// 2025. július 11., péntek // Nóra, Lili

Dăncilă, a kemény Brexit és az aranyhal

// HIRDETÉS

Pamflet egy nemzetközi politikai helyzetről, amikor már a varázspálca sem segíthet, se Románián, se senkin.

Mit kezdenék, ha kifognám az aranyhalat és felajánlaná a hagyományos három kívánság teljesítését? Előbb azt kérném, hogy teljesítse mindet. Aztán azt, hogy mentse meg az országot a Dragnea-rezsim szégyenétől és nyomorúságától.
Az így megmentett Románia a halacska segítségével az imázsát is felszabadítaná teleormáni bemocskolásának nehéz terhe alól. És az utókort is attól az óriási szégyentől, hogy az EU kemény Brexit miatti szétbomlása történelmileg

egy Dăncilă, Daea, Meleşcanu és társai által ostoba módon vezetett Közösség feladatává váljon.

Tudom, hogy cserébe a halacska jól beolvas majd nekem. Azt fogja mondani, hogy Európát nem Dăncilă, hanem Merkel vezeti jól-rosszul. Meg azt, hogy neki nincs bejárása a szövetségi kancelláriára, ahol pont ugyanannyi a progresszió és a nemzeti döntések semmibevétele – bármennyire demokratikus is –, mint az Elysee-palotában.

Azt is bevallja majd, hogy – amilyen kicsi – fogalma sincs, hogyan kell teljesíteni lehetetlen kéréseket, mint amilyen egy kemény Brexit általánosan hátrányos elkerülése. Hiszen az angol képviselők nem hagyják magukat túl könnyen megfélemlíteni, többségük már edzett, eszük ágában sincs lemondani a szakításról a kontinenssel és – többségi szavazással – kimondták, hogy az EU-val ezzel kapcsolatosan megkötött úgynevezett megállapodás alkalmazhatatlan, amíg Brüsszel nem mond le a „Backstop”-nak nevezett főreteszről, mely állítólagos „megállapodásból” diktátummá alakult át.
Arról a rendelkezésről van szó, mely az ellenőrzésnek az ír–észak-ír határon történő visszaállításának fenyegetését kihasználva gyakorlatilag megakadályozza az Egyesült Királyság kiválását az Unióból, amíg a Közösség nem ad szabad jelzést Londonnak.

Bízhatnának az angolok abban, hogy az európaiak valaha is megadnák nekik azt? Vagy abban, hogy legalább a norvég, vagy izlandi típusú viszonyokat megadnák nekik, miközben Nagy-Britannia ezerszer fontosabb Európa számára, mint Liechtenstein, Izland és Norvégia?

Ez költői kérdés, tekintettel arra, hogy Európa éppen ezekben az órákban és napokban bizonyítja, hogy

két fityingre sem értékeli a demokráciát és az európai liberális demokráciák alapját képező brit parlamentet.

Hogy nemcsak a brit nép népszavazás keretében kifejezett akaratát veszi semmibe, hanem azt is, melyet parlamenti képviselői szavazatával fejezett ki. Néhány perccel azután, hogy a brit nép képviselői teljesítették az európai követeléseket és világosan és egyértelműen kimondták, hogy pontosan mit akarnak, ezzel megerősítve a londoni kormányfő pozícióját, Donald Tusk egyik szóvivője sietett is elhajtani őket.

És azt magyarázni, hogy „nincs mit újratárgyalni”. Szavait a német Markus Ferber is megerősítette, miután keresztényszociális párttársa, Manfred Weber, az Európai Bizottság konzervatív elnökjelöltje arra panaszkodott, hogy Európa állítólag nem tudja, mit akarnak igazán és pontosan a britek.

Márpedig most, amikor mindenki – és tagadhatatlanul – tudja, Európa megelégszik azzal – még olyanabb módon, mint a Brexit radikális hívei –, hogy Poncius Pilátus gyalázatos játékát űzze, ami a kezek mosásából és a saját felelősség forró krumplijának továbbpasszolásából áll.

