Oké, az objektív tájékoztatás végett, tessék: az a neve, hogy Daniel Breaz. És november végén huppant bele a miniszteri bársonyszékbe, miután elődjét, George Ivașcut kirúgták.
Na, ez az úr a minap jól bemutatkozott a művelődési bizottságban ücsörgő képviselők színe előtt. Mégpedig azzal, hogy elmagyarázta, mit is szeretne csinálni (amíg ki nem rúgják).
Ezt mondta: „Megpróbálnék (figyeljék a feltételes módot, mert ugye, ez egyben azt is jelenti, hogy nem biztos, hogy meg is fogja tenni, amit próbál) arra összpontosítani, mit jelent az Európai Unió Tanácsa soros elnökségének átvétele, január elsejei kezdettel. Ez a dolog (értik, dolog), formálisan, osztrák kollégámmal, meg is történt, két héttel ezelőtt, Brüsszelben. (A szórendet igyekeztünk megtartani, pont úgy, ahogy a miniszter úr mondta.) Átvettem, elmondhatom, a lécet.”
Hogy mi van? Mit vett át? Valami szimbolikus ajándékról van szó? Egy kék európai kultúrléc, sok sárga csillaggal? Nos, nem. Az van, hogy a miniszter úr nem ismeri kellőképpen a román nyelvet. Vagyis az anyanyelvét. Ugyanis azt akarta mondani, hogy átvette (elmondhatja, ugye) a stafétát. Ami románul ștafetă. Mármint, feltehetően, az osztrák kollégától. Meg formálisan. Igen ám, de nem ezt mondta. Hanem azt, hogy ștachetă. Vagyis léc. Mégpedig nem is akármilyen léc. Az a léc, amelyet az ügyetlen magasugrók le szoktak verni, illetve az ügyesek át szoktak ugrani.
Na, éljen az anyanyelv, éljen a kultúra, egyáltalán, éljen!
Ja, akit esetleg érdekel, meg is nézheti, hogyan nem sikerült átugrania szegény miniszternek a túl magasra emelt nyelvi lécet: