Íme, az Ecaterina Andronescu miniszter asszony által megálmodott Új Iskola!

Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása.

Bár az új oktatási törvényt 2019 januárjának végére ígérték, már szinte áprilisban vagyunk és a törvénynek még egy vázlatát sem bocsátották közvitára. Azért van néhány nyilatkozatunk Andronescu asszonytól az új törvénybe bekerülő újdonságokról, különösen az új iskolai architektúrára vonatkozóakról. Itt most az említett nyilatkozatokból következő jó és kevésbé jó ötleteket elemezzük.

A jelenlegi oktatási rendszer nem felel meg a társadalom igényeinek

Egy iskola önmagában véve nem jó vagy rossz. Jó, ha fejlődése adott szakaszában megfelel a társadalom igényeinek, követelményeinek, elvárásainak. Az országos vizsgákon, nemrég tartott próbavizsgákon, a PISA-teszteken elért eredmények, a nemzetközi rangsorok olyan román iskolát mutatnak, mely távol áll attól, hogy kielégítse a társadalom igényeit abban a szakaszban, melyben vagyunk.

Az oktatási rendszer, a többi társadalmi rendszerhez hasonlóan, nagy tehetetlenséggel rendelkezik és konzervatív. Ezzel magyarázható, hogy egy új társadalmi-gazdasági-politikai rendszerre való váltást a 90-es években nem kísérte az újonnan kialakult kontextushoz igazodó oktatási rendszerre való áttérés. Csaknem 30 év telt el a rendszerváltás óta és az iskola még mindig belemerevedett a 90-es éveket megelőző korlátok közé.

Az átlagosan 20 százalékos iskolaelhagyás a legnagyobb kihívás, mellyel a román iskola most szembesül. A családok anyagi gondjain túlmenően ennek fő magyarázata az, hogy az iskola nem biztosítja a fiatalok számára azokat a készségeket, melyeket a munkapiac megkövetel és melyekre a fiataloknak az elhelyezkedéshez szükségük van. És akkor adódik a kérdés: mi értelme van az erőfeszítéseknek és a kiadásoknak, ha a fiatalok az iskola elvégzése után nem képesek elhelyezkedni az ott szerzett készségekkel?

Milyen változásokat javasol Andronescu asszony?

Ezek a változtatások még nem nagyon világosak, de le lehet vonni néhány következtetést. Ha jól értettem, akkor az iskolai struktúra 6-3-4 felosztású lesz. Vagyis az I–VI. osztály az elemi, a VII–IX. a gimnázium és a X–XIII. a középiskola. Megemlítendő, hogy az elemi hatéves korban kezdődik. A jelenlegi előkészítőnek megfelelő I. osztálynak ugyanazt a szerepet kell betöltenie: meg kell könnyítenie az átmenetet az óvodából a más paraméterekkel és követelményekkel rendelkező iskolai életbe. Egyes diákok – az orvosok és pszichológusok ajánlására – 7 évesen is elkezdhetik az iskolát, ha testi és lelki fejlődésük ezt szükségessé teszi.

Az elemi osztályokban a IV. osztálytól változás lesz, abban az értelemben, hogy a tanítók mellett idegen nyelvet, informatikát, sportot és talán más tantárgyakat oktató tanárok is megjelennek. Ez jó ötlet, olyan elemi képzésekre van szükségünk, melyek biztosítják az alapvető készségeket a diákoknak: írás, olvasás, a négy számtani művelet, egy idegen nyelv, informatikai ismeretek. Lényeges lesz az elemi oktatásra kidolgozott tanterv. Ha olyan lesz, mint a mostani, akkor az országos értékelőn azzal szembesülünk majd, hogy a diákok 50 százaléka nem uralja a négy alapműveletet és nem rendelkezik elemi mértani ismeretekkel.

A gimnázium, a VII–IX. osztályok esetében szét kellene választani az elméleti irányt a műszaki iránytól, ahogy az Németországban történik. Nem minden diák képes bonyolult információkat befogadni matematikából, fizikából és más igényesebb tantárgyakból. Másrészt, a műszaki irányt követő diákok abban az életkorban vannak, amikor megkezdhetik a szakmai képzést, melyet aztán egy műszaki, vagy szakiskolában fejezhetnek be.

A gimnáziumban kötelező módon aggregált tantárgyakra van szükség, társadalomra nevelésre, élettudományokra, környezettudományokra, hogy a diák ismeretek koherens rendszerével távozzon az iskolából.

A javasolt struktúra legnagyobb erőssége a IX. osztály áthelyezése a gimnáziumba, ami benne volt a Miclea–Funeriu törvényben, de a  Szociáldemokrata Párt (PSD) elutasította. A VIII. osztályból a IX. osztályba történő átmenetnél 30 százalékos az iskolaelhagyás, a fiatalok a munkapiac felé fordulnak a városi középiskolák helyett. Azt lehetne mondani, hogy nincs semmi változás, a IX. osztály ugyanis a jelenlegi iskolai architektúra VIII. osztályának felel meg. Ennek ellenére a tanterv, az általános iskolai architektúra, a kor, az iskolát 7 évesen kezdők számára a IX. osztály megismétlése jelenti a különbséget.

A következő előnyökkel jár, ha bevezetik az új rendelkezést:

* A fiatalok 15-16 évesen kiléphetnek a munka piacára, szakképzésüket pedig nem-formális vagy informális módon, esetleg munkahelyi inaskodással fejezik be.

* Az elemi és gimnáziumi oktatás 9 éve alatt van elég idő kialakítani egy társadalmi „túlélési” kultúrát, egy idegen nyelvvel, informatikai ismeretekkel, szak- vagy elméleti jellegű képzéssel, a fiatalok képességeitől függően.

