lassú vírus
Szerző: Mircea Morariu
2019. február 15. péntek, 15:23
Pedig egységes, meg szuverén, meg oszthatatlan. És belső ellenségnek itt vannak a székelyek, a magyarok. De úgy látszik, ez valamiért már nem elég.

A Hotnews honlapján hétfőn megjelent egyik cikk alkalmas arra, hogy hidegrázást okozzon. Tavaly 200 000 alá csökkent a Romániában világra hozott újszülöttek száma, ugyanis legalább 1960 óta, amióta a statisztikai hivatal közzéteszi az ezzel kapcsolatos adatokat, 2018-ban volt a legkevesebb szülés. Pontosabban 2018 folyamán 188 775 gyermek jött világra, miután az előző év szintén negatív rekorddal zárult, alig 205 000 újszülöttel.

Ha vetünk egy pillantást az Országos Statisztikai Intézet (INS) honlapjára,  még ennél is vérfagyasztóbb információkkal találkozunk. Az elmúlt évben 74 563 polgárral halt meg több, mint amennyi született. Ami azt jelenti, hogy

évente egy Slatina méretű város lakosságának megfelelő létszámmal csökkenünk.

Ha pedig az emigráció egyre aggasztóbb rátáját is számításba vesszük, arra a következtetésre jutunk, hogy egy Szőcsvásár (Suceava) méretű város lakosságának felel meg az éves veszteségünk. Ezek a számok letagadhatatlanul azt mutatják, hogy Románia példátlan demográfiai válság szélén áll. Amiről a vezetőink vagy hallgatnak, vagy csak félszájjal beszélnek, mert semmi sem mutatja relevánsabban azt a katasztrófát, ami felé Romániát vezették, kormányprogramjuk kudarcát, mint a románoknak ez a Romániával szembeni bizalomvesztése.

Igaz, nagyjából egy hónappal ezelőtt hallottam az oktatási minisztert, Ecaterina Andronescu asszonyt beszélni a tanulói létszám riasztó csökkenéséről, arról a nagyon is valószínű lehetőségről, hogy 3-4 év múlva a középiskolát elvégzők száma nem lesz több 50-60 ezer főnél. Szintén Andronescu asszony beszélt arról is, hogy a romániai orvosok minden ellenvélemény ellenére jelentős béremelkedése a legkevésbé sem állította le az orvosi egyetemeket elvégzők exodusát. Ők nem feltétlenül azért keresnek külföldön munkát, mert máshol jobban fizetik őket – bár el kell ismernünk, hogy továbbra is jelentősek a különbségek –, hanem azért, mert

itt képtelenek optimális feltételek között gyakorolni a szakmájukat.

A romániai kórházak régiek, gyatrán felszereltek, nagyon gyakran az elemi orvosi felszerelések is hiányoznak, nincsenek gyógyszerek, a fentebb említett béremeléseket ugyanis nem követte az egészségügyi egységek költségvetésének megfelelő növelése. Márpedig az egészségügyi szolgáltatások gyenge minősége az egyik ok, amely a lakosság természetes szaporodási rátájának csökkenéséhez vezetett.

A munkahelyek bizonytalansága, amit a gyakori törvénymódosítások is fokoznak (a Dăncilă-kormány által 2018 végén bevezetett kapzsisági adó már kimutatja foga fehérjét), a gyenge szociális szolgáltatások és az oktatási szolgáltatások hiányossága nagyon gyakran társulnak a fiatalok, vagyis az 1989 decembere után születettek által felhozott okokhoz, amikor arra adnak magyarázatot, hogy miért ódzkodnak új életet a világra hozni.

De a remény hiányára hivatkoznak a leggyakrabban. Arra, hogy úgy hiszik, semmi jó nem vár rájuk a mai Romániában.
Azt hiszem, a fentebb említett rossz közérzet, reménytelenség csak Nicolae Ceauşescu uralmának utolsó évtizedében volt ennyire hangsúlyos Romániában. Azt nem lehet tompítani sem illuzórikus béremelésekkel, melyeket ma megadnak, de másnapra felzabálja őket az infláció, sem a kormány melldöngető bejelentéseivel, hogy 2019-ben van a legnagylelkűbb költségvetés-tervezetünk 1989 óta. Szabad szemmel láthatja mindenki, hogy ez

egy hasból bemondott, az Országos Adó- és Pénzügyi Hatóságtól várt bevételek túlbecsülésén vagy az európai pénzek nem igazán valószínű lehívásán alapuló költségvetés.

Senki sem hisz az egészségügyi miniszter, Sorina Pintea asszony ígéreteiben, aki arról biztosít bennünket, hogy abban az évben, amelyből már két hónap eltelt, jelentősen nőni fog az egészségügyi ellátás minősége és állítólag van pénz beruházásokra az általa vezetett területen. Kudarcra vannak ítélve Ecaterina Andronescu asszony tanárokhoz intézett követelései, hogy a tanórákon fokozzák a hazafias nevelést, ami a Ceauşescu és a dinasztikus szocializmus korszakában létezett propagandamunka fokozására felszólító utasításokra hasonlít. Nagyszabású folyamatot kell indítani a románok Romániába vetett bizalmának visszaszerzése érdekében, márpedig egy ilyenfajta programnak semmi esélye nincs a sikerre a PSD–ALDE (Szociáldemokrata Párt–Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.) koalícióhoz tartozó büntetőügyesek kormányzása alatt.

Hogyan hihetnénk el, hogy jobb lesz a sorsunk Romániában, amikor olyan alakok vezetnek, akiknek börtönben lenne a helyük, mint például Dragnea és Vâlcov, akiknek parancsait vakon végrehajtják olyan hölgyek, mint Sorin Pintea vagy Ecaterina Andronescu?


Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/29954
Hej, zengték a jeles jelöltek a „magyar nótát” egyre-másra. Kivéve a PSD-vezért. Neki tele volt a szája.
Jól látják, kedves Olvasók. A nagy tudású politikai elemző szerint Magyarország egy kisebb orosz medve, amely persze folyton Erdélyre feni a fogát.
Yuval Harari tézisei alapján a szerző többek közt levonja a következtetést: az állítólagos hazaszeretetével dicsekvő ultranacionalista dragnióta rezsim sohasem fog hazafinak számítani.
A Facebookon, egy élő bejelentkezésben kérte követőit, hogy szóljanak a rendőrségnek és menekítsék ki a helyszínről.
Nem csak Che Guevara és Marx, hanem Boc, Băsescu, Dragnea, Cioloş is pólóra került. Meg Orbán, Merkel, Trump vagy Macron is.
„Magyar az, akinek fáj Trianon”. De hogyan lehet feldolgozni ezt a traumát? És kinek a felelőssége?
A gyűlölet magasztalói és prédikálói visszafordítják a román társadalmat abba a korba, amikor a nacionalista hév pótolni tudta a sokak számára hasznos racionális megoldásokat.
A legnagyobb világsztárok közül kevesen és ritkán jutnak el Romániába, de nem azért, mert nem akarnak: az autópályák és az ideális fellépőhelyszínek hiánya ijeszti el Bonót, Beyoncét és társait.
Bár Nagyvárad gyógyszerészettörténeti emlékeit a rendszerváltás után szétlopkodták, az irgalmas rendiek Gránátalma patikájának berendezése túlvészelt minden viszontagságot. A katolikusok teljesen önerőből feltárták, leltározták és most a közönségnek is megmutatják.
Gryllus Dánielt kérdeztük a Kaláka és Kányádi Sándor kapcsolatáról Kolozsváron, ahol a zenekar Bogdán Zsolt színművésszel a tavaly elhunyt költő verseiből adott elő egy estére valót.
Ráadásul rekord idő alatt. Na de: Sebastian Ghițát nem sikerült kipiszkálni Szerbiából, pedig állítólag akarták. És Markó Attilát se Magyarországról. Igaz, azt annyira nem is erőltették.
Több megyében is menekülniük kellett az embereknek az áradások elől.
Nem volt olyan szövetség, melyben Románia kitartott volna, állítja a szerző. És ha már hagyomány, akkor tessék, itt az újabb nemzetközi botrány.
Diószegi László így büntetné meg a rájátszásban katasztrofálisan teljesítő játékosait.