Majd/nem
Szerző: Mircea Morariu
2019. március 25. hétfő, 09:03
Ha Románia első kisebbségi államelnöke ilyen csigasebességgel dönti el, mi legyen, mi ne legyen, a végítélet is lejár, mire végre határozottan kimond valamit.
A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Románia elnöke, az amúgy annyira szűk- és megfontolt szavú Klaus Iohannis úr megdöbbenést, szórakozást, vicceket, nyílt színi ironizálásokat váltott ki, amikor az a kijelentés hagyta el a száját, hogy „majdnem” eldöntötte egy igazságügyi témákkal foglalkozó népszavazás kiírását, amelyre május 26-án, az európai parlamenti választással egyidejűleg kerülne sor.

És vajon miért ne történt volna így, amikor tudjuk, hogy

az elnök már 2017 februárja óta beszél egy ilyenfajta népszavazásról,

utolsó megoldásként a PSD–ALDE (Szociáldemokrata Párt–Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.) koalíció radikalizálódásával szemben? Vajon két évnyi meditálás nem volt elég egy döntéshez az elnök úrnak, annál is inkább, hogy már csaknem két hete tudja, semmilyen alkotmányos akadálya nincs két népi konzultálás egyidejű megtartásának?

Nem hiszem, hogy az elnök habozásait, kételyeit a szenátusi elnök, Călin Popescu-Tăriceanu úr vinnyogásai, üvöltözései, kiabálásai, fenyegetőzései, heves gesztikulációi okozták volna, aki egy hete folyamatosan arról tájékoztat bennünket, hogy határozottan ellenzi a népszavazásnak az európai parlamenti választással egyszerre történő megszervezését. Ezzel szemben biztos vagyok abban, hogy Iohannis úr elszalasztott egy alkalmat arra, hogy bölcsen hallgasson. Vagyis

az lett volna a normális, ha csak akkor beszél, amikor képes egy határozott döntést közölni velünk.

Ahogy azt a contributors.ro-n néhány napja közzétett egyik kommentáromban írtam, egy parlamenti választással egyidejűleg tartott, igazságszolgáltatás témájával foglalkozó népszavazás – politikai szempontból – kétirányú akció. Szinte biztos, hogy a népszavazás növelni fogja a választási részvételi arányt. A PSD határozott, hajthatatlan szimpatizánsai meg fognak jelenni az urnáknál, de a legkisebb kétségem sincs, hogy az ellenzék támogatói is, sokkal nagyobb mértékben. Ami csökkentheti majd a PSD által megszerezhető európai parlamenti mandátumok számát. És még inkább az ALDE-ét.

A népszavazás kérdése viszont gondokat okoz, mivel egy „egyetért a korrupcióellenes harc folytatásával?” típusú kérdés gyilkos semlegességű aktusnak, a konzultáció eredménye pedig újabb alkalomnak bizonyulhat a vitára.

Aztán arról a nagyon is lehetséges dologról sem szabad megfeledkezni, hogy egyesek azok közül, akik amúgy nem éreznek feltétlenül szimpátiát a pészédések iránt, szintén büntetni szeretnének bizonyos igazságszolgáltatási vagy az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) tevékenységében tapasztalt kisiklásokat. Hiszen, ahogy azt már számtalan korábbi publicisztikámban leírtam, nem maradhatunk közömbösek a ploieşti-i vagy nagyváradi DNA visszaéléseivel szemben, nem igazságos úgy tennünk, mintha semmit sem tudnánk róluk és figyelmen kívül hagyjuk őket. Tehát

fennáll annak a lehetősége, hogy a népszavazás eldöntetlen marad, amit valójában Iohannis elnök vereségeként fognak értelmezni.

Másrészt, elnök úrnak sokba kerül majd a népszavazás ki nem írása. Éppen a saját táborán belül növeli a kétségek, elégedetlenségek számát. Iohannis úr támogatói sok mindent megbocsátottak neki 2017 óta. Végső soron akkor is engedékenységet tanúsítottak, amikor Iohannis úr Viorica Vasilica Dăncilă asszonyt kinevezte a kormányfői tisztségbe és lenyelték elégedetlenségüket, amiért nem harcolt, amikor Laura Codruţa Kövesi asszonyt menesztették a DNA-főügyészi tisztségből, legutóbb pedig eltűrte, hogy Iohannis úr nem tett lépéseket, melyekkel Kövesi asszony részvételét támogatná az európai főügyészi tisztségért folyó versengésben. Elválik, meddig hajlandók még elfogadni ilyenfajta kompromisszumokat.

Harmadsorban, nem szabad megfeledkezni arról, hogy Klaus Iohannis úr határozottan és nem is egyszer kijelentette, hogy szeretne még egy ötéves mandátumot Cotroceni-ben. Iohannis úr számára nem Liviu Nicolae Dragnea úr jelenti a nagy veszélyt, amennyiben a szociáldemokrata elnök bejelentené indulását az elnökválasztáson. Hanem az a jelölt, amit a 2020 Szövetség jelöltje fog támogatni, vagyis a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) és a Szabadság, Egység és Szolidaritás Pártja (PLUS) embere. Iohannis úrnak minden oka megvan azt hinni, hogy a népszavazás esetleges sikere a szóban forgó szövetségnek nyújt majd választási érvet.


Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/30507
Pedig a kampányban még a diákok ingyenes utaztatását is meglebegtették. De ez egy ilyen ország.
Sorina Pintea ilyen stratégiával akár belügyminiszternek is elmenne.
Mintha az utak végül összeesküdtek volna ellene.
Kolozsváron felvonultak az autóvilág kapitalista és kommunista dívái. A régiek. Az igaziak. Tessék, lehet ámuldozni.
Először nyert egyéniben román teniszező a londoni füves pályás Grand Slam tornán.
Enyhén javult a sikeresen vizsgázók országos aránya.
Az esélylatolgatáson kívül összefoglaljuk, mi változott a jó öreg Liga 1-ben.
Nagyon úgy néz ki, ellenlábas nélkül maradt az európai főügyészi tisztségért zajló küzdelemben.
Tűzoltónak állhat a szebbik nem!
Úgy tűnik, a két világháború közötti román aranykor hiába fénylik annyira a jelenből visszatekintve. Gazdasági fejlődés szintjént például Magyarország rávert. Akkor is.
Tovább folyik a román szerecsen mosdatása. És nem túl éleselméjűen.
És hadd tegyük hozzá: a kolozsvári Sapientia filmes csapata irtó jó munkát végzett.
Már nem tudjuk követni, hogy kinek a közbenjárására, de lehet, hogy nem is fontos.