Megteheti egy európai képviselő, hogy csak az anyanyelvét beszélje?

Sokan megfigyelték, hogy Viorica Dăncilă tolmácsot vesz igénybe minden külpolitikai találkozóján. Hogyan lehetséges ez, kérdezték tőlem – megbotránkozva – olyan emberek, akik tudták, hogy kormányfővé válása előtt Dăncilă csaknem egy évtizedig az Európai Parlament tagja volt. Lehetséges, hogy egy európai képviselő csak az anyanyelvét beszélje?

Az a válaszom, hogy igen. Szinte az összes brüsszeli és strasbourgi összejövetelen használható az anyanyelv.

A plenáris ülésen, a parlamenti bizottságok, mint ahogy a politikai frakciók gyűlésein is használható a származási ország nyelve.

Biztosítanak tolmácsot, így a kollégák meg fogják érteni. Vannak egyes alkalmak, amikor szűkebb a használt nyelvek listája. Mit tesz egy ilyen esetben egy európai képviselő? Az egyik asszisztensét is elhozza, aki személyes tolmácsként segíti. Többször is megesett velem, hogy olyan kollégákkal beszélgettem, akik csak az anyanyelvükön beszéltek. A munkatársaik tolmácsoltak. Persze, ilyen helyzetben hátrányban van az ember. De nem zárnak ki.

De van még valami. Az informális ismerkedésről van szó. Ez pedig nagyon fontos egy 28 országból érkezett 751 képviselőből álló intézményben. A kollégákkal fenntartott kapcsolat, a szigorúan formális vetületen túlmenően, segít abban, hogy az ember részt vegyen többségek felépítésében – végső soron ez minden képviselő törekvése – és ezen kívül befolyásra tesz szert. Ha csak egy harmadik személyen tud valaki kommunikálni, akkor minimális az ilyenfajta kapcsolatok hozadéka. Képviselő lehet valaki, de nem számít. Ilyen helyzetben volt Dăncilă.

Nevetséges, hogy úgy dolgozik az ember valahol egy évtizeden keresztül, hogy valójában képtelenség őt az intézményi rendszerbe integrálni.

De nem a kormányfői tisztség jelenlegi betöltője volt az egyetlen romániai választott, aki ilyen kényes helyzetben leledzett. Sokan ostoba módon próbálják meg elleplezni ezt a hátrányt: gyakori találkozókat szerveznek Strasbourgba vagy Brüsszelbe cipelt honfitársakkal, hogy megjátsszák egy bizonyos téma iránti érdeklődő közönség létezését és aztán a választókörzetben terjesztik ezt az információt. Nevetséges.

A nyelvi sokszínűség értékes dolog, ezért Európában bátorítják az anyanyelv gondozását. De az európai választásokon indított jelöltek kiválasztásában meghatározó kritériumnak kellene lennie legalább egy világnyelv ismeretének. Sajnálom, hogy ilyen maguktól értetődő dolgokat kell megfogalmaznom. Kénytelen vagyok megtenni, mert – sajnos – úgy tűnik, hogy az itteni pártok nem így járnak el. Ők

inkább a helyi érdekhálózatokat vagy a bizonytalan körvonalú klientúrákat kívánják segíteni.

Saját magukat verik át. Mert ezt a polgárok képviseletének minősége szenvedi meg. És mivel a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát, az imposztorság végül napvilágra kerül. E tekintetben a Dăncilă-kormány sokatmondó: a miniszterelnöki tisztség jelenlegi betöltőjét, akit kinevezésekor – hazug módon – úgy mutatták be, hogy „nélküle semmilyen döntés sem születhetett Brüsszelben”, most minden nap bírálatok érik a nyilvánvaló alkalmatlansága miatt. És nemcsak azért, mert tolmácsra van szüksége, ha egy külföldivel találkozik, hanem azért is, mert még a saját anyanyelvét sem tudja helyesen használni.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.