Ukrajnai síparadicsomba menne? A lécek mellé pakoljon sok kenőpénzt!

Az ukrán vámosok ugyanis időnként úgy döntenek: a turisták kirablása jövedelmezőbb, mint a munka.
Hirdetés

Tél van. Szünidő van. Hideg van. Hó van. Mit csinálnak ilyenkor a havas sportok, szórakozások szerelmesei? Kapják magukat, és elmennek valamelyik síparadicsomba. Olaszország, Ausztria, Franciaország, ne adj’ Isten, Svájc… Persze, sokan vannak, akik a nyugati kényelem ellenére sokallják az ottani árakat és megelégednek a hazai pályákkal.

Vagy felugranak az ukrajnai Bukovelbe, amelyet egyre több turisztikai honlap a kelet síparadicsomának titulál.

Nincs messze (Kolozsvárról például röpke öt óra alatt oda lehet érni, papíron legalábbis, az utak minőségéről ugyanis elég rossz hírek keringenek), hadiállapot sincs (épp), és azt mondogatják a jól értesültek, hogy remek pályák vannak, jók a szolgáltatások, és, habként a tortán, olcsóbb is, mint a romániai helyszínek.

Oké, ez mind szép és jó, de van egy kis probléma. Románia és Ukrajna között van egy országhatár. Amely országhatár szintén nagy hírre tett szert: valóságos rablóparadicsomnak nevezik az arra járók. Aki járt már Kárpátalján, tudja, hogy időnként nem árt becsúsztatni húsz eurót az útlevélbe, hogy három óra helyett csak egy óra legyen a várakozási idő a határon. És sok ilyen történet van. Saját sztorink is van (igaz, nem téli-sízős): egy alkalommal köpni-nyelni nem tudtunk, amikor Beregszászból hazafele jövet az ukrán vámosnő azzal rémítette halálra az egyik idős, szívbeteg utast, hogy a szívgyógyszerére azt mondta: drog. Aztán ötven euró fejében meggondolta magát.

Most egy eléggé elterjedt, szerintünk brutális útonállási módszerről számolunk be.

A rabláshoz kellenek egyrészt az áldozatok: ők azok a turisták, akik a bukoveli síparadicsomba látogatnak. Aztán kellenek a rablók is, naná: ők az ukrán vámosok és határőrök. Egy kolozsvári pár történetével illusztráljuk a módszert.

Hirdetés

Kirándulóink szépen elmentek Bukovelbe, remekül szórakoztak, síztek, és miután lejárt a szabadság, szépen elindultak hazafele. És elérkeztek a határra. Ahol az ukrán illetékesek szépen elkérték az irataikat, aztán beinvitálták a sofőrt egy bódéba. Hogy miért? Semmiség, rutinellenőrzés. Szíveskedjen belefújni ebbe a fiolácskába. Hoppá! Baj van, uram! Ön ittasan vezet. A sofőr persze tiltakozott, hogy ő aztán egyetlen korty alkoholt sem ivott aznap. Az utolsó este megivott egy üveg sört. Aha! Hát nem tudja, hogy utazás előtt 48 órával egyetlen csepp alkoholt sem szabad inni? Ukrajnában nulla tolerancia van alkohol-ügyben! Ez biza 22 000 hrivnya (690 euró, 3220 lej) büntit jelent, és három évre bevonják a jogosítványt is. De a hatóság azért nem akarja leharapni senki fejét: a sofőr szépen leperkálja a 700 eurót, és gurulhat is tovább. És ilyenkor mit tesz a beijedt polgár?

Szembe vele több egyenruhás ukrán marcona, egy (meghamisított) alkoholteszt, és a fenyegetés. Fizet, naná, mint a palimadár.

Ez történt az említett kolozsvári párral, és sajnos az eset egyáltalán nem kivételes. Sok hasonló beszámoló kering a közösségi oldalakon. És az a legszomorúbb, hogy nemigen lehet kivédeni. Aki tehát azon morfondírozik, hogy ellátogat ezen a télen Bukovelbe, jól gondolja meg. Elég sokba kerülhet.

Hirdetés