Emlékeznek erre az alakra? Az a neve, hogy Valentin Popa. (Ja, érdemes megnézni: román nyelvű Wikipédia oldalán az áll, hogy Románia Szocialista Köztársaságban született. Ami igaz, csak másoknál azért nem ez áll a szülőtelepülés helyén.) Mérnök az istenadta. Egyetemi tanár. A suceavai Ștefan cel Mare Egyetem rektora is volt. Meg tanügyminiszter. Tudják, aki pámblikát mondott pántlika helyett. Bár annak fényében, hogy a nyelvhelyességi zavarok gyakorlatilag a sertéspestisként sújtják az utóbbi idők román kormányait, ezen nincs is mit csodálkozni. Azon talán (még) igen, mekkora seggcsók kell ahhoz, hogy egy ilyen alak legyen az oktatási miniszter.
De: pont egy héttel ezelőtt Popa úr lemondott. Tudják, amiatt a sürgősségi kormányrendelet miatt, amelyben ott volt az a cikkely, hogy a nem román tannyelvű elemi osztályokban coki a tanítóknak, nem oktathatják többé a román nyelvet, jönnek helyettük a jól felkészült román szaktanárok. Aztán jöttek a civilek, az oktatási szervezetek meg az RMDSZ, és a kormányrendelet ominózus cikkelye megbukott. Hát ezért. Persze, Popa mester már a lemondásakor igazi nemzeti hősként viselkedett. Ezt mondta: „Úgy vélem, a román nyelv és Románia nem alku tárgya.”
Olvasson még:
Nos, azóta eltelt egy hét, és ez az alak tartott egy sajtótájékoztatót, melynek során saját miniszteri tevékenységét értékelte. Nyilván nem adott egyest magának. Sőt! Kitartott abbeli meggyőződése mellett, hogy a román nyelvre nagy veszedelem leselkedik a kisebbségi osztályokban. Idézzük? Idézzük: „A saját fülemmel hallottam. Ott voltam, azokban az osztályokban, egyszerű kérdéseket tettem fel a gyerekeknek. Hallottam, amint egy képviselő azt mondta, felnőtteknek való kérdéseket tettem fel. Kérdem én, a viszontlátásra felnőtteknek való? Mert erre se tudtak válaszolni. Szerintem szörnyűség, hogy öt-hat évnyi romántanulás után, heti négy órával, nem tudnak egy rövid párbeszédet folytatni, és az is, hogy egy ilyen rendszert fenn kell tartani.”
A magát egyáltalán nem bukott miniszternek tartó Popa úr a politikusoknak is küldött egy intőt. Hát hogy lehet úgy megszavazni egy kormányrendeletet, hogy el se mennek az illető osztályokba (ahogy ő tette, ugye), és meg se nézik, mennyire nem tudnak azok a kisebbségi gyerekek románul. Ez így nem mehet tovább.
Mi viszont annak örülünk, hogy Valentin Popa úr továbbmegy. Hogy hova, az kevésbé érdekel. Természetesen sajnáljuk azokat a többségi diákokat, akiket tehetségével szekálni fog. Annak viszont nagyon örülünk, hogy a jövőben nemigen fog kisebbségi osztályokat látogatni.