Andrei Pleșu szerint idegengyűlöleten keresztüli áldozatképzés zajlik Romániában.
Aki újságírásra adja a fejét, az belemegy egyfajta rabságba. „Időszerűségre” vagy ítélve, vagyis a legfrissebb hírek konjunkturális lecsójára. Panaszkodtam már és folyamatosan panaszkodom e kíméletlen sors miatt. Mert 70 évesen is „rabja” maradsz olyan személyek kétfilléres politizálgatásának, akiknek a létezéséről normális körülmények között nem is tudnál.
Még sokat kell olvasnod, még van – talán – néhány terved, de feladod őket, mert elsodornak az egyszerre ostoba, nevetséges és – jaj! – veszélyes mindennapok szelei. Akarod, nem akarod, minden pillanatban szembekerülsz mindenféle büszke „románkával”, akik mindenféle belső „felhatalmazás” nélkül, bármiféle „érdemesség” nélkül, bármiféle jelentős szakmai teljesítmény nélkül kerültek hatalomra. Hol az artikulálni képtelen Andruşcába, hol a nem eléggé iskolázott Popába, hol a szomorú kába Popba, hol a halovány videlei titkárnőbe (Carmen Dan), hol a pajkosan metafizikus Daeába, hol a szakaszvezető papagáj Tudorel Toaderbe, hol – és ő mindennek a teteje! – Viorica Dăncilăba, aki teljesen elvész a nyelvtanban, a térképek, az intézmények, a nehezen felfogható feladatok, a nehezen kimondható szavak és más hasonlók között.
De még ott van a hamleti Dragnea is, akit az a „lenni, vagy nem lenni” dilemma szaggat szét, ami azt a négy idegent illeti, akik maximális kaliberű ellenséges tekintetekkel voltak – súlyos pénzekért – felfegyverkezve, hogy meggyilkolják, meg ott van Codrin euforikus törzsőrmester és a komor Nicolicea, meg Şerban Nicolae, a csintalan zsebjogász és a többi, és a többi. A félelmetes városvédő Fireáról és a craiovai vidám szubrett Olguţáról nem is beszélve. És nemrég éppen Olguţa tette fel az i-re a pontot. Iohannis elnök azért ítélte el az augusztus 10-i könnygáztámadást, mert „német”, vagyis fasiszta, vagyis szakértője az elgázosításnak. Tehát újra bizonyítást nyert, hogy minden bajunk a jövevényektől származik. Ha magunk között maradnánk, akkor fuldokolhatnánk a tejben-vajban, a sírásban-vigadásban, a virágos népi ingekben és a Clarks-bocskorokban…
Már többször is beszéltem a sokat próbált hazánkban zajló idegengyűlöleten keresztüli áldozatképzésről. De a cseppfolyósodott elméjűek, a falelkűek és az „Olguţa” kategóriájú kolhozneveltetésűek kedvéért nem fáradok önmagamat ismételgetni. Az alábbiakban néhány részletet idézek egy két évvel ezelőtt írt cikkemből, amikor Dacian Cioloşt „gúnyolódva” „Julien”-nek hívták (ráadásul a „Cioloş” a „Soros”-ra is hasonlít), Iohannist pedig „Werner”-nek. Hiszen mindketten holmi gonosz „idegenek”, akiket azzal bíztak meg, hogy tönkretegyenek bennünket. Íme, egy kárpótló leltár a német és a román kultúráról, valamint a honi történelem más neves „beszivárgóiról”.
Tehát:
A digitális tartalmak végtelen világában minden azonnal és mindig elérhető. Ez nekünk nem jó, mert bele fogunk őrülni. De talán van megoldás.
Románia hatalmas munkaerőpiaci változásokon ment keresztül az elmúlt évtizedekben. Több generáció is részt vett és vesz ebben, az oktatás pedig nem úgy alkalmazkodik, ahogy kéne. A mesterséges intelligencia pedig tarolni fog.
Biza, nagyon diszkriminatívan, kolonialistán, rasszistán, szuveranistán, mindencsúfistán hangzik a fenti összehasonlítás. De a pőre igazság az, hogy Luke nyer.
A mentális nehézségek esetén a legrosszabb, ami történhet, ha valaki magára marad a problémájával – mondja dr. Kovács Réka Rozália pszichológus, a Sapientia EMTE adjunktusa.
A nagyváradi premontrei apát kilakoltatásáról szóló bírósági döntés félelmetes képet fest az igazságszolgáltatás állapotáról, és az államérdekből elkövetett jogtiprásról.
Sajátos ellentétre derült fény a 166 fős lakosságú Krassó-Szörény megyei Temesfőn: miközben az alapvető szolgáltatások is hiányoznak, a polgármester luxus közlekedési eszközt használ.
Ütközhetnek a román nemzeti fejekben a vonatok, ha a törvény nevében utcák, intézmények nevét kell törölni, mert a névadó személyiségekről kiderül: fasiszták, legionáriusok, háborús bűnösök…
Nem fizetik többé a betegszabadság első napját Romániában, az erről szóló sürgősségi kormányrendelet február elsején lépett hatályba.
Heves indulatokat váltott ki a közösségi oldalakon Korodi Attilának, Csíkszereda polgármesterének az állásfoglalása, amelyben elfogadhatatlannak nevezte, hogy a szélsőséges Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) tüntetést szervezzen a városban.
Elfogadhatatlan, hogy Csíkszeredában egy szélsőséges párt szervezzen tüntetést, embereket mozgatva, feszültséget szítva – jelezte rövid bejegyzésében Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere, az AUR pártra utalva.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A digitális tartalmak végtelen világában minden azonnal és mindig elérhető. Ez nekünk nem jó, mert bele fogunk őrülni. De talán van megoldás.
Románia hatalmas munkaerőpiaci változásokon ment keresztül az elmúlt évtizedekben. Több generáció is részt vett és vesz ebben, az oktatás pedig nem úgy alkalmazkodik, ahogy kéne. A mesterséges intelligencia pedig tarolni fog.
Biza, nagyon diszkriminatívan, kolonialistán, rasszistán, szuveranistán, mindencsúfistán hangzik a fenti összehasonlítás. De a pőre igazság az, hogy Luke nyer.
A mentális nehézségek esetén a legrosszabb, ami történhet, ha valaki magára marad a problémájával – mondja dr. Kovács Réka Rozália pszichológus, a Sapientia EMTE adjunktusa.