Nem hogy rózsaszínnek, de zöldnek se tudta festeni Dr. Csiszárik-Kocsir Ágnes, az Óbudai Egyetem docense a jövőnek azt a képét, amely a belátható energiafogyasztásunk és energiatermelésünk szintjét vetíti előre a következő húsz évre. Sőt: ez a kép eléggé kormos, derült ki a mérnök végzettségű oktató előadásából, amelyet szerda este tartott Kolozsváron az EME Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztályának meghívására.

Az energiaforrásokat két (és fél) jól ismert kategóriára osztotta: a szén, gáz és kőolaj tartozik a nagyon szennyező és melegházhatást generáló karbonalapú kategóriába, a szél, víz, nap, geotermia és biomassza a karbonmentes, megújuló és jóval kevésbé szennyező kategóriába. Az atomenergia valahol a kettő között van, ami az előnyeit és hátrányait illeti: közvetlen termelése nem szennyez, csak ha baleset történik, problémás a nukleáris fűtőelemek mint hulladék kezelése, drága az atomerőművek telepítése, cserébe nagy kapacitású, könnyen szabályozható  energiát ad, és nem függ napszaktól vagy időjárástól.

Dr. Csiszárik-Kocsir Ágnes, az Óbudai Egyetem docense Kolozsváron | Fotók: Szabó Tünde

Bár a fejlett, sőt a fejlődő gazdaságokban is egyre több a jele annak, hogy az energiatermelés a megújuló források felé mozdul el (Magyarországon például rengeteg napelemparkot telepítenek), ezek a források a mai adataink szerint

• nem fogják tudni fedezni a digitalizáció miatti energiaigényünk mennyiségét és minőségét (azt az elvárásunkat, hogy a fali dugaszból mindig és ugyanolyan feszültségű áramot kapjunk);
• nem fogják tudni kiváltani a más forrású energiatermelést;
• bár a telepítésük a beépített teljesítményükhöz képest nem drága, költséges a kihasználásuk: terület-, energia-, anyag- és munkaigényes a kiépítésük erőművekké, amelyek előbb-utóbb szintén hulladékká válnak, amit kezelni kell.

Csiszárik-Kocsir Ágnes szerint a karbonalapú energiatermelést a megújuló forrásokból történő energiatermelés csakis a nukleáris energiával együtt fogja tudni fenntartható módon kiváltani. Kiváltani pedig ki kell, ez ma már nem kérdés, a globális felmelegedés nem mese, az ökológiai katasztrófa reális veszély, hangsúlyozta az oktató.

Ami az igényünket illeti, gondoljunk csak az ijedtségre, amikor mindjárt lemerül a telefonunk, és nincs áramforrás a közelben. Nemcsak a fejlett Nyugaton, hanem már nálunk is évek óta meghaladta a mobiltelefonok száma a lakosság számát, és a legnépesebb ázsiai országokban ha most még nem is érte el, húsz év múlva biztosan, ha folytatódik a trend. 

A telefon még aránylag kis fogyasztónak számít a háztartásban, gondoljunk bele, mennyire megdobja a villanyszámlát, ha az elektromos kályha, mikró, mosógép, kenyérpirító mellett rendszeres darabja lesz a háztartásoknak az elektromos autó, amely egyre inkább divatcikk. Az elektromos autók ma jobban terjednek, mint az általuk fogyasztott energia megtermelésének átállítása megújuló forrásokra, figyelmeztet az előadó. És az ipari termelés energiaigénye még szóba sem került.

Míg a fejlett világot statisztikailag lefedő OECD-országok energiafogyasztása nem nőtt számottevően az elmúlt 30 évben, Ázsiáé és Afrikáé megnégyszereződött. Az előrejelzések alapján az USA és az EU energiafogyasztása nem fog számottevően növekedni, inkább szerkezetileg átrendeződik a megújulók javára, a kőolaj és (főként) a szén hátrányára, azonban Kína és India energiafogyasztása a négyszeresére is növekedhet, melyben továbbra is óriási szerep fog jutni a karbon alapú energiaforrásoknak.

Toe = Tonne of oil equivalent, kőolaj-egyenérték: adott mennyiségű energia előállításához elégetendő nyersolaj tömege. 1 toe átlagértéke közel 42 gigajoule, azaz az OECD és a Nemzetközi Energiaügynökség definíciója szerint tíz gigakalória, 11,63 megawattóra. Az adatok forrását az előadó a BP globális energiafogyasztásról szóló jelentésében és előrejelzésében jelölte meg. 

Bár az Egyesült Államok rendelkezik a legnagyobb innovációs erőforrással, és a mostanihoz képest megduplázza a megújuló forrásokból származó energia felhasználását, a karbon alapúak közül ott csak a szén fog enyhén visszaesni, az olaj és a földgáz együttes részesedése ugyanakkora lesz 2040-ben, mint most, és az EU-ban is csak enyhén fog csökkenni, áll a BP jelentésében.

