Hogy ásta alá Orbán Viktor Románia stratégiai partnerségét Amerikával?

Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

A magyar kormányfő washingtoni látogatása volt az alkalom arra, hogy Budapest lekeverjen egy újabb pofont Romániának, egy példátlan intézményi fejetlenség állapotában lévő országnak. Orbán Viktor a Fehér Házban intézett támadást a keleti szárny pillére pozíciónk ellen és, kihasználva a Liviu Dragnea által a kampányban hangoztatott nyugatellenes gyalázkodásokat, Orbán a Románia és az AEÁ közötti stratégiai partnerség komolyságát is megkérdőjelezte.

A közvélemény jelentős támogatását élvező Orbán Viktor hozzászoktatta Magyarországot ahhoz, hogy együtt éljen az Európai Unión belüli orosz érdekekkel.

Az európai tömb belső válságok megoldásával kapcsolatos ügyetlensége lehetővé tette Orbán Viktor számára,

hogy – a gyakran személyeskedésekkel megtűzdelt Brüsszel-ellenes diskurzus dacára teljes mértékben felhasználja az EU-s pénzeket az ország gazdasági fejlesztésére.

Ugyanakkor Orbán Viktor az utóbbi években – anélkül, hogy felhagyott volna illiberális reakcióival – igyekezett hidat építeni a fehér házi adminisztráció csúcsa felé. A Donald Trump amerikai elnökkel folytatott találkozóhoz pedig a bevándorló-ellenes diskurzus volt a belépőjegy.

Első látásra úgy tűnik, a találkozó egy tárgyaláskezdettel ért véget. Magyarország kész közepes hatósugarú rakétákat felderítő védelmi rendszereket vásárolni, az AEÁ-adminisztráció pedig, cserében, talán egy olyan terven gondolkodik, mellyel ráveheti Romániát, hogy szeptemberig elhárítsa a legnagyobb fekete-tengeri offshore földgáz-lelőhely kitermelése előtt álló akadályokat.

Orbán Viktor annak ürügyén, hogy Románia ellenzi az Exxon és az OMV Petrom beruházást, arra panaszkodott, hogy ez veszélybe sodorja Magyarország lehetőségeit a földgáz-ellátási forrásai változatossá tételére.

A magyar kormányfő ezáltal villámtámadást indított az AEÁ-ban Románia ellen,

a legmagasabb szinten ütve rést hazánk biztonságszolgáltatói imázsán.

Az utóbbi években az volt Románia országprojektje, hogy a stabilitás szigetévé váljon Európa keleti részén és megbízható partner a NATO és az AEÁ számára. Bár a NATO-t nem sikerült meggyőznünk, hogy a Fekete-tenger legalább olyan forró pont, mint Kalinyingrád és Fehéroroszország, Románia más céljait elérte a keleti szárnyon.

Biztosítottuk a GDP 2 százalékát a hadsereg számára, számos közös hadgyakorlatot hajtottunk végre a Szövetséghez tartozó országokkal, a deveselui pajzs működik, a Kogălniceanuban lévő bázis stratégiai gócpont, valamint a különféle hadszíntereken érintett román katonai kontingensek szintén szerepvállalásunk bizonyítékai.

De Budapestnek nagyon cinikus üzenete volt:

Románia veszélybe sodorja Kelet-Európa földgáz-ellátásának biztonságát,

melyet arra kényszerít, hogy újra az orosz ellátásra váltson bérletet egy olyan időszakban, amikor nem világos, hogy 2019. december 31-e után is folytatódik a Gazprom és a Naftogaz közötti megállapodás az Ukrajnán keresztüli gázszállításról.

Ami a magyarokat illeti, igaz, ők 80 százalékban függnek az orosz gázimporttól. Az Oroszországból érkező gáz létfontosságú Magyarországnak, de az Ukrajnán keresztüli tranzit leállítása lehetőség lehetne a magyarok számára. Magyarország Nemzeti Energia- és Klímaterve szerint a szomszédaink elismerik, hogy nyugodtak lehetnek a földgázellátás tekintetében, még akkor is, ha a beregdaróci belépési pont hosszú időre használhatatlanná válik.

A baumgarteni hub-ra kapcsolódva és a szlovákiai interkonnektor révén a magyarok lesznek a fő gázszolgáltatók Szerbia és Románia számára, mely annak ellenére, hogy az EU harmadik legnagyobb kitermelője, nem képes biztosítani a saját fogyasztását. Ezzel szemben Horvátország földgázpiacával összekapcsolódva a magyarok a Krk kikötőbe érkezett amerikai LGN-hez is hozzá fognak férni.

Ez egy olyan ország erő- és intelligencia-demonstrációja, mely bár földgázimportőr, sokkal hatékonyabban biztosítja energiabiztonságát, mint Románia, egy kitermelő ország, mely a kitermeletlen tartalékain alszik, mert semmilyen terve nincs a magas szintű értékesítésre, valamint termelése és fogyasztása egyidejű növelésére.

