Magyarország: a másik „Oroszország”

Jól látják, kedves Olvasók. A nagy tudású politikai elemző szerint Magyarország egy kisebb orosz medve, amely persze folyton Erdélyre feni a fogát.
Hirdetés

A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

A polgár és a politikus menetrendje csak egy ideális világban esik mindig egybe. De egy demokratikus társadalomban a jelentős különbségek sem természetesek.

Egy ilyenfajta helyzet abnormális, a dolgok olyan természetellenes állapota, mely választási szempontból egyetlen módon nyilvánul meg: a politikai részvétel elutasításával, illetve a közönség azon kategóriájának a gyenge részvételével, melynek úgy tűnik, hogy az ő menetrendjét tüntetően figyelmen kívül hagyják azok, akikről annak képviseletét feltételezik.

Napjaink Romániájában a szociológiai felmérések szerint a magyar ügy az a közvélemény részéről nagy elvárásokkal kezelt téma, melyről a legkevésbé esik szó a közbeszédben, a jelenlegi európai parlamenti választási kampányt is beleértve.

A Román Akadémia Aulájában május 13-án bemutatott Közvéleményi Barométer teljes mértékben leleplezi ezt a nyilvánvaló ellentmondást és átfogó képet mutat a magyar ügy percepciójáról a romániai közvélemény szintjén. Végső soron ez egy olyan Közvéleményi Barométer tétje és küldetése, mely a mai román társadalom legátfogóbb és mélyreható pillanatképét mutatja.

Magyarország nem mondott le Erdélyről. Így, vagy úgy…

Kérem, fejezze ki egyetértését vagy egyet nem értését az alábbi kérdésekkel (felülről lefele): Oroszország volt és maradt a fő fenyegetés Románia biztonságára nézve / Magyarország azért cselekszik, hogy így vagy úgy megszerezze az ellenőrzést Erdély felett / Romániának több költségvetési pénzt kellene a védelemre fordítania / Magyarország megengedhetetlen módon avatkozik be Románia belügyeibe; Választási lehetőségek (balról jobbra): Egyetértek / Nem értek egyet / Nem tudom-Nem válaszolok

Azzal kezdjük, amit már tudtunk. Románia lakosságának 64,4 százaléka úgy véli, hogy „továbbra is Oroszország marad a fő fenyegetés Románia számára”. Ez világos és kiszámítható. És teljesen logikus és koherens módon Románia politikusai kitérnek a témára a nyilvános megszólalásaikban. Egy olyan lakosság természetes aggodalmára válaszolnak, mely nem felejti a Kelettel kapcsolatos történelmét.

De ezután rögtön következnek a meglepetések. Hiszen másrészt szinte ugyanakkora arányban (62,6%) úgy vélik a a polgárok, hogy „Magyarország azért cselekszik, hogy így vagy úgy megszerezze az ellenőrzést Erdély felett”. Itt nem „igazságokról” vagy „nem igazságokról” beszélünk, hanem arról, amit Románia lakossága ma érez. Pontosan úgy, mint Oroszország esetében. De minek tudható be, hogy e félelmek esetében senki sem áll elő semmilyen válasszal? A témával kapcsolatos hallgatás totális, de – a Barométer adatai szerint – fülsiketítő.

És van tovább is: Románia lakosságának több mint 58 százaléka úgy véli, hogy „Magyarország megengedhetetlen módon avatkozik be Románia belügyeibe”. A sajtóba – nagy néha – beszivárogtak olyan nyilvánvaló epizódok, melyek csak tovább erősítik ezt a félelmet. De a politikusok, a közéleti értelmiségiek, nagyon ritka kivételektől eltekintve, hallgattak és továbbra is hallgatnak, a haza homokjába mélyen besüllyesztett fejjel. Ez a kérdés egészen egyszerűen nem létezik!

Mit kell a választóknak tenniük azért, hogy legalább egy választ kapjanak azoktól, akik a román külpolitikát irányítják? Igaza van a közvéleménynek? Akkor valaki tegyen valamit. Téved a közvélemény? Akkor a politikusoknak meg kell magyarázniuk és tisztázniuk kell ezt a riasztó méreteket öltő „tévedést”.

A hallgatás mindkét esetben elfogadhatatlan, megbocsáthatatlan és bűnös.

A javunkat nem akaró állam

Ön szerint, az alábbi államok / szervezetek közül, melyiknek lenne érdeke, hogy Románia… (balról jobbra): erős állam legyen / gyenge állam legyen / teljesen közömbös / nem tudja-nincs válasz; (felülről lefele): NATO / Moldovai K. / Európai Unió / AEÁ / Ukrajna / Magyarország / Oroszország

Hirdetés

Azt a tényt, hogy a közvélemény álláspontja rendkívül szilárd ebben az ügyben, bizonyítják a Románia barátaira/nem-barátaira vonatkozó válaszok is. A barátokat illetően Oroszország az utolsó 65 százalékkal. Ezt tudjuk és hozzászoktunk. De nagyon közel, 60,2 százalékkal liheg a tarkójába egy olyan állam, mely a NATO-nak és az EU-nak is tagja. Vagyis Magyarország. Minek tudható be, hogy 30 évvel a kommunizmus bukása után és több mint 20 évvel a temesvári szerződés (a Magyarországgal kötött szerződés) után egy olyan állam, mely Románia társa az EU-ban és a NATO-ban – a román közvélemény percepciójában – szinte egy szinten van Oroszországgal a nekünk rosszat akarók sorában? És senki sem mond egy szót sem erről.

