Van ez a többé-kevésbé titkos társaság (még egy rendes honlapjukat sem találtuk meg), amely hazafias és kulturális is, és Avram Iancuról (ki másról) neveztek el alapítói. Ez a társaság időnként elszomorodik, elsősorban akkor, amikor valami olyan történik, ami a magyarokhoz köthető. Például, amikor a kolozsvári Erdélyi Történeti Múzeumban kiállították a magyar Szent Korona eredeti technológiával készült másolatát.

Nos, Avram Iancu kulturális és hazafias követői, akik – legalábbis saját bevallásuk szerint – igen sokan vannak, olyan sokan, hogy a legfontosabb romániai hazafias és kulturális társaságot alkotják, szóval e követők a minap ismét elszomorodtak. Nem mintha lett volna valami konkrét okuk a búra, hiszen épp nem történt semmi vérlázítóan magyar. Valószínűleg úgy érezték, már rég nem szomorkodtak egy jót. És olyannyira búnak eresztették a fejüket, hogy szerveztek egy országos találkozót, ahol írtak egy Határozatot is, melyben hangot adtak elkeseredésük okainak.

Elsősorban azért szomorúak Avram Iancu szellemi és művelődési leszármazottai, mert fogy egyes falvak lakossága, és romlik egyes falvak társadalmi-gazdasági helyzete. Ez valóban szomorú dolog. Az mellékes, hogy a hazafias szomorkodók csak a román falvakra gondolnak.

Aztán azért is szomorkodnak a hazafias művelt fők, hogy a románok (az összes) nem ápolják, nem őrzik-védik eléggé a román nyelvet, a román  kultúrát, a román nemzet(ség) erkölcsi és anyagi javait.

Aztán azért is szomorkodnak, mert úgy látják, hogy egyre több Hargita és Kovászna megyei román hagyja el otthonát, mert a román állam magukra hagyta őket, a román kormány pedig folyton lefekszik az RMDSZ-nek.

Ja, valahol a szövegben szót ejtenek arról is, hogy ők bizony támogatják az nemzetiségek és vallási felekezetek közötti tolerancia, kölcsönös megértés és harmónia fejlesztését. Hát nem cukik?