Lengyelország és Magyarország erősíti kapcsolatait Amerikával. Románia megint hoppon marad!

Egyre komolyabbá válik az AEÁ és Lengyelország, illetve Magyarország közötti kapcsolat, mind a védelem, mind az energetika terén, miközben Romániának „annak ellenére sem sikerül helyet találnia magának az asztalnál, hogy ott ül a tárgyalások és döntések asztalánál”, mondja Cristian Diaconescu volt külügyminiszter és elnöki tanácsadó. Erre annak kapcsán került sor, hogy

a Trump-adminisztráció alaposan érezhetővé tette jelenlétét Európának ebben a részében.

„Az AEÁ minden tőle telhetőt megtesz majd az Oroszországot Németországgal összekötő Északi Áramlat 2 gázvezeték megépítésének leállítása érdekében”, mondta kedden, Varsóban Mike Pompeo amerikai külügyminiszter, szerdán pedig „Lengyelország és az Egyesült Államok 414 millió dolláros (365 millió eurós) szerződést kötött a lengyel hadsereg HIMARS típusú amerikai rakétavetőkkel történő felszereléséről”.

„Lengyelország az egyetlen európai ország, ahova a jelenlegi AEÁ-adminisztráció legfontosabb emberei – elnök, alelnök és mindkét külügyminiszter – már jártak hivatalos látogatáson”, jegyezte meg egyik Facebook-bejegyzésében Robert Lupitu, a Calea Europeană (Európai Út – a szerk.) főszerkesztője.

A ziare.com kérésére, hogy fejtse meg a térségbeli amerikai jelenlét jelentését, Cristian Diaconescu megerősítette azt az általános benyomást, hogy „ma, amikor erről beszélünk,

rendkívül komoly együttműködési fejleménynek vagyunk tanúi az AEÁ és Lengyelország között”.

„Az volt fejlődés első szakasza, ami két évvel ezelőtt indult, amikor Lengyelország lerakta a Három Tenger Kezdeményezés alapjait, nevezetesen a cseppfolyósított gázzal kapcsolatos partnerségről van szó az AEÁ-val (2-3 évvel ezelőtt még egy szállítás is történt, de talán több is, Amerika felől a lengyelországi terminálok felé). Most, Mike Pence AEÁ-alelnök látogatása alkalmával a védelem területén írtak alá memorandumot”, szögezte le a volt külügyminiszter.

Magyarország is kihasználta a Trump-adminisztráció képviselőinek jelenlétét a térségben.

„Ugyanúgy az amerikai külügyminiszter, Mike Pompeo is aláírt egy memorandumot Magyarországgal, szintén a védelemmel kapcsolatosan. A nyilvános kijelentésekből az derül ki, hogy az amerikai fél, akárcsak a magyar vagy a lengyel fél is, két változatra összpontosított. Az első egy energetikai alternatíva szükségessége az Északi Áramlat 2-vel szemben, a második pedig egy továbbra is az amerikai irányvonal mentén következetesen kitartó védelmi rendszer meglétének szükségessége. E tekintetben az amerikaiak is azt mondták (legalábbis Magyarországon), hogy az általuk megvalósított projektekkel az Orosz Föderáció és Kína hatását szándékozzák kivédeni.

Ezzel kapcsolatosan Magyarország, egy valahol a Fekete-tengeren elhelyezkedő területre utalva azt kérte Mike Pompeotól, hogy az amerikai Külügyminisztérium gyakoroljon pozitív nyomást az Exxonra, az OMV Petrommal együtt, hogy rakják le a fekete-tengeri Neptun-lelőhely kiaknázásának alapjait, vagyis

kétoldalú tárgyalások keretében beszélték meg egy másik országban zajló kitermelés kérdését,

melyre még csak utalást sem tettek. Nagyjából így áll most a helyzet…”, tette hozzá a volt elnöki tanácsadó.

Olaszország a másik ország, mely rákapcsolódik erre a most körvonalazódó új energetikai tengelyre. „Olaszország létrehozott egy egyelőre elvi, politikai Olaszország–Lengyelország kapcsolatot, amit ők tengelynek neveznek, mely árnyalná a Franciaország–Németország tengelyt és Magyarország felé irányul. Orbán Viktor ellátogatott oda, elvi szinten megvitatták az ügyet, de a helyzet még értékelésre vár”, magyarázta Cristian Diaconescu.

Miért engedi Románia, hogy elkerüljék?

Arra a kérdésre, hogy mit csinál Románia eközben (azon kívül, hogy elvész a végtelen belpolitikai botrányokban), vagyis miért tűnik úgy, hogy az amerikai stratégia partner kerüli, Cristian Diaconescu a következőt válaszolta: „Mert annak ellenére nem sikerül helyet találnia magának az asztalnál, hogy elvileg ott ül a tárgyalások és döntések asztala mellett.”

„És mert mielőtt proaktív projektekkel előállhatna (melyekkel remélem, hogy rendelkezik), arra kell elhasználnia az oxigént, hogy elmagyarázza, mi történik odahaza, mert ma, amikor beszélünk, Európában nincsenek erős partnerei, mert politikai szempontból éppen az Európai Unión belül megjelenik egy elszigetelődési jelenség és e tekintetben elveszti a hitelességét és akkor nem veszik fel vele a kapcsolatot.

Ne feledjük, hogy az utolsó amerikai külügyminiszter néhány órás kitérőt tett Romániában és ennyi. Mike Pompeo 2011 után most jött először Magyarországra”, tette még hozzá.

Ahhoz pedig, hogy megváltozzon Románia helyzete,

„stabilizálni kellene a belpolitikai helyzetet, bizonyítanunk kellene, hogy értjük regionális helyzetünket,

szerepünket és jelentőségünket és be kellene mutatnunk egy projektet, olyat, mely más államok számára is érdekes lehet és mely nem megy szembe az európai fősodorral, mint amilyen például a „Támadjuk a jogállamot”, sorolta Cristian Diaconescu.

Arra a kérdésre, hogy kinek kellene kidolgoznia egy ilyenfajta projektet, a Külügyminisztériumnak vagy Románia elnökének, Cristian Diaconescu azt mondta, hogy „egy ilyenfajta projekt változatai a Külügyminisztériumban készülnek, mely együttműködik az érintett minisztériumokkal (például, ha energiáról van szó), a kormányban kell ellenjegyezni és az elnök fogadja el, attól kezdve pedig Románia külpolitikájává válik”. „Nem Cotroceni-nyel kell kezdeni a döntéshozatali folyamatot, Cotroceni a kötelező végállomása annak”, szögezte le a volt miniszter.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.