vétéef!
Szerző: Fall Sándor
2019. június 19. szerda, 16:11
Eddig se értettük, de most aztán pláne.

Bevallom őszintén, rég letettem róla, hogy megértsem, mi folyik Marosvásárhelyen, a magyar közösségben, a városi, megyei RMDSZ berkeiben, az RMDSZ-többségű városi önkormányzati testületben. Nem is ismerek olyan embert, aki el tudná magyarázni azokat az elképesztő történéseket és folyamatokat, amelyek lassan évtizedek óta időről időre előbukkannak a Maros-partján.

A városi tanácsbeli RMDSZ-es töketlenkedés, a katolikus gimnázium létrehozása körüli érthetetlen dolgok, majd a kialakult botrányban született nyilatkozatok, álláspontok, a választási botladozások, a megyei és a városi RMDSZ közötti folyamatos és megoldhatatlan konfliktusok, a Dorin Floreáékkal fennálló gyanús kapcsolatok alakulása, hogy csak néhány ilyet említsek – ki tudja ezeket egyáltalán követni?

A legfrissebb fejlemény az, hogy a városi tanács RMDSZ-frakcióját sorra hagyják el az emberek, mert úgy látják, hogy nem lehet arcvesztés nélkül ott maradni. Meg hogy a legnagyobb vásárhelyi népünnepély, a Vásárhelyi Forgatag kezét elengedi az RMDSZ, bármit is jelentsen ez.

Erre ma beesik egy közlemény a postaládánkba, az RMDSZ Maros megyei szervezetétől, Péter Ferenc megyei elnök aláírásával.

És csak nézünk, mint Rozi a moziban.

Mert hogy „Marosvásárhely többet érdemel!”, ahogy már a közlemény címe is világgá kiáltja, kétségtelen, de éppen ez a „több” az a paraméter, amit harminc év alatt senkinek nem sikerült meghatároznia.

És Péter Ferencnek sem sikerül, pedig a közleményben szépen felvonultatja a politikai bullshitológia teljes eszköztárát: aggodalommal követjük, gyorsan, hatékonyan és eredményesen kell megoldanunk a helyzetet, rendet kell és rendet fogunk tenni, nem engedhetjük meg magunknak, felelős politikus, a magyar emberek képviselete, a politikus felelőssége.

És így tovább crescendóban folytatódik a közhelygyűjtemény, kezdünk arra gondolni, hogy ezek után, a megkomponált hosszú szöveg végén szoktak bejelenteni fontos dolgokat.

Az utolsó rész nagyon ígéretes:

„Vallom, hogy Marosvásárhely többet érdemel. Minden értelemben. A marosvásárhelyi magyarság ismét erős és egységes politikai közösség lehet. Az odavezető utat nekünk az RMDSZ politikusainak kell kiköveznünk. Véleményem szerint ez egy olyan nemzeti minimum, melynek bármilyen jellegű veszélyeztetése nem járhat következmények nélkül.”

Olvasnánk tovább, de csak a dátum és az aláírás van ott, sehol semmi bejelentés, mert ez a közlemény vége! Hahó, milyen következmények? Valakit leváltanak? Valamit átszerveznek? Újraindítanak? Valami változik?

Ha nem, akkor minek kellett kiadni ezt a szöveget?

comments powered by Disqus
Mert azok a francos kisebbségek állandóan elnyomják őket a saját szent földjükön. Mint anno, a grófok.
Miért sajnálják ki a mogyorót a csokiból, ha az román piacra kerül? Hány termék alkalmaz kettős mércét Nyugat és Kelet között?
Elterelné a légi forgalmat a város fölül egy ideges honatya.
Az ember elolvassa Petre M. Iancu írását és kirázza a hideg, hogy ma is mennyire itt lóg a fejünk fölött a sarló meg a kalapács.
Hogy kerül a cuna meg a farok a mioritikus keresztnévlistára? Többek közt erről is szól Radu Paraschivescu briliáns írása.
Persze, Dăncilă is udvarolhatna elegánsabban a magyar szervezet támogatásáért.
Líceumi diákok készítették, egy tapasztalt filmes óvó szárnyai alatt, és irtó bájos.
A kolozsvári kutatóval a magyar rockzene és a kommunista rendszer viszonyáról beszélgettünk. Azt is elárulta, hogy szerinte melyik a rendszerváltás zenekara.
Ha ez igaz, nem is értjük, minek kell irtó sok pénzért választást szervezni?
Ki érti ezt? Most, hogy a szokásos cirkusz nélkül lehetne szavazni külföldön, már nem olyan vonzó a szavazás lehetősége.
A PSD egy rothadó politikai hulla. De még mozog. Sőt, irányít. Mircea Morarius írása.
Legszívesebben saját kezűleg lapátolná vissza a földet Kolozsvár vezetése a most megtalált északi kapu alapjaira.
Adózzunk egy perc néma csenddel az életszínvonal emlékének. :(
Ismerős a helyzet, ugye? Valaki belénk gyalogol, jön az igazságszolgáltatás, aztán kiderül, hogy a valaki igazából Valaki, és az igazságszolgáltatás szépen odébb áll.