a kleptokrácia, a helyreállított neoceauşiszta rezsim, az orosz propaganda által élénken támogatott életerős pészédizmus azon érdekéhez, hogy az igazságszolgáltatást rágalmazza és megkérdőjelezze az oligarchákat annyira zavaró törvényt és rendet.

És hogyan is üvöltözhetne Moldova? Nincs erre ideje.

Hiszen láthatta, hogy miként keverte bele és árulta el az Európa Tanácsban Andrei Năstase (moldovai belügyminiszter – a szerk), aki – sok némettel és franciával együtt – megszavazta Oroszország kínos visszavételét (valójában a szavazati jog visszaállítását – a szerk.) egy demokráciát és emberi jogokat védő szervbe, mely gyakorlatilag felszámolta önmagát. Hiszen az Ukrajnában a nemzetközi jogot és az emberi jogokat is nyilvánvalóan megsértő agresszor cáristának nem lett volna büntetlenül helye egy ilyenfajta szervezetben. A nyugat és az igazi demokrácia felé tartó Ukrajna, természetesen, távozott az Európa Tanácsból (valójában felfüggesztette a tevékenységét a szervezetben – a szerk.). Mely, akárcsak Moldova, szintén úton van, de térden állva és ellenkező irányba. A besszarábiaiakat Moszkvában az újraegyesülés várja az újrafeudalizált Romániával és Európának a duginisták által megálmodott bolsevik-náci birodalomba integrálódott putyinofil részével.