„Amikor eldőlt, hogy elutazom Ugandába, kerestem esetleges erdélyi vonatkozásokat hozzá. Így találtam rá Sass Flórára, érdekes élettörténet az övé. 1841-ben született Nagyenyeden. Az 1848-49-es szabadságharc idején a románok legyilkolták a teljes családját, ő úgy menekült meg, hogy a román dajkája magáénak vallotta. Egy örmény család vette gondozásába, velük együtt menekült el a szabadságharc leverése után. Az örményektől elrabolták a törökök, és rabszolgaként nevelték fel. Vidinben árulták mint rabszolgát, és épp akkor járt arra egy Samuel White Baker nevű angol lord, aki a Duna-deltai vasúthálózat építésével volt megbízva. A vidini piacon megtetszett neki a szép szőke lány, megvásárolta és elvette feleségül. Nem ment vissza Angliába, mert »szalonképtelenné« vált a királynő előtt a kelet-európai rabszolganővel kötött házasság miatt, ezért elutaztak együtt Afrikába. Baker volt az, aki úgymond felfedezte a Nílus forrását – bár igazából nem ott van a Nílus forrása, ahol ő gondolta, hanem kicsit arrább –, és ebben Sass Flóra rengeteget segített neki.

Számomra nagyon érdekes volt, hogy Ugandának van erdélyi magyar vonatkozása, sőt, tulajdonképpen egy erdélyi magyar nő volt az első fehér ember a mai Uganda területén. Nagyon regényes, filmre illő sztori ez. Vittem a minket fogadó szervezetnek egy bekeretezett képet Sass Flóráról – de tudtak egyébként róla, a neve ismerős volt például annak az idegenvezetőnek, aki felvitt bennünket a Níluson a Murchison vízeséshez. A Murchison park bejáratánál áll egy tábla, Sir Samuel Baker és Lady Florence Baker emlékére, azon annyit ír, hogy Flóra Közép-Európából származott. Egy erdélyi magyar Afrika-kutató nő: ezt a történetet Amerikában már rég megfilmesítették volna, nálunk meg senki nem tud róla.”