Jelen szöveg a Contributors oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
A Szabad Európa nemrég újra létrehozott román részlege közölte a múlt hét közepe táján azt az információt, mely szerint a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) olyan új bizonyítékokat fedezett fel, melyek igazolják, hogy Románia volt elnöke, Traian Băsescu úr együttműködött a kommunista titkosrendőrséggel (Securitate).
Nem, nem találták meg, legalábbis pillanatnyilag, sem a kötelezettségvállalást, sem a hálózati aktát. Csak egy sor másfajta bizonyítékot hoztak felszínre, melyekből egyértelműen az következik, hogy az akkoriban fiatal tiszt Băsescu a Securitate egyáltalán nem ártatlan forrásaként szolgált.
Olyan természetű információkat szolgáltatott, melyek alapján ma politikai rendőrségi tevékenységgel vádolható.
És ezeket az információkat Petrov fedőnévvel küldte a kommunista titkosszolgálatok embereinek. Mivel a hatályos törvény értelmében a CNSAS nem adhat ki együttműködést cáfoló vagy megerősítő határozatokat, bíróság fogja megállapítani, hogy Románia volt elnöke a Securitate együttműködője egyáltalán nem megtisztelő minőséggel rendelkezett-e, vagy sem.
Nem állíthatjuk, hogy a fentebb összefoglalt hír a várt hullámokat keltette volna. Persze, az egész sajtó átvette a szóban forgó információt, de nem került címoldalra. Nem váltott ki túl nagy érzelmeket a közvéleményben. Leplezetlen örömujjongásokkal fogadták a felixi tévék, melyek tulajdonosára, Dan Voiculescu úrra („Felix” volt a fedőneve – a szerk.) már rég rábizonyították – még ha csak informálisan is –, hogy jelentős múltja volt a Securitate hierarchiájában és aki számára Băsescu úr kiengesztelhetetlen személyes ellenségnek számít. Néhány – végső soron érthető – forgatókönyv is született, mert mégiscsak válaszra váró kérdés, hogy
a CNSAS miért éppen most fedezi fel és hozza nyilvánosságra a szóban forgó dokumentumokat.
Vagyis pontosan annak az új ellenőrzésnek a kapcsán, amelynek a volt elnököt az európai parlamenti választáson való indulása miatt vetették alá. Mint ismert, Traian Băsescu úr vezeti a Népi Mozgalom Párt (PMP) listáját, egy olyan pártét, mely a felmérések szerint a szavazatok nyomorúságos 5 százalékára számíthat. Márpedig abban az esetben, ha Băsescu urat visszalépésre kényszerítik vagy hiteltelenítik, illetve – pontosabban mondva – még egyszer hiteltelenítik, akkor nehezen feltételezhető, hogy politikai szervezetének bármilyen esélye maradna arra, hogy valakit Brüsszelbe vagy Strasbourgba küldjön. Hihető az a hipotézis, hogy egy ilyenfajta lépés a PMP politikai színpadról történő gyors eltávolításához és a párt széteséséhez vezetne. De azt kevéssé tartom valószínűnek, hogy az ilyenfajta dezintegrációban a jobboldali pálya megtisztítására törekvő Nemzeti Liberális Párt (PNL), illetve a jelenlegi elnök, Klaus Iohannis úr is érdekelt lenne, ahogy az a cristoiublog-on múlt pénteken megjelent szöveg állítja.
Ez az állítás, legalábbis Iohannis úr esetében, gyenge lábakon áll. Egyszerűen azért, mert bármennyire is szabadszájúnak bizonyult Băsescu úr azon csaknem öt év alatt, amióta már nem államfő, sohasem támadta az utódját. Csak néhány bírálatot fogalmazott meg, melyek legnagyobb részét jogosnak tartottam. Amúgy Băsescu úr tisztességesen bánt Iohannis úrral.
Traian Băsescu úr visszautasította a vádakat,
a Petrov fedőnév tényekkel való alátámasztottságát is cáfolta, nyilatkozataiban szűkszavú volt, annyit mondva, hogy csak egy ítélet birtokában fogja bőséges részletekkel kommentálni az egészet.
Néhány megjegyzést mégis meg kell fogalmazni az újonnan létrejött helyzetben.
1. Az első a közvélemény hírre adott gyenge reakciójára vonatkozik. Világos jele annak, hogy csaknem 30 évvel a forradalom után már csak nagyon kevés románt érdekel a múlt és még kevesebbet az az elítélendő kapcsolat, amely egy részük és a titkosszolgálatok között kialakult.
2. A második azzal az egyáltalán nem kényelmes helyzettel kapcsolatos, amelybe nemcsak Traian Băsescu úr, hanem a CNSAS is került. Persze, ha kiderül, hogy rajtakapták a volt elnököt, akkor a becsülete örökre kompromittálódik, de még ebben az esetben sem számítok különösebb reakcióra a közvélemény részéről. A románok többsége tudni vélte, még a CNSAS legutóbbi tette nélkül is, hogy Băsescu úr nem kerülhette el az együttműködés valamilyen formáját a Securitatéval. Ha másképp nem, akkor hajóskapitányként vagy a NAVROM anvers-i képviselőjeként. Bárki, aki akkoriban élt, tudja, hogy
minden intézményvezetőnek egyértelmű szolgálati kötelezettségei voltak a Securitate rendszeres tájékoztatására
mindarról, ami a beosztottak körében történt. Băsescu úr kivételt képezett volna? Nem túl valószínű. Ha bebizonyosodik, hogy a szóban forgó tájékoztatásokhoz mások is társulnak, szintén Petrov fedőnév alatt, akkor Băsescu úr helyzete bonyolultabbá válik. De nem hiszem, hogy ez bármelyik táborban jelentős mutációkhoz vezetne. Sem a támogatói, sem a volt elnököt egy életre meggyűlölők körében. Akit viszont büntetőper fenyeget a hamis nyilatkozatai miatt. Egyesek a szóban forgó ügyben az élet megkésett bosszúját látják amiatt, hogy Mona Muscă asszonyt hasonló vádak segítségével távolították el a politikai színpadról, amit Băsescu úr terhére írtak.
3. De ebből az egész cirkuszból a CNSAS kerül ki a leginkább megtépázottan. Mely eddig már 4 nem-együttműködői igazolást állított ki Băsescu úrnak. Persze, legalábbis a legutóbbiakon feketén fehéren az kell szerepeljen, hogy „jelen igazolás kibocsátása dátumáig”. De
a CNSAS még így is nehezen szabadul majd meg attól a vádtól, hogy politikai érdekeket szolgál.
Ez a történet számomra csak azért tűnik relevánsnak, mert újra bebizonyítja, hogy mekkora kárt okoz a mai Romániának a múlt elhallgatására szolgáló művelet. A társadalmi nyugalom nevében történt állítólagos megbékélés, melyet a forradalom utáni Románia első vezetői találtak ki és hajtottak végre.
Az, ami ezekben a napokban Băsescu úrral történik, azt mutatja, hogy mennyire igaza volt Adam Michnik volt disszidensnek, amikor a „Securitate második győzelméről” beszélt.