Az alaphírt pár napja futtatta meg a romániai sajtó. Manfred Leitner, az osztrák OMV cég vezető tanácsának egyik tagja azt találta mondani, hogy a fekete-tengerben felfedezett földgázlelőhelyek tekintetében sajnálattal látja: Romániában nincsenek megfelelő gazdasági politikák egy több milliárd dolláros befektetéshez. Szilárd pénzügyi rendszerre és szabályozásokra van szükség a döntés meghozatala érdekében, ehelyett csak kínlódás folyik, legalábbis egyelőre.

Nosza, több se kellett Sorin Roșca Stănescu újságírónak, a hazai média egyik veteránjának (aki a sajtós és politikai pálya mellett a börtönt is megjárta: éppen egy kőolajhoz köthető ügyben két év négy hónap letöltendő börtönbüntetést kapott, amelyből majdnem kilenc hónapot le is töltött), a földgáz nagy szakértőjének: írt egy dörgedelmes cikket, amelyben a fenti bejelentésre rögtön úgy reagál, hogy márpedig ez totális háborút jelent.

Mert nem elég, hogy a gazdag román földgázlelőhelyek feltárási jogát külföldi (értsd, nem román) cégek kaparintották meg, azzal az érvvel, hogy a románoknak nincs megfelelő technológiájuk. Nem, ez nem volt elég. Következett a másik gyarmatosító lépés: a feltárási jogok furmányos módon  kitermelési jogokká változtak, melyeket ráadásul a sokkal kisebb OMV kapott meg, és nem a sokkal nagyobb, és főleg román Petrom.

Stănescu szerint az osztrák cég minden lehetőséget felhasznál arra, hogy megzsarolja, átverje, kizsigerelje a román államot, és a becses fekete-tengeri földgázt a saját hasznára termelje ki. Nos, nem vagyunk se a szakma, se a téma különösebb szakértői. Elképzelhető, hogy – amint az ekkora nagyságrendű üzleti akciók esetében gyakran előfordul – minden szentnek maga felé fordul a keze. Viszont a szókarate műfaját vágjuk. És irtó nevetséges, ahogy a derék (és bizonyítottan korrupt) újságíró az osztrák kormányt megfenyegeti. Idézzük is, szó szerint:

Hirdetés

„Jó, ha az osztrák kormány tudja: ha kardott rántott, gazdasági és politikai konfliktust kezdeményezett Romániával, akkor kard által vész el.”

És most egy pillanatig dőljünk hátra és képzeljük el, amint az osztrák kormány értesül a fenti fenyegetésről, és testületileg remegni kezd a gatyája.