merre az arra
Szerző: Petre M. Iancu
2019. május 18. szombat, 12:07
Yuval Harari tézisei alapján a szerző többek közt levonja a következtetést: az állítólagos hazaszeretetével dicsekvő ultranacionalista dragnióta rezsim sohasem fog hazafinak számítani.
A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Jelen szöveg a dw.com oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Melyek pillanatnyilag az Európai Unió és az emberiség előtt álló nagy kihívások? Yuval Harari három nagy kockázatot lát: a nukleáris háborút, a klímaváltozást és a technológiai forradalmat.

Harari azt reméli, hogy a következő 15 évben is fennmarad az Európai Unió, melyet az Euronewsnak adott legutóbbi interjújában a Vén Kontinens „békéje és jóléte számára fontosnak” nevez. De Harari rendelkezik elég történelmi információval és a feldolgozásához szükséges ésszel, hogy felfogja, nehéz „ekkora dimenziókban jósolni”. Nevezetesen az EU azon képességét illetően, hogy túlélje azokat a válságokat, melyeken áthalad. Véleménye szerint

csak az előrelátható, hogy a „váratlan beavatkozik a történelembe”, például az „1989-es kelet-európai forradalmak” formájában.

A jeruzsálemi Héber Egyetem történészének különösen a technológia szférájában zajló paradigmaváltás okoz gondot. A befolyásos izraeli gondolkodó, az egyik leginkább tisztelt kortárs szerző ezzel kapcsolatosan különösen a mesterséges intelligenciával és a biotechnológiával járó kockázatoktól tart. Harari, jogosan, riasztónak tartja azt a veszélyt, hogy az ilyenfajta intelligencia és a biotechnológia ellenőrizetlen fejlődése „lerombolja azt, ami az embert jelenti”. Véleménye szerint a felmerülő dilemmákból csak a globális együttműködés útján lehetne kijutni.

Ezzel szemben mit tapasztalunk? Jól hangzik a „globális együttműködés”, de az utóbbi hét évtizedben látványos kudarcokhoz és tévelygésekhez vezetett. És súlyosakhoz. Történészként és izraeliként éppen Hararinak kellene ezeket jól ismernie.

Az ENSZ-ben az úgynevezett együttműködés nagyrészt alibinek bizonyult, hogy a – nem utolsó sorban antiszemita – gyűlölet és terror valóságba történő átültetése megvalósulhasson. Nem kevés zsarnokság hamarabb befejezte volna szerencsétlen létezését, az elnyomással és a véres uralkodásokkal egyetemben, ha – a világszervezeten keresztül – nem élvezhették volna a Putyin Oroszországához hasonló báránybőrbe bújt farkasok vétójogát.

Nem kevésbé notórius az EU végzetes békülékenysége és önlejáratása a saját sokat hangoztatott értékeihez való kötődése terén.

Íme, miért csökkent jelentősen a nacionalizmusba ttörténő visszaeséstől való félelem. Melynek vitathatatlan az európai újraerősödése.

Harari jól látja a jelenség mindkét felét. A nacionalizmus „pozitív aspektusában” arra késztet „több millió idegent, hogy egymással foglalkozzanak és együttműködjenek”. „Veszélyes” szakaszában az „idegengyűlöletet” táplálja. De az izraeli történész figyelemre méltó módon nem ebben a „rossz részben” látja a nacionalizmus lényegét. Állítása szerint „a világ bizonyos részeit konfrontáló gondokat az okozza, hogy az emberek az idegenek gyűlöletére összpontosítanak ahelyett, hogy a honfitársaikat szeretnék”.

E jóérzésről tanúskodó megállapításnak a Romániára való alkalmazása annak megértését jelenti, hogy az állítólagos hazaszeretetéből oly nagy ügyet csináló ultranacionalista dragnióta kleptokrácia miért nem fog sohasem hazafinak számítani. Mert annak érdekében, hogy elrejtse igazi, a nemzetével szöges ellentétben álló érdekeit,

a dragnióta rezsim csak a nem-románokkal szembeni gyűlöletet terjeszti, az ország igazi igényei iránti gondoskodást nem.

E szemszögből nézve a dolgokat, nem kevesen a honfitársak iránti szeretetként határozzák meg a hazafiságot, szembeállítva a nacionalizmussal, mint a többiek etnikumával vagy etnikumaival szembeni gyűlölet kifejezésével. Bárhogyan határozzák is meg, a nacionalizmus régi és közismert barát, vagy esetenként ellenség. Sokak számára a legvérfagyasztóbb visszaélések előtt a kaput szélesre táró újdonságok sokkal rémületesebbeknek tűnnek.

A mesterséges intelligencia, például, vagy a biotechnológia újdonsága. Mely elkezdett nagyon is toxikus gyümölcsöket szállítani nekünk. Például a genetikai tervezés alapján kiválasztott és legyártott gyermeket. És az emberiség olyan fajtákra osztását, melyek – vagyontól függően – megengedhetik, vagy nem engedhetik meg maguknak a leszármazottak genetikai dizájnolását, nevezetesen a „genetikai tuningolást”, mint a maffiózó drága verdái esetében.

