A polgárok meg fognak emlékezni a Nyelvünk Napjáról, ami a Moldovai Köztársaságban a második legfontosabb történelmi esemény a Függetlenség Napja után. A főváros utcáit már fel is díszítették háromszínű zászlókkal, péntekre pedig több tematikus eseményt jelentettek be az egész országban.

Mit fognak ezen a napon ünnepelni az idegen nyelvűek, vagyis azok, akik nem románul mondták ki az első szavakat?

Ezt a kérdést tettem fel Nicolae Cheleşnek (a nevek helyesírása az eredeti, román nyelvű szöveg szerinti – szerk.), egy 25 éves gagauznak. Ő egyike azoknak, akik segítettek gagauz nyelvre fordítani Moldova Köztársaság alkotmányát. A Ceadîr-Lunga járásban lévő Tomai faluból származó Nicolae a Fiatalok az Etnikumok Közötti Szolidaritásért Platform országos koordinátoraként anyanyelve elhivatott népszerűsítője.

Azt mondja, hogy úgy az állami nyelvet, mint ahogy az anyanyelvét is ünnepelni fogja augusztus 31-én. Íme, miért:

„A gagauz nyelv identitásom része, ezen a nyelven gondolkodom, ezen a nyelven mondtam ki először, hogy anya, apa… Ezt a nyelvet tanultam gyermekkorom óta, ezen a nyelven beszélek otthon az anyámmal, a szüleimmel, a testvéreimmel. Ezen a nyelven gondolkodom és fontos számomra. Lényem része, ezzel azonosulok.”

Ennek ellenére, a gagauz nyelven beszélők számának növekedése akadályokba ütközik. Ezek egyike a jelenlegi valósághoz való rossz alkalmazkodás. Nicolae Cheleş azt mondja, hogy sok jogi kifejezés hiányzik, mint például a „demokrácia”, vagy az „emberi jogok”. Ezeket kénytelen vagy körülírni, vagy angol nyelvből átvenni, a területre vonatkozó nemzetközi standardoknak megfelelően.

A gagauz nyelvet a XVIII. század második fele óta használják Moldova Köztársaság területén. De mára ritkának számít. Az UNESCO 2011-ben felvette a gagauz nyelvet az eltűnőben lévő nyelvek listájára, amelyet nagyjából 180 ezren beszélnek az egész világon. Újra Nicolae Cheleşnél a szó:

„Nagy sajnálattal mondom, de még a Gagauzia Autonóm Területi Egység ifjúsága is alig ismeri a gagauz nyelvet és nem nagyon beszéli.”

A barátaival főleg oroszul és románul beszél, ez utóbbit anyja révén ismeri, aki Moldova déli részén született moldovai. Sajnálja, hogy nem ismeri eléggé, hogy helyesen fejezze ki magát és minél több lehetőséget szeretne arra, hogy azt az anyanyelvükként beszélőkkel gyakorolja.

A román nyelv megtanulása az ukrán Lesia Galeţchi számára sem volt könnyű. A 28 éves fiatal nő egy moldovaival házasodott össze és hét éve Chişinău-ban él. Inkább kényszerből tanulta meg az államnyelvet, de most szívesen beszéli.

„Nagyon nehéz volt, amikor idejöttem, mert a nyelv nem olyan egyszerű. Amikor boltba kell menni, de az ember románul válaszol és nem értek egyetlen szót sem. Ezután arra gondoltam, hogy tenni kell valamit, mert ez nem normális. Itt akarok dolgozni és vannak bizonyos törekvéseim. Így aztán egy tanárral tanultam, magánórákat vettem. Nehéz volt és még most is nehéz, nem egyszerű nyelv és elmondhatom, hogy most sem tudok túl jól beszélni, de gondok nélkül olvasok, írok, dolgozom…”

A legutóbbi népszámlálás szerint Moldova Köztársaság polgárainak csaknem 7 százaléka ukrán származású. Ezzel ők lennének a második legnagyobb etnikum az országban. Lesia Galeţchi azt mondja, hogy ha gyermekei lesznek, akkor a legjobbat akarja nekik majd megadni mindkét kultúrából, a moldovaiból és az ukránból is.

„Számomra az ukrán nyelv az anyanyelvem, anyám nyelve. A barátok és a rokonok azt kérdezgetik: »Már hét éve Moldova Köztársaságban élsz, hogyhogy nem felejtetted el az ukrán nyelvet?« Én azt mondom, hogy az anyanyelvet nem lehet elfelejteni. Angolul például nem emlékszem minden szóra, vagy ha nem használod ezt a nyelvet, vagy ha nem használod a román nyelvet, akkor például elfelejthetsz bizonyos szavakat… De azt hiszem, az anyanyelvét az ember sohasem felejtheti el.”

Chiril Căruntu 26 éves, orosznyelvű. Egyetemi évei alatt vállalkozásba kezdett, ami itthon tartja, mondja. Anyja Oroszországból származik és gyermekkorában gyakran töltötte vakációit az Oroszország déli részén lévő Szaratov városban, mely 1500 kilométerre van Chişinău-tól.

„Ez egy egyszerű város, nagyon hasonlít Chişinău-ra. Akkoriban ezekben a városokban egyformák voltak az épületek, nem nagyon éreztél különbséget. Ennek ellenére szép volt. Jártam a Volga folyónál, Szaratov város környékén, nagyon tetszett. Lenyűgöző látvány. Gyermekkoromban ez nagy benyomást tett rám.”

Bár jó tanárai voltak az iskolában, sajnálja, hogy nem tud jobban románul, vallja be Chiril Căruntu:

„Gondok nélkül tudok román nyelven írni, olvasni. Csak a diakritikus jelek jelentenek kihívást. Tudok beszélni, de nehezen tudok párbeszédet folytatni, mert gondjaim vannak a szókinccsel. Mindent értek, de a gyakorlat hiánya miatt gondot okoz szabatosan kifejeznem magam. Beszélned, kommunikálnod kell ezen a nyelven, hogy megérezd, hogy ki tudd magad fejezni, hogy meg tudd érteni.”

Chiril és a többi megszólaló javaslatokat is mondott, amelyekkel népszerűsíteni lehetne a román nyelvet az idegen nyelvűek körében. Véleményük szerint a hatóságoknak jobban ki kellene dolgozniuk a tanmenetet, hogy az intenzívebb, gyakorlati órákra összpontosító legyen, többek között az iskolán kívüli időben is. Úgy gondolják, hogy gyümölcsöző lesz az oktatási reform és a nemzeti kisebbségek integrálására irányuló stratégia végrehajtása is, amely a prioritások között említi „Moldova Köztársaság államnyelve tanulásának, nyelvi képességek és a nyelv presztízsének javítását” 2020-ig. De a vezetőknek a jogszabályok érvényesítése és javítása mellett többet kell tenniük, hogy a román nyelvet az ország minden polgára megtanulja és beszélje.

Az agrárpárti kormány 1994-ben döntött az ünnep eredeti nevének (Román Nyelv Napja – szerk.) Nyelvünk Napjára változtatásáról, amire a moldovai alkotmány 13. cikkelyének rendelkezései miatt volt szükség (míg a függetlenségi nyilatkozatban még a román nyelv szerepel államnyelvként, az alkotmányba a moldovai nyelv kifejezés került; több kezdeményezés is volt az alkotmány módosítására – szerk.). A mai napig nézetkülönbségek vannak a nemzeti ünnep elnevezésével kapcsolatosan.