Azt még a halacskám is tudja, hogy

mindezek az európaiak rovására történnek, akik nem tekinthetnek el a britek hozzájárulásától a közös gazdasághoz és – főleg – védelemhez,

mely ebben a francia–német együttműködési korszakban szinte ugyanolyan ingatag, mint amilyen Lengyelország helyzete volt Hitler és Sztálin között, nyolc évtizeddel ezelőtt. Hiszen ő is olvasta a német hadsereg állapotára vonatkozó hivatalos jelentést.

Melyben egy újonc visszatér egy Maliban teljesített harci küldetésből, hogy aztán küldjék el katonai kiképzésre. Ahol a fegyverek siralmas állapotban vannak, a hadsereg egy tintanyalókkal teli, de katonákban és tisztekben súlyos hiányban szenvedő bürokratikus szörnyeteg.

Mivel az világos, hogy mi, európaiak fogunk mindezért megfizetni, a kár oroszlánrészéből pedig Dăncilă Romániája is alaposan kiveszi majd a részét, mely a korrupció terén – a Transparency International szerint – olyan afrikai országokat is lekörözött, mint Ruanda, nem csoda, hogy a halacskám szomorú. És nagyon türelmetlen. Hiszen állítása szerint, ha mindenképpen Európában akarok élni, akkor sietnem kell óhajaim megfogalmazásával. Hiszen visszafordíthatatlanul lejár nemcsak az élvezetüknek szánt, de még a teljesítésükhöz is szükséges idő.

Tehát arra gondoltam, hogy néhány fontot kérek majd tőle, hiszen gyanítom, hogy messze nem hullva a mélybe, ahogy azt jósolták neki, a brit gazdaság hamar talpra fog állni e rózsák háborújának szülési fájdalmaiból, a nemzeti pénzzel egyetemben, tekintettel arra, hogy egyértelműen reformistább, mint a francia, például.

Arra is gondoltam, hogy a Román Nemzeti Bank kisegítését kérjem tőle,

az utolsó intézmény lévén, melyet még nem vágtak gajra a dragnióta rezsim alatt, hogy legalább a maradék függetlenségét megőrizhesse. Elkerülendő a hiperinflációt, amely Dragnea alatt a románokra leselkedik. De ráébredtem, hogy egyszerűbb azt kérnem tőle, törölje el egy csapásra az ostoba európai vezetéseket, a bukarestivel kezdve, abból kiindulva, hogy lassan-lassan még az anarchia is, bár tűrhetetlen, kezd kívánatosabbá válni, mint holmi egyszerre gazember és hülye kormányok.

Ilyen kormányok mellett kinek van még szüksége ellenségekre? De aztán megértettem, hogy még nehezebb feladattal kell megbíznom. Hiszen az európai intézményeket is alapjaikban meg kell tisztítani olyan kormányok fárasztó ostobaságától és aljasságától, melyek gúnyt űznek a szabadságból, a demokrácia erényeiből és nemzeteik valódi érdekeiből. Elérkezve idáig, kinyitottam a számat, hogy – végre – megfogalmazzam az utolsó kívánságomat.

De rájöttem, hogy a jövőre vonatkozó esélyek terén én sem állok jól. Sötét melankóliámat keményen megunva és igyekezve menedéket találni az őrült teleormani erdőből felé közeledő vihar elől, a halacskám visszaugrott a vízbe. De előtte még írt nekem, dăncilái nyelven, egy bátorító üzenetet. „Bárkinek félelem Románia pészédés-venezuelai jövője.” Akármilyen mágikus ez a csodálatos halacska, téved.

Vagy lehet, hogy mivel aranyból van, a bukaresti restauracionistával szolidáris. Hiszen még nem felejtette el az „aranykort” (utalás a Ceauşescu-rendszerre – a szerk.). Úgyhogy nem „bárkinek félelem”. Bárkinek belebetegedés Pingelică (Nicolae Ceauşescu kommunista diktátor gúnyneve – a szerk.) feltámadása. És nemzeti-kommunista államának feltámadása, az a büszke román és kommunista. Az az Európai Uniót vezető.

Komolyan? Fenét. A románoknak van gógyijuk. Azt nem tudom biztosan, mi a helyzet az európaiakkal, de a románok mindenképpen talpra állnak. Sajnálom, hogy nem árulta el, hogy mikor és miként fog robbanni a dragnióta kleptokrácia.


Az alcímeket a szerkesztőség adta.

// HIRDETÉS
Különvélemény

A radikalizálódott elitek populizmusáról

Fall Sándor

„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”

Visszatérés önmagunkhoz – mit tanulhatunk Erdélyben egy amazóniai kultúrától?

Sánta Miriám

Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Ilyen volt jezsuitának lenni a 20. századi Romániában

Sólyom István

Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.

A kozmosz megállt a Bánffy-kastélyban és kilökte magából az ősmagyar sámánpunkot

Szántai János

A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Ismét embert ölt a medve! Nem! Egy kretén miatt legyilkoltak egy háromgyermekes macianyut!
Főtér

Ismét embert ölt a medve! Nem! Egy kretén miatt legyilkoltak egy háromgyermekes macianyut!

Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.

Sokba fog fájni: jelentősen drágulnak augusztustól az üzemanyagok
Krónika

Sokba fog fájni: jelentősen drágulnak augusztustól az üzemanyagok

A benzin és a gázolaj jelentősen drágul augusztus 1-jétől, amikor mind az üzemanyagok jövedéki adója, mind az általános forgalmi adó (áfa/TVA) értéke emelkedik a Bolojan-kormány deficitcsökkentő intézkedéscsomagjának hatályba lépése nyomán.

Az életéért küzdött az atlétikaedző, akire nyolc kutya támadt rá Biharfüred közelében – hírmix
Főtér

Az életéért küzdött az atlétikaedző, akire nyolc kutya támadt rá Biharfüred közelében – hírmix

A Salrom igazgatójának lemondását és új bánya megnyitását követelték Parajdon. A környezetvédelmi miniszter szerint nem orvosolható pusztán vadászattal a medveprobléma.

Szinte tízmilliós sikkasztási ügy Kézdivásárhelyen
Székelyhon

Szinte tízmilliós sikkasztási ügy Kézdivásárhelyen

Jelentős gazdasági bűncselekmény gyanújával nyomoz a Kovászna megyei ügyészség. Hétfőn több házkutatást is végrehajtottak, amelyek során okiratokat és informatikai eszközöket foglaltak le.

Vázolták a parajdi sóbánya megmentésére tett többlépcsős javaslatukat a magyarországi szakértők a Krónikának 2.
Krónika

Vázolták a parajdi sóbánya megmentésére tett többlépcsős javaslatukat a magyarországi szakértők a Krónikának 2.

Megmenthetőnek látták a vízzel elárasztott parajdi sóbányát júniusi ottjártukkor az EU vészhelyzeti polgári védelmi mechanizmusa keretében terepszemlét tartott szakértői csoport tagjai.

Étkező turistákra, majd a vadászokra támadt a Zeteváralján kilőtt medve
Székelyhon

Étkező turistákra, majd a vadászokra támadt a Zeteváralján kilőtt medve

Előbb az étkező turistákat kergette el a tányérok mellől, majd a kiérkező hatóságokra is rárontott az a fiatal medve, amelyet szerdán délben kénytelenek voltak kilőni a vadászok egy zeteváraljai panzió udvarán.

// még több főtér.ro
Különvélemény

A radikalizálódott elitek populizmusáról

Fall Sándor

„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”

Visszatérés önmagunkhoz – mit tanulhatunk Erdélyben egy amazóniai kultúrától?

Sánta Miriám

Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Ilyen volt jezsuitának lenni a 20. századi Romániában

Sólyom István

Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.

A kozmosz megállt a Bánffy-kastélyban és kilökte magából az ősmagyar sámánpunkot

Szántai János

A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.

// HIRDETÉS