// 2026. november 22., vasárnap // Cecília

„De ki a franc megy Szibériába?”

// HIRDETÉS

Ezt Solymosi Zsolt kérdezte, aki társával, Mátyás-Metz Dáviddal együtt a Selyem útján jutott el a Csontok útjáig – Kolozsvárról Magadanba, terepjáróval.

Egy negyvenéves lelkész-tanár és mérnöknek tanuló, huszonéves egykori tanítványa vesznek egy leharcolt, 24 éves, jobbkormányos Toyota Land Cruisert, amit hétszemélyes járműből kétszemélyes mobil apartmanná alakítanak át, ággyal, hűtőszekrénnyel, zuhannyal, és elindulnak egy 30 ezer kilométeres útra, a világ másik végére – így hangzik egy középkategóriás hollywoodi road movie alapötlete.

Pedig ez nagyon is valós és közép-kelet-európai történet: pontosan ezt tette Solymosi Zsolt, a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium aligazgatója és társa, az elektronikai kérdésekben szakértő Mátyás-Metz Dávid, kalandjukról pedig be is számoltak, a Nyitott szemmel rendezvénysorozat keretében, a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban, ahol – szinte szó szerint – a csilláron is érdeklődők lógtak.

De miért indul el két kolozsvári férfiember egyenesen a Távol-Keletre, miért utazik a sarkkörön túlra? Solymosit, elmondása szerint, a hosszas és mindennapi mókuskerékből, a munkás túlhajszoltságból való időleges kilépés vágya mozgatta – csak ő épp nem valamelyik turistaparadicsom felé vette az irányt repülővel, mert arra mindenki képes – „de ki a franc megy Szibériába?”, ráadásul egy lestrapált terepjáróval. Némi tapasztalata az utazásban persze volt, hiszen ő vezeti évek óta a JZSUK legendás, országhatárokon átnyúló biciklitúráit, de Belső-Ázsia mégiscsak más terep.

Üzbegisztán úttalan útjain|Fotók forrása: Transylvania to Magadan Facebook-oldal

A két vándor - akinek útját a Transylvania to Magadan Facebook-oldalon lehetett követni - ugyanis nem „légvonalban”, Moszkva felé vette az irányt, hanem a Selyemút vonalát követve haladt át Kisázsián, a Kaukázuson, Üzbegisztánon, Kazahsztánon, Mongólián, hogy elérjen az Ohotszki-tenger mellé, a kelet-szibériai tengerpartra, Magadanba. Ez a város legfennebb onnan lehet ismerős számunkra, hogy a második világháborút követően civilek millióit hurcolták oda, az ott működő, még a „Gulág-szigetvilágon” belül is ritka kegyetlennek számító Kolima-vidéki kényszermunkatáborokba.

Ne szaladjunk azonban ennyire előre, hiszen a Solymosiék által szenvedéllyel és élvezettel elmesélt élményanyagban könnyű „eltévedni”, és főként képtelenség visszaadni azt a rengeteg élményt, történetet, benyomást, amely – elmondásuk szerint – érte őket a fél világot átölelő út alatt.

Találkozások ismeretlen helyiekkel (akik közül többeket véletlenszerűen választottak ki a facebookos profiljuk alapján), szintén ismeretlen hazaiakkal (milyen lehet egy magányos bukaresti motorossal összefutni a tajga kietlen útjain?), gasztronómiai élvezetek és „élvezetek”, gyomorszorító katonai ellenőrzések közép-ázsiai diktatúrák határán, Vámbéry Ármin szellemének megidézése Buharában, kalózzenei kollekciók (vagy zenei kalózcédé-kollekciók?) bagóért való felvásárlása Taskentben – elvégre a hosszú-hosszú úton valamivel csak szórakoztatnia kell magát az embernek –, vergődés mongóliai földutakon, jakutföldi hidegben, súlyos történelmi emlékeket hordozó helyszínek meglátogatása – mindez benne van a „csomagban”, amit hazahoztak.

Kadikcsan, a szellemváros

Benne van Beszlán, ahol 2004-ben csecsen és ingus terroristák több mint háromszáz embert, többnyire gyerekeket öltek meg a helyi iskolában egy balul sikerült túszejtő akció során. „Ott láttam életemben először szomorú plüssállatokat” – meséli a torokszorító élményt az unitárius lelkész-vándor. De az is, hogy az utasokat később újdonsült csecsen ismerősök látják vendégül, a legnagyobb tisztelettel és kedvességgel.

Benne van az is, hogy az ember elvetődik egy igazi szellemvárosba: Kadikcsan – amely kezdetben fogolytáborként működött, itt raboskodott a híres író, Varlam Salamov is – egy kilencvenes évekbeli bányarobbanást követően lassan, de teljesen elnéptelenedett, és ma már csak a szél fúj át az elhagyott blokképületek, iskolák, intézmények üres terein, az élővilág jelenlétét pedig csak a grizzlyk közelségére utaló medveürülék jelzi.

