Eddig se értettük, de most aztán pláne.
Bevallom őszintén, rég letettem róla, hogy megértsem, mi folyik Marosvásárhelyen, a magyar közösségben, a városi, megyei RMDSZ berkeiben, az RMDSZ-többségű városi önkormányzati testületben. Nem is ismerek olyan embert, aki el tudná magyarázni azokat az elképesztő történéseket és folyamatokat, amelyek lassan évtizedek óta időről időre előbukkannak a Maros-partján.
A városi tanácsbeli RMDSZ-es töketlenkedés, a katolikus gimnázium létrehozása körüli érthetetlen dolgok, majd a kialakult botrányban született nyilatkozatok, álláspontok, a választási botladozások, a megyei és a városi RMDSZ közötti folyamatos és megoldhatatlan konfliktusok, a Dorin Floreáékkal fennálló gyanús kapcsolatok alakulása, hogy csak néhány ilyet említsek – ki tudja ezeket egyáltalán követni?
A legfrissebb fejlemény az, hogy a városi tanács RMDSZ-frakcióját sorra hagyják el az emberek, mert úgy látják, hogy nem lehet arcvesztés nélkül ott maradni. Meg hogy a legnagyobb vásárhelyi népünnepély, a Vásárhelyi Forgatag kezét elengedi az RMDSZ, bármit is jelentsen ez.
Erre ma beesik egy közlemény a postaládánkba, az RMDSZ Maros megyei szervezetétől, Péter Ferenc megyei elnök aláírásával.
Mert hogy „Marosvásárhely többet érdemel!”, ahogy már a közlemény címe is világgá kiáltja, kétségtelen, de éppen ez a „több” az a paraméter, amit harminc év alatt senkinek nem sikerült meghatároznia.
És Péter Ferencnek sem sikerül, pedig a közleményben szépen felvonultatja a politikai bullshitológia teljes eszköztárát: aggodalommal követjük, gyorsan, hatékonyan és eredményesen kell megoldanunk a helyzetet, rendet kell és rendet fogunk tenni, nem engedhetjük meg magunknak, felelős politikus, a magyar emberek képviselete, a politikus felelőssége.
És így tovább crescendóban folytatódik a közhelygyűjtemény, kezdünk arra gondolni, hogy ezek után, a megkomponált hosszú szöveg végén szoktak bejelenteni fontos dolgokat.
Az utolsó rész nagyon ígéretes:
„Vallom, hogy Marosvásárhely többet érdemel. Minden értelemben. A marosvásárhelyi magyarság ismét erős és egységes politikai közösség lehet. Az odavezető utat nekünk az RMDSZ politikusainak kell kiköveznünk. Véleményem szerint ez egy olyan nemzeti minimum, melynek bármilyen jellegű veszélyeztetése nem járhat következmények nélkül.”
Olvasnánk tovább, de csak a dátum és az aláírás van ott, sehol semmi bejelentés, mert ez a közlemény vége! Hahó, milyen következmények? Valakit leváltanak? Valamit átszerveznek? Újraindítanak? Valami változik?
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.
Úgy tűnik, a nehéz időkben az egyébként demokratának, európainak vagy egyszerűen jól neveltnek tűnő román vezetők idegengyűlölővé válnak. Ennél az alakváltós politikai játéknál az AUR vérnackósága is jobb.
Heves vita alakult ki a képviselőházban az RMDSZ és az AUR képviselői között arról a törvénytervezetről, amely szerint a kisebbségeknek joguk van használni a közigazgatásban az anyanyelvüket azokon a településen is, ahol arányuk 20 százalék alá csökken.
Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.
Új történelmi csúcsot ért el az euró szerdán a lejjel szemben. A Román Nemzeti Bank 5,2788 lej/euró árfolyamot jelentett be szeptember 23-án, ami 1,41 banival magasabb az egy nappal korábbi értéknél.
Ha minden a tervek szerint halad, október elsejétől hatályba lép az új díjszabási rendszer a romániai országutak használatára vonatkozóan.
Leszakadt egy fémszerkezetű híd szerdán reggel a Bákó megyei Csobányosnál, miután egy nehéz munkagép haladt át rajta.
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.