A kisebbségek diktatúrája

* Már az elején bocsánatot kérek azoktól, akik sértőnek találják majd a kommentáromat. De ha nem beszélek róla, nem jelenti azt, hogy nem is létezik. És a szólásszabadság még mindig szerepel az alkotmányban. Amíg a Iordache-bizottság nem metéli szét az alkotmányt is.

Ma a kisebbségek diktatúrájáról lesz szó.

Sohasem értettem, miért kell a kisebbségeket, a magyart is beleértve, politikai pártokkal képviselni parlamenti szinten.

Mi lenne, ha mi is létrehoznánk egy Romániai Románok Szövetségét? Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy amennyiben folytatódik a demográfiai hanyatlás, néhány évtized múlva kisebbségbe kerülhetünk ebben az országban.

Még egyszer mondom: ha sértőnek találjátok, a ti bajotok. Ha politikailag korrekt ujjak mögé bújunk, nem jelenti azt, hogy a kérdés nem létezik.

Nem tartom helyesnek, hogy egyetlen etnikum pártja, a magyaré legyen a mérleg nyelve olyan törvények esetében, melyek mindenki számára létfontosságúak ebben az országban, a többségi románokat, a kisebbségi cseheket vagy albánokat is beleértve.

Mint ahogy azt sem tartom egyáltalán normálisnak, ha roma kisebbségiek két gerillája közötti utcai harcok tartanak rémületben több tízezer jóhiszemű polgárt. Románt, ukránt, lipovánt vagy mit tudom én milyen etnikumút.

Egy német etnikumú román állampolgár nemrég a többség diktatúrájáról beszélt.

A német kisebbségi állampolgár, véletlenül, éppen Románia elnöke. Azzal a megjegyzéssel, ha megengedik, hogy az a Szociáldemokrata Párt (PSD), melyről beszélt, messze nem a többségi politikai frakció ebben az országban. A többséget a politikailag el nem kötelezettek alkotják. Akik különböző okokból nem szavaznak, például undorból, vagy nemtörődömségből. Így hát tartalmilag, nem pedig formailag, a PSD abszolút kisebbségi. Mint ahogy az a 6 millió román állampolgár is kisebbségi, akik megválasztották elnöknek a német etnikumút, tekintettel a 19 milliós népességre, plusz arra a 4 millióra, akik más többségekbe mentek el dolgozni.

Mint láthatják, mind a rendőrség által meg nem fékezett németvásári (Târgu Neamţ) roma vérengzések, mind az örökké kormányon lévő magyarok, de az amúgy demokratikus választások esetében is csak kisebbségekről van szó. Politikai és néha beszélni nem tudó kisebbségek diktálnak arra vonatkozóan, hogy ki megy börtönbe és ki marad a Képviselőház elnöki tisztségében. Állami, de jól felfegyverzett kisebbségek lőnek könnygázgránáttal más zavargó, de az előbbiek bérét fizető kisebbségeket. Ez fordítva soha nem szokott megtörténni.

Magukat ellenzéknek nevező kisebbségek küzdenek olyan koncért,

amit semmi esélyük sincs megszerezni mindaddig, míg fehérbe öltözött és többséginek álcázott kisebbségek buszokba zsúfolódva Bukarestbe jönnek, hogy megvédjék más, gazdag kisebbségek koncát.

És apropó konc, így jutunk odáig, hogy ravasz kisebbségiek gazdagodjanak meg megvalósíthatósági tanulmányokból és elcsalt pályázatokból, míg útadót fizető állampolgári többségeknek nincsenek tisztességes útjaik. És hasonlóképpen jól helyezkedő kisebbségek különleges nyugdíjakkal, kiváltságokkal és brüsszeli napidíjakkal bírnak, míg az őket megszavazó többségek penészes tömbházakban várják, hogy velük is történjen valami jó.

Politikailag korrekt kisebbségek kényszerítenek többségeket a „roma” kifejezés használatára, miközben ők sem nevezik így magukat és az egyik francia cigarettának Gitanes Blondes, egy spanyol (valójában francia – a szerk.) együttesnek pedig Gipsy Kings a neve.

Sőt, a politikailag korrekt kisebbség azonnal sértődötten pattog,

ha valaki a többségi, román kifejezéseket használja: „megfulladni, mint cigány a parton”, vagy „ez a dolog cigánykodás”. Ebből következik aztán a román állampolgárok többségének a felháborodása is, akiket Európa többi részében cigányoknak neveznek. És nem romáknak, ahogy az politikailag korrekt lenne, nem? Tehát, halló! Ti, akik a mesterséges roma elnevezést védelmezitek, akkor is foglaljatok állást, amikor a franciák minden románt lecigányoznak. Nahát, szabad ezt? Rendben, ezt pont a franciának becézett afrikai bevándorló többségtől kapjuk, merde alors.

Ha megsértettem kábé ötszáz diszkriminációs paragrafust, sajnálom, de vállalom, tekintettel arra, hogy ennek az országnak Románia a neve és nem Roma, Magyar, Pészédés, vagy Varujan Vosganian-i Köztársaság.

Apropó. Miután a büntetőtörvény a kisebbségek önzetlen segítségével ment át a Parlamenten, talán cenzúráznunk kellene Eminescu Harmadik levelét is. Hogy is lehetne többé ilyesmit szavalni?

„Hájnyakú bolgár kufárok, nyúlt orrú görög legénykék:

És e rút pofájú horda mind latin – de talmi csak,

Mind e görög-bolgárocskák: kérkedő Traján-fiak!

Lám, e pestises, bitang had, lám, e piszkos söpredék

Úr hazánkon és fölöttünk, most ez ült fejünkre még!” (A versrészlet fordításának forrása – a szerk.).