És szinte érintetlenül, a kíméletlen időjárás szabad prédájául maradt ott minden (barakkok, szögesdrótok, épületmaradványok) a kolimai bányavidék egykori lágereiben, ahol – mint már tudjuk egy Gulág-kutatóval készült beszélgetésünkből – alig három hetet ért egy emberélet. Az útépítés embertelen körülményei közepette egy méternyi szakasz átlagosan egy ember halálát jelentette, az örök fagy, a mínusz 40-50 fokok világában a halottakat el sem temették, egyszerűen bedarálták őket az útalapba – a Kolima gyorsforgalmi út alatt tíz-, vagy inkább százezrek alusszák örök álmukat, ezért nevezik mindmáig ezt a Csontok útjának. A sztálini terror, a szovjet idők örök mementójaként, amelyet – erősítették meg a kolozsvári utazók – arrafelé (is) máig nagyon sokan visszasírnak.

Gulág-maradványok

De benne van a pakliban az a rengeteg emberség, barátságos fogadtatás, amelyben részesültek. Ez nemcsak a nemzeti hovatartozásuknak szólt (a magyarokkal szembeni tiszteletben sok minden szerepet játszik, a közép-ázsiaiak közt mai napig élő közös – hun – eredettudattól az Ikarusz buszok iránti nosztalgikus rajongásig), hanem annak is, hogy – amint egy kazah férfi megfogalmazta – arrafelé „minden utazó, minden vándor szent”. Nem árt ez egy olyan autóúton, ahol a GPS néha olyanokat mond, hogy „maradj ezen az úton 1800 kilométert, aztán fordulj jobbra...”

Magadanban egyébként szobra van Vlagyimir Viszockijnak, az oroszok fenegyerek nemzeti bárdjának, a „moszkvai Cseh Tamásnak”, aki két dalt is szentelt a börtönvárosnak. Az egyik dalban azt énekelte, hogy „a barátom Magadanba ment, nem küldték, szabad akaratából ment oda”.

Akárcsak a két kolozsvári világutazó.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
A PSD-s főbojár megüzente: az RMDSZ írjon haza, ha nem tetszik neki a közigazgatási reform
Főtér

A PSD-s főbojár megüzente: az RMDSZ írjon haza, ha nem tetszik neki a közigazgatási reform

Csoma Botond nem maradt adós a válasszal, szerinte süket duma zajlott eddig az átszervezésről. És az e heti cukiság: Nicușor Dan felpróbált egy VR-szemüveget, bár ő anélkül is pont ugyanúgy mozog.

Kulákgyerekként megbélyegezték, de nem adta fel, egész életét isteni ajándéknak tekinti a százéves Balogh Gizella (1.)
Krónika

Kulákgyerekként megbélyegezték, de nem adta fel, egész életét isteni ajándéknak tekinti a százéves Balogh Gizella (1.)

Kézdivásárhelyen született 1926-ban, átélte a front borzalmait, kuláklányként kitették az egyetemről, de nem adta fel, tanár lett. Két évtizeden át vezette a kolozsvári katolikus nőszövetséget. A százéves Balogh Gizellával beszélgettünk.

Vége a többszörös időpontfoglalásoknak az orvosnál: a betegek számára a CNP váltja fel a beutalókat és az orvosi leveleket
Főtér

Vége a többszörös időpontfoglalásoknak az orvosnál: a betegek számára a CNP váltja fel a beutalókat és az orvosi leveleket

RMDSZ-es törvényjavaslat: ötvenezer eurós kártérítés a medvetámadások áldozatainak. Továbbá: megkéselt egy nő egy tizenegy éves kisfiút Kolozsváron, egy másik nyolcévest pedig megvert.

Ettől a hétvégétől már gazdag: bement a lottótársasághoz a csaknem egymillió eurós főnyereményért
Székelyhon

Ettől a hétvégétől már gazdag: bement a lottótársasághoz a csaknem egymillió eurós főnyereményért

Jelentkezett a Román Lottótársaság központi székhelyén tegnap a november 12-i Loto 6/49-sorsolás 5 226 582,80 lej (mintegy 980 ezer euró) értékű főnyereményének nyertese.

Kiderült, milyen „kincsekre” bukkantak a régészek a magyar történelem fontos alakjához kötődő nagybányai házban
Krónika

Kiderült, milyen „kincsekre” bukkantak a régészek a magyar történelem fontos alakjához kötődő nagybányai házban

Számos, a 15.–20. századból származó leletet találtak a város legrégebbi polgári épületeként számon tartott nagybányai Hunyadi-házban végzett ásatások során – közölte a Máramaros Megyei Történelmi és Régészeti Múzeum

Száz méter széles vadátjárók épülnek az autópályán a barnamedvék számára
Székelyhon

Száz méter széles vadátjárók épülnek az autópályán a barnamedvék számára

Harmincöt éves a marosvásárhelyi Milvus Csoport, amely a helyi természetvédelmi kutatásoktól az országos és nemzetközi fajvédelemig jutott. A jubileumi sajtótájékoztatón az A8-as autópálya vadátjáróiról és a veszélyeztetett fajokról is beszéltek.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS