Lehülyézte az újságírókat Tăriceanu a sajtószabadság világnapja alkalmából

Olyan behízelgő bókok csokrát kapták az újságírók a sajtószabadság pénteki világnapja alkalmából Călin Popescu Tăriceanutól, a szenátus és a kisebbik kormánypárt elnökétől, hogy a nyomdagép adja a másikat: a volt miniszterelnök lehülyézte a sajtó képviselőit.

De a lehető legnagyobb tisztelet hangján és a lehető legforróbb szeretettel.

Tăriceanu – aki jelen állás szerint Klaus Iohannis jelenlegi elnök legesélyesebb kihívója lehet az év végi államfőválasztáson – a sajtószabadság világnapja alkalmából terjedelmes üzenetben köszöntötte a sajtómunkásokat.

Már felütés is mindent visz: felidézi egy amerikai újságíró jellemzését, miszerint ha egy égő épületből ezrek rohannak ki sikoltozva, néhányan viszont épp hogy be akarnak jutni, akkor utóbbiak minden bizonnyal újságírók.

Mondjuk, szerintünk meg inkább tűzoltók, de hát embere válogatja.

Minden esetre ebből azt a következtetést vonja le, hogy az újságírók egy kicsit őrültek, de hát ez így jó, mert „a demokrácia feltétlenül az áltatok elmondottakra és leírtakra támaszkodik”.

– áradozik  Tăriceanu. 

Mi meg olvadozunk.

A továbbiakban felidézi a kommunista diktatúrát, amikor hátulról kellett kezdeni az újságok olvasását, hiszen az első oldalak a diktátort dicsőítették, és persze meg kellett tanulni a sorok között is olvasni.

Na meg a Szabad Európát, az Amerika Hangját vagy a BBC-t hallgatták stikában.

Ez ugyan a rendszerváltás után megfordult, ám mára  Tăriceanu szerint ismét rossz a helyzet: az újságok szinte eltűntek, furcsa mód megnőtt a hírcsatornák száma, nincsenek közéleti hetilapok, viszont olyanok fedezték fel magukban az újságírói pálya iránti elhivatottságot, akik inkább az „éjszakai lövészetben”, a megfigyelésben és a fedett műveletekben jeleskednek.

– tolja át mondandóját az összeesküvés-elméletek küszöbére  Tăriceanu.

Ezért aztán nemhogy a román médiatrösztök terjeszkednének külföldön, de még belföldön is ritkák. Márpedig az szomorú és igazságtalan, ha egyre-másra tűnnek el a sajtóorgánumok.

Ezen pedig csak úgy lehet segíteni – így  Tăriceanu – ha megtaláljuk a módját a sajtó támogatásának, hogy az ismét megerősödhessen. Már csak azért is, hogy a bukarestieknek ne a szerb vagy a bolgár adókra kelljen ismét átkapcsolniuk, ha rendes és korrekt hírekhez akarnak jutni.

– zárja érzelgősen üzenetét  Tăriceanu.

Mi meg szinte szóhoz sem jutunk a meghatottságtól. (Na jó, azért mégis).

Minden esetre ha már tényleg ma van a sajtószabadság világnapja van, akkor arra kérünk mindenkit, figyeljen egy kicsit oda az éjt nappallá téve dolgozó, a szabadidőt gyakran csak hírből ismerő, lótó-futó újságíróra.

Ne piszkálja, ne etesse.

De egy fröccsre azért meghívhatja.