A szomszéd, akiben nem bízhatsz

Véleménye szerint az alábbi szomszédos országok közül melyiket lehet hazánk barátainak is tekinteni? (felülről lefele): Moldovai Köztársaság /  Bulgária / Szerbia / Ukrajna / Magyarország; választási lehetőségek (balról jobbra): igen / nem / nincs válasz-nem tudja

Szintén releváns a románok szomszédokkal szembeni félelmeinek megoszlása. Szerbia, Bulgária és a Moldovai Köztársaság a barátunk, több mint 50 százalékos bizalmi indexszel (természetesen a Moldova Köztársasággal az élen), míg két államot, Ukrajnát és Magyarországot Románia lakóinak több mint 50 százaléka nem tartja „barátnak”.

De óriási különbséggel. Míg Ukrajnát 36,8 százalék nem tartja barátnak, Magyarországgal drámai a helyzet: csaknem 62 százalék úgy véli, hogy nem lehet barátnak tartani nyugati szomszédunkat. A közvélemény percepcióját tekintve Magyarország Románia legproblémásabb szomszédja. Csak 10 százaléknak nincs kialakult véleménye, ami azt mutatja, hogy a Magyarországgal szembeni attitűdök erősek és szilárdak.

Következtetések. A Romániától nyugatra lévő „Oroszország”

A Közvéleményi Barométer adatai rámutatnak néhány aspektusra, melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni:

1. A felmérés alapján a következőképpen néz ki Magyarország percepciójának profilja: Románia lakosságának nagyjából 62 százaléka úgy hiszi, hogy Budapest így vagy úgy ellenőrizni akarja Erdélyt, megengedhetetlen módon beavatkozik Románia belügyeibe, az az érdeke, hogy Románia gyenge állam legyen és nem tekinthető hazánk barátjának.

2. Ugyanakkor Oroszországra a románok nagyjából 64-65 százaléka tekint negatív módon, vagy alkot róla barátságtalan véleményt. A közfelfogás tekintetében, az arányokat megőrizve, egy másik „Oroszországgal” van dolgunk, amelyről a román lakosság szinte ugyanolyan negatív véleményen van. Persze, Magyarország nem Oroszország, de – megismételjük – ha a percepciókat nézzük, legalábbis természetellenes a közbeszédet szigorúan csak az Orosz Föderációra összpontosítani és teljesen figyelmen kívül hagyni a románok nyugati szomszédunkkal szembeni félelmeit, amely ráadásul hazánk társa az EU-ban és a NATO-ban! Éppen azért, mert Magyarország nem Oroszország, kötelező módon nyilvános tisztázás témáivá kellene válniuk a románok Budapesttel és Moszkvával szembeni csaknem egyforma félelmeinek.

3. Látszólag talány, hogy miért jutottunk ide és miért hallgatnak tüntető módon ebben a kérdésben. Annál is inkább, mróert olyan témáról van szó, melyre a románok több mint 60 százaléka aggodalommal tekint és egyetlen politikai szereplő sem foglalkozik vele, akár választási kampányban vagyunk, akár nem. A témát még az európai parlamenti választási kampányban sem veti fel senki, annak ellenére, hogy a román európai parlamenti képviselők 2020-ban, vagyis Trianon Centenáriumában az Európai Parlament padsoraiban fognak ülni. Naivitás és végső soron felelőtlenség azt hinni, hogy az európai intézményeket elkerüli majd a téma. Velünk, románokkal szemben a magyarok komolyan fogják venni a Centenáriumukat.

4. A magyar ügy mai figyelmen kívül hagyásának konszenzusa nemcsak természetellenes helyzet, hanem a román társadalom mélyebb válsága. Ezt a román külpolitika belpolitika általi kannibalizálásának nevezzük. A külpolitika belpolitika általi kannibalizálása mára Románia mélyreható, projektszintű válságának jelévé vált. A magyar ügyhöz való viszonyulás, illetve annak hiánya csak tünete egy projekt szintjén hiányosságokkal küzdő Románia válságának. Ez a válság odavezet, hogy valójában egyetlen regionális vagy globális szintű román projekt sem lehet sikeres. A közélet tökéletes, függőleges és vízszintes polarizálódása az, amelynek aggasztania kellene bennünket. A helyzet sohasem volt ilyen komoly Románia jelenkori történelmében.

5. Ebben a helyzetben felvetődik a román társadalom egészsége szempontjából szintén alapvető fontosságú kérdés: jelen körülmények között melyek azok az intézmények, ha még vannak, melyek képesek túllépni a politizálásnak ezen a válságán és még fel tudnak vetni a közbeszédben olyan, a román társadalom által mélyrehatóan átélt akut kérdéseket, mint amilyen a magyar ügy, válaszokat adva vagy legalábbis egy kiegyensúlyozott, kipróbált és koherens szónoki emelvényt biztosítva nekik? E szemszögből nézve a Közvéleményi Barométernek nemcsak társadalmi tükörnek, hanem napi kihívásnak is kell lennie.

A szerző a LARICS Szakértői Tanácsának tagja.

Hirdetés