A legnagyobb fogyasztóknál is brutális a karbonalapú energiahordozók aránya

Ahhoz, hogy a gyorsan növekvő energiaigény és -felhasználás ne növelje ugyanolyan gyorsan a kibocsátott szén-dioxid mennyiségét a levegőben, olyan gyorsan kellene átálljon a globális gazdaság a megújuló energiaforrásokra, amely nem látszik kivitelezhetőnek annak fényében, hogy mennyit ruháztunk be eddig az ehhez szükséges tudományos kutatásba és technikai fejlesztésbe. 

Kutatásba általában az állam fektet, a kockázati tőke inkább odamegy, ahol gyors megtérülést sejt, például a technológia kidolgozásába, a bankok pedig csak a már standardizált technológia alapján kidolgozott prototípus sorozatgyártásába, a konkrét termelésbe szállnak be finanszírozóként – vázolta a közgazdász, hogy mennyire politikafüggő a megújuló energiát célzó fejlesztések finanszírozási háttere.

Termelni tudunk, tárolni még nem

Szél- és napenergiát már tudunk háztartási szinten termelni, de nincs még olyan, a háztartások számára is megfizethető energiatárolási eszköz, amellyel ki tudnánk egyenlíteni az időjárás és napszakok váltakozása miatt ingadozó termelést. Az országos energiavállalatok inkább korlátozzák, mint segítik a háztartási szinten esetleg termelt többletenergia bejuttatását a hálózatba, mert országos szinten olyan feszültségeltérések adódnak, amit a hálózatkezelő vállalatok sem tudnak kiegyenlíteni, mondta Csiszárik-Kocsir Ágnes.

Szélerőművek felépítéséhez rengeteg anyag, annak kibányászása és munka kell. A 2010-ben bevezetett, 150 méter magas, 3 MW-ot termelő szélturbina gyártásához 3 tonna alumínium, két tonna ritka földfém, 4,7 tonna réz, 335 tonna acél és 1200 tonna beton szükséges, mondta az előadó, akinek adatai szerint 2017-ben 515 GWh energia származott szélfarmokról, ez 2023-ban legalább 839 GWh-ra nő.

A napelemek gyártási, szállítási és karbantartási folyamata nagyon kényes, mert a napelemek roppant sérülékenyek, ráadásul egy falevél vagy madárpiszok rövid idő alatt tönkreteheti, ezért gyorsan hulladék válhat belőlük, újrahasznosításuk még nincs rendesen kitalálva. Anyagigényes is, kimutatások szerint a napelemgyártás jelenti a világ ezüstfelhasználásának 9 százalékát. Roppant területigényes is, a  Paksra tervezett második atomerőmű 2400 MW-os kapacitását például csak egy 44 ezer hektáros napelempark tudná biztosítani.

A 2050-re prognosztizált megújulóenergia-termeléshez és -tároláshoz a ma felhasznált lítium 965 százalékára, a ma felhasznált kobalt 585 százalékára, a grafit 383 százalékára lesz szükség. Ezeket olyan földrajzi területekről fogjuk kibányászni, ahol most sem a környezetvédelem a legelső szempont, hangsúlyozta a közgazdász, ez látszik

az energiatermelésbe irányított globális befektetésekből.

Bankkonzorciumok, hitelszindikátusok az elmúlt időszakban nagyon sok olyan afrikai és ázsiai projektet finanszíroztak, amelyek a megújulóenergia termelését célozták, mondta a szakember, aki számára ebben a projektfinanszírozási háttér az érdekes. Itt nem egy meglévő vállalat vesz fel a korábbi hitelei mellé még egy újabb kölcsönt, hanem az egyébként óriási tőkeáttételt jelentő finanszírozást projekttársaságok kapják, amelyeknek egyetlen feladatuk van: a projekt kivitelezése az első kapavágástól a teljes működtetésig.

Az ilyen projekttársaságoknak nincsen előéletük, nincs mérlegük, ami alapján a bankok hagyományosan felmérik a hitelképességet. Az ilyen esetekben kizárólag a projekt paraméterei alapján döntenek a finanszírozásról: megvalósíthatósági tanulmányok, hatástanulmányok, beruházás-gazdaságossági számítások és a megkötött szerződések alapján. 

Ha a finanszírozás mellett döntenek, akkor akár 90 vagy közel száz százalékkal is beszállnak, míg hagyományos vállalatoknál egy 70 százalékos eladósodás már minden vészfényt kigyújt, és senki se hajlandó jó szívvel finanszírozni. Bankok ugyanúgy fognak továbbra is kőolaj- vagy gázkitermelést, szénbányákat finanszírozni ilyen alapon, mint a megújuló energia termelését, mert az előbbiek már bizonyították, hogy megtérülnek, vázolta a szakember.

Csiszárik-Kocsir Ágnes fő következtetése, hogy mind a világpiacon, mind Magyarországon az energiaigény és a befektetési háttér azt mutatja, a nukleáris energiát nem lehet kiváltani. A jelenleg is állandó fejlesztés alatt álló paksi atomerőmű még mintegy tíz évig működőképes, de megújuló forrásokból termelt energia utána sem fogja tudni kiváltani. Tisztában van vele, mondta az előadó, hogy Paks 2 most egy óriási politikai csatatér, és ezért torzított adatok is megjelennek róla a közbeszédben, de a belátható időn belül szerinte nem lesz gazdaságilag, műszakilag és társadalmilag viábilis alternatívája.