Iohannis elnök új arca

Románia elnöke, Klaus Iohannis egy pénteken, 2019. január 4-én közzétett sajtónyilatkozatában megerősítette azt a szándékát, hogy indul egy újabb államfői mandátumért folyó harcban. „Nagyon derűlátó vagyok az elnökválasztással kapcsolatosan. Sohasem félek az ellenjelöltektől. A választás az választás. Azon el kell indulni, ha valaki mandátumot akar. Derűlátó vagyok. Azt hiszem, bármely választási verseny olyan folyamat, melyet ismerünk, de végül a választók akarata a fontos, és a választók fognak dönteni az év végén”, mondta a Cotroceni-palota jelenlegi lakója. Az utóbbi hetek túláradó tevékenysége pedig – tagadhatatlan módon – azt bizonyítja, hogy radikális változás történt abban, ahogyan Klaus Iohannis a román elnöki mandátumhoz viszonyul.

Ennek a metamorfózisnak a legfőbb tisztségbe történő év végi (újra)választás a fő oka.

Elkezdett úgy bánni a Szociáldemokrata Párttal (PSD), ahogy az megérdemli: elutasította az észbontó miniszterjelölteket, kifejezte kételyeit a PSD-s miniszterek európai politikák koordinálásra vonatkozó képességeivel szemben, megtagadta Románia főügyészének leváltását, az igazságügy-miniszter „jértékelésének” (utalás Tudorel Toader moldvai tájszólására – a szerk.) dacára, bejelentette, hogy akár a mostani, választási évben is sor kerülhet az igazságszolgáltatásról szóló, sokak által várt népszavazásra és – a sajtóban terjedő pletykák szerint – állítólag kész lenne alkotmánybíróvá kinevezni Laura Codruţa Kövesit a lejárt szavatosságú Petre Lăzăroiu (volt Ceauşescu) helyére.

Természetesen örömmel tölt el az elnök új működési dinamikája, de nem tehetem meg, hogy ne tegyem fel a kérdést:

az említett dolgok közül egyeseket miért nem tett meg a megfelelő időben?

Amivel megállíthatta volna a romániai jogállamiságnak az európai közösség standardjaihoz képest szégyenletes szintre történő lezüllésének folyamatát. Mi akadályozta meg 2019-ig abban, hogy kiírja a 2017-ben megígért népszavazást, hogy elutasítsa (legalább) Viorica Dăncilă kormányfői kinevezését, hogy ne váltsa le Laura Codruţa Kövesit az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) éléről, ugyanazokkal az érvekkel, melyeket most Augustin Lazăr esetében használ, miért engedte meg, hogy Petre Lăzăroiu (volt Ceauşescu) továbbra is az Alkotmánybíróságban (CCR) tevékenykedjen, az elnöki hivatal képviselőjeként, holott már több mint egy éve lejárt a mandátuma és mindig is ellenségesen viszonyult a jogállamisághoz? Minden adut a zsebében tartott az elnök, hogy a választási évben használja fel azokat? De milyen árat kellett ezért Romániának fizetnie? Ugyanúgy, ahogy az ökölvívásban is a negyed vége számít, Iohannis elnök is a mandátum végén szabadult el, azt remélve, hogy a bírók és a nézők megfeledkeznek az állam élén eltöltött négyévnyi statisztálásról.

Mivel bejött Iohannis elnök embereinek az a számítása, hogy a PSD teljesen lejáratja magát Románia élén

(de, újra, micsoda árat fizet ezért az ország!), egy új elnöki mandátum előtti egyetlen akadály egy esetleges jobboldali jelölt lehetne. Márpedig úgy tűnik, hogy a stratégiát e téren is tökéletesen dolgozták ki és hajtották végre. Codruţa Kövesi benyomása a CCR-s szinekúrába kitűnő válasz lehetne azokra a pletykákra, melyek lehetséges elnökválasztási jelöltnek mondták. Mindez azután, hogy egy másik potenciállal rendelkező lehetséges jelöltet, Siegfried Mureşant meghívták a Nemzeti Liberális Pártba (PNL), mert ily módon – minden bizonnyal – sokkal jobban meg lehet majd zabolázni a politikai törekvéseit. Annak alapján, ahogy Traian Băsescu elnök hirtelen lelkesedni kezdett Klaus Iohannis elnöki képességei iránt, úgy hiszem, a Népi Mozgalom Párt (PMP) kész újra magára hagyni Cristian Diaconescut, talán a Románia és Costa Rica közötti kapcsolatok látványos javulásának ígéretével. Mivel az – önmagában érdekes – Emil Boc-féle irányvonalat könnyű a PNL-n keresztül blokkolni, már csak Dacian Cioloş maradna, pártbejegyzési sagája azt sugallja egyértelműen, hogy intenzíven dolgoztak ennek az akadálynak az elhárításán is.

Így aztán Klaus Iohannis elnöknek minden oka megvan „nagyon derűlátón” tekinteni a következő elnökválasztás felé. Ahogy mondani szokták, „Tetszik, nem tetszik, idd meg azt a szentelt vizet Grigore!”

Az alcímeket a szerkesztőség adta.