Önálló márkaként támadt fel a tárgy, amelyből Nicolae Ceaușescu elvtárs szólt a néphez

Emlékszik még, kedves Olvasó, azokra a kívül-belül hideg nyolcvanas évekbeli délutánokra, amikor mindenki sorban állt a fürdőszoba előtt, mert öttől hétig jött a csövön a meleg víz? Aztán megvacsorázott a (román) szocialista polgár elvtárs, és máris bekapcsolta a tévét, mert ott épp képek voltak benne, bolhák helyett. És menetrendszerűen érkezett Nicolae Ceaușescu elvtárs, a román nép nagyvezére, és hazudott… csak azért nem hazudott reggel és délben is, mert egy idő után olyankor már nem volt tévéműsor.

Na, ha ez megvan, akkor emlékezzünk a tárgyra is, amelyből a Kárpátok Géniusza szólt hozzánk. Többféle ilyen tárgy volt, ám az egyik legikonikusabb a Diamant televízió volt. A tiszteletre méltó tárgyat a bukaresti Elecronica vállalat kezdte gyártani 1961-ben: fekete-fehér tévé volt, akkora, mint egy frigyláda, és kábé három havi fizetésbe került, igaz, részletekben is ki lehetett fizetni.

Aztán eljött 1989 decembere, a komcsi diktátort átlőtték a túlvilágra, s vele ment a frigyláda-tévé is. Elkezdődött az azóta is tartó átmeneti állapot.

Igen ám, de idén márciusra néhány nekromanta technológiai varázsló hivatalosan is feltámasztotta haló poraiból a Diamant tévét. Persze, egészen másképp néz ki. A Network One Distribution (NOD) cég által gyártott Diamant (powered by Horizon) lapos, mint a tetű, 22 és 42 col közötti átmérőkkel érkezik, és van ott minden, ami a 21. századi igényeknek megfelel: HD-, illetve Full HD felbontás, HDMI, USB és egyéb ilyen betűszavak mögé bújó nyalánkságok.

A tévé olcsó, de minőségi, legalábbis a gyártó szerint. Nos, valóban olcsó. Ja, és arra a perverz nosztalgiára is alapoznak a gyártók, hogy hej, azok a régi, szép kommunista idők. Ja, és büszke román termék. Bár utóbbival van egy kis baj. A gyártó szerint a készülékeket az EU-ban, Törökországban és Kínában dobják össze. Ezeket az országokat viszont, úgy tudjuk, Románia még nem foglalta el.