Így aztán ez a tény lehetőséget adott Orbán Viktornak arra, hogy megpróbálja, méghozzá lazán, elültetni az amerikai adminisztráció fejében azt a gondolatot, hogy Románia már nem ugyanaz a megbízható partner, mint amilyen 2016-ban volt, amikor Washingtonban az AEÁ-val aláírta a stratégiai partnerség megvalósítására vonatkozó közös nyilatkozatot.

Liviu Dragnea nyomta be Orbán Viktort a Fehér Házba

Orbán Viktor washingtoni támadása Liviu Dragnea nyugatellenes nyilatkozatainak támogatása nélkül nem lett volna sikeres. A rés  márciusban keletkezett, amikor a Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetője megkérdőjelezte az AEÁ és Románia közötti stratégiai partnerség fontosságát.

Egy újabb lehetséges elítéléssel szembesülő és az amerikai adminisztrációhoz lobbicégek megfizetése nélküli közelkerülésre tett számos kudarcba fulladt kísérlet után Liviu Dragnea azt találta mondani, hogy „amikor vonalat kell húzni, Románia számára gazdasági és stratégiai szempontból nem túl nagyok a konkrét előnyök az AEÁ-val meglévő kapcsolatban. Ezzel szemben az AEÁ számunkra óriási biztonsági garancia, amivel nem szabad játszadoznunk”.

A PSD vezetője ezzel a leggyászosabb színekben próbálta ábrázolni az amerikai multikat. Ebben a szürreális képben az Exxon egy kapzsi, nem méltányos, a tárgyalásokban merev, lelketlen és a fekete-tengeri projektre kizárólag pénzügyi, hűvös multira jellemző szemszögből tekintő konglomerátumként jelenik meg. Liviu Dragnea valójában azt sugallja, hogy az Exxon nem olyan cégként viselkedik, mely a stratégiai partnerség öt dimenziójának, az energetikai, a gazdasági, a politikai-katonai, az oktatási és a kutatási dimenzió kupolája alatt foglal helyet.

Ám Liviu Dragnea elégedetlenségét az is táplálja, hogy nem sikerült – magáncélból – tőkét kovácsolnia az Exxonnal és az OMV Petrommal a fekete-tengeri gáz kitermelésére vonatkozó tárgyalásokból. Így aztán

lehetővé tette Orbán Viktor számára, hogy csapást mérjen Románia transzatlanti kapcsolatára,

sebezhetővé téve hazánk pozícióját a stratégiai partnerségen belül, aki azt is vállalta, hogy hozzájárul „egy átláthatóbb, kiszámíthatóbb, integráltabb, változatosabb és versenyképesebb regionális energiapiachoz”. Ezek a célkitűzések pedig egybeesnek az európaiakkal, az orosz gázimport csökkentése és a tiszta energiaforrásokra történő áttérés érdekében.

Orbán Viktor érzékelte, hogy Liviu Dragnea nyugatellenes retorikával akar szavazatokat szerezni, kijátszva az utolsó kártyáját, annak bizonyítását, hogy a multik jelentik a legnagyobb korrupciós gócot és az az egyetlen céljuk, hogy elszipkázzák Románia összes szakemberét, rossz minőségű termékeket adjanak el és olyan méltánytalan profitokat szorgalmazzanak, melyek nem illetik meg őket.

Ebben a kontextusban,

a romániai káoszt látva, a magyar kormányfő Washingtonban megpróbálkozott egy kifinomult játékkal.

Előbb megpróbálta leválasztani hazánkat a stratégiai partnerség gazdasági dimenziójáról, olyan partner képét vetítve előre Magyarországról, mely sokkal hatékonyabb és sokkal jobban benne van egy ilyenfajta pragmatikus kapcsolatban, amely többek között a fekete-tengeri gáz értékesítését is feltételezi.

Aztán, amennyiben a projekt nem valósul meg, Orbán Viktor bebiztosította, hogy Magyarország akkor is nyertesen kerüljön ki belőle. Miért? Mert ujjal mutogathat majd Romániára, hogy nem képes túllépni azon a középkori diskurzuson, amelybe a gazdaságot és a társadalmat csomagolta és nem képes regionális méretű projekteket koordinálni. Az AEÁ pedig hajlamos lesz elgondolkodni azon, hogy mi van, ha Orbán Viktornak mégiscsak igaza van?!

Képtelenek lévén elmagyarázni, hogy miként tud majd hazánk hasznot húzni a fekete-tengeri gázberuházásból, a Magyarország felől érkező provokációk arra kapacitálják majd a PSD-s vezetőket és az energiaágazatot éveken keresztül ellenőrzésük alatt tartókat, hogy a stratégiai partnerség utolsó gazdasági maradványait is blokkolják. A tartós projektek felépítése iránti bármiféle érdeklődését elveszítő Liviu Dragnea és PSD-n belüli szűk köre továbbra is csapásokat mérnek majd bármire, ami külföldi beruházás és egyre mélyebben csavarozzák majd le Európa perifériáján Romániát.