Vagy a nem kevésbé gyűlöletes „kínai biometrikus karperec”, melyet a diákokon alkalmaznak, hogy mérjék az unalmi fokukat vagy az álmosságukat, hogy aztán a pedagógus fegyelmezni tudja őket.

Én magam is számos alkalommal bíráltam a kínai rendszer gyászos eredményeit. A világon sehol sem járnak előrébb a polgár átlátszó és törhető üveggé változtatásában a felügyelete, értékelése és büntetése révén, viselkedése totális ellenőrzése, algoritmusok és a közösségi hálózatok és az információs technológia által gyűjtött adatok elemzése alapján.

Harari rátapint a lényegre, az ezzel a technológiával járó totalitárius veszélyt kiterjedtebbnek, vagy, hogy őt idézzem, „még az Orwell által elképzeltnél is szélsőségesebbnek” tekintve. Akinek a világában a „felügyelet csak a külső világra vonatkozott”. Miközben a jelenlegi technológia az egyént éjjel-nappal, megszakítás nélkül ellenőrizheti, a testi szintet is beleértve.

Ezt a technológiát „politikai célokra lehet használni”,

figyelmeztet a filozófus. Lehet? Harari rendkívül óvatosan fogalmaz.

Már nemcsak Kínában vagy Oroszországban használják régóta politikai célokra. Természetesen a technológia és a tudományos sikerek által okozott rémület és szorongás nem újdonság. Friedrich Dürenmatt svájci író zseniálisan tematizálta ezeket a Fizikusokban, arra a felelősségre hivatkozva, amelynek bármilyen tudományos eredménnyel együtt kellene járnia, de változatlanul hiányzik az őrült világunkból.

Márpedig Harari, aki a klímaváltozásról is véleményt mond, amelyhez úgy tűnik, nem rendelkezik elegendő szaktudással, a veszélyes technológiák „szabályozása” mellett érvel, az „ember megóvása céljából”. Ez szintén jól hangzik. De nem elég. Hiszen nem létezik olyan totalitárius rezsim, mely ne az ember „megóvására” hivatkozva indokolná meg a szabadság zsarnoki elfojtását, a terrort, a „szabályozásoknak” nevezett cenzúrát és a véres megtorló hadjáratokat.

Nem lett volna rossz, ha a Homo Deus szerzőjét, aki könyvében komor képet fest a „XXI. század vallásairól, melyek az eddiginél ismertebbeknél totalitáriusabb vallások”, explicit módon aggasztaná az általa említett jelentős kockázatok alapjánál elhelyezkedő fauszti hiányosság. Hiszen csak egy új „narratíva” hiányzik.

És jó „narratíva”. A hit ráció nevében történt eltörlése az űr kitöltésére készteti a modern társadalmakat, Isten imádatát az ember bálványozásával helyettesítette, a benne lévő összes rosszal együtt. És a technológiáival együtt.

comments powered by Disqus
A törvénykezési jegyzőkönyvek „pletykás” írnokai izgalmas adalékkal szolgálnak a kincses város múltjáról.
Klaus Iohannis egy újabb elnöki mandátum kedvéért kulcsrakészen átadta Romániát stratégiai partnerének. Amerikának, naná!
Ha valami elkeserítő, akkor ez az.
Mit csinál, ha eljön az Apokalipszis? Na?
Marosvásárhely polgármestere folyamatos zsarolással és a bérleti szerződés megszegésével vádolja a katolikus egyházat. A katolikusok szerint ő az, aki megszegte a szerződést.
És ez csak a jéghegy csúcsa. Az frissen odatett igazgató véget vet a munkahelyi divatbemutatóknak.
Úgy tűnik, az a helyzet, hogy Románia rendesen fél Magyarországtól.
Diszkriminációt kiált a határon túli románok ügyeiért felelős minisztérium.
Erdély legvagányabb arisztokrata hölgyének életébe és gondolataiba nyerhetünk bepillantást egy hiánypótló kötet révén.
A 91 éves Szabó Gyuri bácsi hasznos népgyógyászati tanácsokkal látta el a kolozsváriakat. Ezek közül jegyeztünk le jópárat.
Ezekről (is) mind szó volt a keddi Iohannis-Trump találkozón a Fehér Házban.
És nagyjából az egész társadalom. Többek közt ez is elhangzott azon a vitát sem nélkülöző kolozsvári rendezvényen, amelynek résztvevői az erdélyi magyar történelmi egyházak és az államhatalom viszonyát vizsgálták a kommunizmus időszakában.
Haáz Sándor karnaggyal a közösségkovácsolás tudományáról, a zenekar sikerének a titkáról beszélgettünk a Fili kolozsvári fellépésén.
Itthon kapott ki a CFR a Slavia Prágától az utolsó selejtezőkör első mérkőzésén.