* A fiatalok már nem kényszerülnek arra, hogy 14 évesen elmenjenek a szülőfalujukból középiskolába, ami egyes családok számára elviselhetetlen költségekkel jár.

* A fiatalok 15-16 évesen rendelkeznek olyan fizikai erőforrásokkal, hogy bonyolultabb szakmákban is kijárhassanak egy szakiskolát és már gazdasági egységek is befogadják őket a gyakorlati képzésre.

* A IX. osztály utáni pótév azoknak a diákoknak hasznos, akiknek nem sikerült elsajátítaniuk a társadalmi „túlélési” általános műveltséget. E pótév után a diákok már 16 évesek és beléphetnek a munka piacára.

A legfontosabb dolog több képzési pálya bevezetése lenne, melyek közül a diákok, a szülők, a szakértők a fiatalnak legjobban megfelelőt választhatnák ki. Íme, egy minimális lista a pályákról:

Gimnáziumban:

* műszaki irány
* elméleti irány
A középiskolában:
* egzakt tudományi elméleti irány
* társadalmi-humán tanulmányok irány
* tehetséggondozó irány
* műszaki irány

A szakképzésben:

* 2-3 éves szakiskola
* rövid időtartamú képzési kurzusok
* szakközépiskola, mely hozzáférést biztosít az igényesebb szakmáknak szentelt, középiskola utáni iskolákhoz.

Eltűnik a műszaki középiskola

Andronescu asszony jelenlegi javaslatából hiányzik a 4 éves műszaki középiskola, mely azoknak a diákoknak volt jó, akik elméletből és gyakorlati alkalmazásból is jók és akik onnan műegyetemekre és mérnökképzésekre mehettek. Igaz, hogy a műszaki középiskolák most elnéptelenednek, de nem azért, mert nem lennének mérnökségre vágyó diákok, hanem azért, mert ezek gyenge középiskolák, ahova a diákok 2-es, 3-as, 4-es és 5-ös jegyekkel jutnak be. Andronescu asszony terveiből kiderül, a műszaki középiskola a „középiskolai tudományos programokkal” azonos, melyek aztán „tudományos és alkalmazott tudományi egyetemi tanulmányokban” folytatódnak. Ez hiba. Ha a középiskolába, a műszaki irányba olyan jó és nagyon jó diákok kerülnek be, akik mérnökök akarnak lenni, az általános műszaki kultúra és a gyakorlati képzés segít nekik könnyen alkalmazkodni a műegyetemek vagy a műszaki profilú karok mérnöki kurzusaihoz. A tanterveket, a tudományos és műszaki kultúrához tartozó tantárgyak analitikai programjait is ki lehet úgy alakítani, hogy hasznos legyen a mérnöki pálya iránt érdeklődő fiatalok számára.

Tehát az alábbi sémához hozzá kellene adni egy „középiskolai műszaki tanulmányok program” pályát, ami a „műszaki egyetemi tanulmányokban” folytatódna.

A fiatalok a középiskolában választott irány mentén folytatják egyetemi tanulmányaikat

A bemutatott vázlatból kiderül, hogy egy társadalmi-humán középiskolai tanulmányokat elvégző diáknak nem szabad, például, műszaki karok felé továbbmennie. Ez így nagyon jól van, sok egyetemi hallgató feladja, mert olyan kart választott, amihez semmi kedve nem volt. Az iskolai és szakmai tanácsadásban döntő szerepe van a pszichológusnak. De a műszaki egyetemeknek is, például, el kellene utasítaniuk azokat a hallgatókat, akik nem műszaki irányokból érkeztek.

Az érettségi kreativitáspróba

Túlságosan szubjektív, nem lehet olyan tantervet és jól meghatározott elemeket kialakítani, hogy érettségi vizsga legyen. A kreativitás a többi vizsgatárgynál kiderül, vagy sem. Nem lehet önálló próba.

Sok kérdésre még nincs válasz

* Miként történik majd a középiskolai felvételi, számítógépes elosztással, vagy felvételi vizsgával? Minimálisan ötös lesz a középiskolai bejutási átlag?

* Mennyi idő alatt vezetik be ezeket a változásokat?

* Milyen következményekkel járnak majd ezek a változások a pedagógusok státuszára?

* Újra alapvetően megváltoztatják a tantervet?

* Miként történik majd a pedagógusok felkészítése az új rendelkezések elsajátítására?

* Miként mérik majd a diákok iskolai előmenetelét, ami a román iskola hatékonyságának egyetlen mércéje?

* Mi lesz a 13 éves iskolakötelezettséggel? Lesz joguk, vagy nem lesz joguk a diákoknak a IX. osztály után belépni a munka piacára, esetleg egy újabb kiegészítő év után?

* Mekkora mozgásterük lesz az iskoláknak és a tanároknak, hogy az oktatási folyamatot hozzáigazítsák azoknak a közösségeknek a jellegzetességeihez, melyekben tevékenykednek? Mekkora aránya lesz az IRT-nek, vagyis az Iskola Rendelkezésére Álló Tantervnek (románul: CDŞ, azaz Curricula la Dispoziţia Şcolii – a szerk.)?

* Milyen szerepük lesz a szülőknek az iskolamenedzsmentben?

* Mekkora függetlenségük lesz az iskoláknak a személyzet, a vezetők alkalmazásában, a közösségüknek megfelelően személyre szabott tanterv kidolgozásában?

* Milyen pénzügyi forrásokat biztosítanak az oktatásnak e jelentős változtatások sikeres bevezetéséhez?

Lássuk az oktatási törvény tervezetét és akkor majd folytatjuk az elemzést. Az lett volna ideális, ha a Miclea–Funeriu törvényből indulnak ki, amit frissíthettek és kiegészíthettek volna.