„Nagyon fontos megértenünk, hogy a kohézió (sic!) (az eredeti szövegben „că coeziunea” szerepel, az első szó és a második első szótagja okozza az egyesek szerint helytelen „kakafóniát”, de vannak, akik ezt túlzott modorosságnak tekintik – a szerk.), mint közös európai érték egységet jelent és azt hiszem, hogy ezt a dolgot akarjuk mi kiárasztani a nagyszebeni csúcstalálkozón, két és fél héttel az európai parlamenti választás előtt.” Az európai ügyi miniszter, George Ciamba előbbi durva kakafóniájával és kiárasztásával – ami a legtöbb, amit európai ügyi szakértelem terén kiáraszthatott magából a PSD, plusz még egy kis szebeni szalámival, amlyan cumi gyanánt –, szóval így kezdődött el az EU Tanácsának román elnöksége és semmi kétségem, hogy a legjobb esetben is így folytatódik majd.

Amilyen Ciamba úr üzenete, olyanok a valódi előkészületek is,

nem azok, amelyek úgy hangzanak, mint Ceauşescu vagy Daea hektáronkénti termésjelentései, mert amúgy nincs kettejük között túl nagy különbség.

A brüsszeli román misszió karácsony este és valószínűleg szilveszter éjjelén is a protokollajándékokat csomagolta, azt a keveset, ami megérkezett, mert a pályázatokat az utolsó pillanatban írták ki. A helyszínek kialakításával kapcsolatos vázlatok egyik napról a másikra módosulnak, mint a művelődési házban tartott lagziban a székekre kötött masnik, és már senki sem ért semmit. A kevés brüsszeli szakértő depresszióba esett.

Arra pedig egyszerűen nem akarok gondolni, idehaza hogyan néznek majd ki a szakértői összejövetelek,

melyekből minden megyeszékhelyre jut egy, nehogy megharagudjon valamelyik meg nem látogatott kiskirály. Egyik barátnőm szavaival élve, ha meglátják, hol szállásolják el őket, biztos követelni fogják a kompenzációs perújrafelvételt (utalás arra, hogy egy új szabályozás szerint a rossz börtönviszonyok jogot adnak a büntetés csökkentéséért indított eljárásra, ami számos korrupció miatt elítélt személynek kedvezett – a szerk.).

És ez csak a logisztikai rész. A politikai szegmensben még súlyosabb a helyzet. Tudorel Toader példáját hozom fel, hogy érzékeljék a helyzet súlyosságát. A romániai igazságügyi miniszter a Igazságügyi és Belügyi Bizottság (IBÜ) napirendjével ellentétes irányba vezeti majd az IBÜ-t. Általában véve egy mélységesen Európa-ellenes diskurzusú, a jogállamiság megsértése miatt az Európai Unió Bírósága elé citálástól egy lépésre került kormány ül majd az EU-ban az asztalfőn. És micsoda időszakban! Európai költségvetés, európai választás, Brexit, migráció. És ez csak a kezdet.

De azt hiszem, az európaiak e tekintetben

a brüsszeli profi apparátus erejében bíznak, mely képes átvenni minden gondot és csak a kirakatot bízza a román elnökségre.

Azt hiszem, ez lenne az egyetlen esély. Vagy talán Dăncilă asszony ragyogó teljesítményében kellene bíznunk?

Valójában az összes nyilatkozatból – Dăncilă asszonyétól Ciamba úréig – egyértelműen kitűnik, hogy ez a román fél óhaja is. Nincsenek törekvéseink, nincsenek saját terveink, csak egy kis pogácsát ennénk, meg készítenénk egy fényképet magunkról az asztalfőn, egy „honest broker” beállással fedve el az űrt: mi semmit sem akarunk magunknak.

Hogy ne akarnánk? Az elnökség minden ország számára rendkívüli esély arra, hogy a központi helyzetéből adódóan elérjen bizonyos célokat, ahogy Bulgária is elérte felvételét Schengenbe.

De ehhez képesnek kell lennünk, rendelkeznünk kellene a szükséges adatokkal. Láttam, hogy mindenki dicsérte – még a Szociáldemokrata Párt tagjai is, méghozzá jogosan – azt az eredeti és elegáns módot, ahogyan Románia párizsi nagykövete, Luca Niculescu átvette osztrák kollégájától az elnökséget. „Meg sem lehetett mondani, melyik a román és melyik az osztrák”, mondta elégedetten Şerban Nicolae.

Pontosan! Nem volt semmi különbség.

De ha Viorica Dăncilă, Petre Daea, Carmen Dan vagy Tudorel Toader lép be a terembe, azonnal látható, kik nem illik oda és ők – sajnos – a románok.

Ahhoz, hogy elérjük ugyanazt, ami Luca Niculescunak sikerült, rendelkeznünk kell azzal, ami a párizsi nagykövetünkben megvan: kultúrával, iskolázottsággal, eleganciával, stílussal, más szóval igazi európainak kell lennünk. Nem tudom, hogy a jelenlegi kabinet miniszterei közül akár egyről is el lehetne ezt mondani, hogy a PSD jelenlegi vezetőségéről ne is beszéljünk.

És még nemzeti célokkal is rendelkeznünk kell, melyek elérésére törekednünk kell. Mit érhetnénk el a pogácsákon kívül, ha az igazságszolgáltatás szétverése az egyetlen témánk? Jean-Claude Juncker pontosan elmagyarázta, hogyan is állunk: „Azt hiszem, a bukaresti kormány nem értette meg tökéletesen, hogy mit jelent az EU-országok felett elnökölni.”

Ki érthette volna meg? Dragnea – 2 év jogerősen + 3 és fél év első fokon – és Vâlcov – 6 év első fokon, falakba és temetőkbe rejtett csúszóvagyonért? Úgy viselkednek, mintha holnap akár a gravitáció törvényét is módosíttathatnák sürgősségi kormányrendelettel, ha úgy ítélnék meg, hogy a nevezett jelenséget románellenességgel vádolhatnák meg egy fel nem újított híd összeomlásáért. Kibékíthetetlen összeférhetetlenség van köztük és a civilizált világ között.

Ez egy másik nagy gond, a proxy-kormányzás.

Az európaiak tudják, hogy Dăncilă asszony csak a hatalom látszata.

Persze, kénytelenek vele tárgyalni, a lehetőségek adta keretek között barátkozni (mennyire naivnak kell lennie valakinek, hogy azt mesélje ártatlanul, miként viccelődött vele a pápa és dugta el a táskájet, mint egy gyermeknek, elhitetve vele, hogy mindaz, ami a bejáratnál nála volt, ott is marad, ő pedig meglepetten elhitte? Istenem!).

Az európaiak tudják, hogy a hatalom valódi birtokosai bűnözők, akikkel még a saját politikai családjuk tagjai sem akarnak már mutatkozni. És valószínűleg az az egyetlen reményük, hogy ki tudja miféle amnesztiás döntéssel mégsem röpítik Romániát a levegőbe az elnökségi időszak kellős közepén. A külföldi sajtó pedig máris rátapintott a lényegre.

A soros elnökség hat hónapjának egyetlen lehetséges haszna – bár ez sem biztos, tekintettel arra, hogy kikkel van dolgunk – azt hiszem az lesz, hogy szigorúan megfigyelés alatt tartják a szervezett bűnözői csoportot és megakadályozzák – amennyire és ahogyan lehet –, hogy valami elfogadhatatlan dolgot tegyen.

Amúgy Isten óvjon bennünket és az EU-t a következő 6 hónapban!

A címet és az alcímeket a szerkesztőség adta.