És mi van, ha átok a fekete-tengeri gáz?

A Terhes Kristóf (magyar gázszállító, az FGSZ Földgázszállító Zrt. főnöke) által nemrég Bukarestben tett kijelentések felszították a kedélyeket. Az üzletember azt sugallta, hogy Bukarestnek egyszerűen nincs mit kezdenie azzal a gázzal, melyet a fekete-tengeri lelőhelyekből fognak kitermelni. „Nincs petrolkémiátok, nem tudjátok nyersanyagként felhasználni a földgázt.

Mit kezdtek a gázzal? Elégetitek, raktok egy nagy tüzet?”

Terhes kijelentései talán nem vetettek volna olyan nagy hullámokat, ha a magyar kormány nem utasította volna el egy új gázvezeték megépítését, mely az Európai Bizottság által is támogatott BRUA-projekt (Bulgária-Románia-Magyarország-Ausztria) keretében szállította volna a gázt Ausztriáig.

Magyarország… gáz… érdekek… vitás kérdés Budapest és az Európai Bizottság között (nem mintha ez lenne az egyetlen…), tehát minden összetevő megvan egy szenvedélyes vitához Bukarestben. Csak arra ügyeljünk, nehogy belevigyen bennünket a susnyásba.

Tehát szerencsés nemzetnek tűnünk. Egy nagy gázlelőhely van a területi vizeinkben.

Az Ásványi Források Országos Ügynöksége (ANRM) állítása szerint, a tartalék eléri a 200 milliárd köbmétert. A jelenlegi évi 10-11 milliárd köbméteres fogyasztás mellett (amelynek a 90 százaléka hazai termelésből származik), a tartalék kb. 20 évre lenne elegendő. És ez csak az, amiről pillanatnyilag biztosan tudunk, de további új lelőhelyeket is találhatnak. Mert ahol most vannak, lesznek majd később is.

A következő a kérdés: képesek vagyunk eséllyé változtatni ezt a gazdagságot, vagy átok marad?

Igen, a természeti kincsek a világon sok nemzet számára inkább a fejlődés esélyét veszik el.

Afrika az a kontinens, mely messze a legtöbb földalatti gazdagsággal rendelkezi, egyben a legszegényebb. Hasonló a helyzet Dél-Amerikával. Nézzék csak meg Venezuelát. Nézzék meg Oroszországot, a kolosszális forrásaival és azzal a szegénységgel, melyben a lakosság nagy része vergődik.

A gazdag nemzetek közül kevésnek vannak jelentős energetikai forrásai és más földalatti kincsei. Dánia, Írország, Japán, Dél-Korea, Belgium, Ausztrália, Svédország, Ausztria, Finnország és mások nem forrásokra, hanem inkább intelligenciára alapozva építettek fel virágzó társadalmakat.

Az Egyesült Államok rendelkezik forrásokkal, de nem lehet azt állítani, hogy ezeknek meghatározó szerepük volt e nemzet erejében. Hollandia és Nagy-Britannia akkor fedeztek fel gáz-, illetve olajlelőhelyeket, amikor már virágzó és demokratikus nemzetek voltak. Akárcsak Norvégia.

A források nem jelentenek garanciát a jólétre és még kevésbé a demokráciára.

Ellenkezőleg, mohó, mélységesen korrupt és szükség esetén erőszakos elitek megerősödésének alapját képezhetik.

Ezek képesek lesznek a lakosság széles rétegeit függőségi helyzetben tartani, adva nekik néhány morzsát a források kitermeléséből származó óriási nyereségből és meg fogják fojtani a társadalom összes dinamikus kategóriáját, melyek a források átlátható, mindenki javát szolgáló kezelését követelik majd. Az elitek pedig az így megszerzett pénzből meg tudják majd venni a világ többi részének hallgatását. Valamint fegyvereket a lázadások megakadályozásához.

Ez történik a közép-ázsiai olaj- és gáztermelő köztársaságokban, ez történik Azerbajdzsánban, ez történik évtizedek óta Mianmarban, a világ egyik legnagyobb gáztartalékával rendelkező országában és – természetesen – ez történik Oroszországban. Ez történik az Öböl-menti abszolutista monarchiákban és az ajatollahok Iránjában. És ha azt kérdezik, miért képes még talpon maradni a venezuelai kormány, a gazdasági katasztrófa ellenére, már meg is találták a választ.

És mi köze van ennek a magyar vezető kijelentéseihez? Nos, íme: Románia jó lehetőségnek tekintheti a forrásokat a hazai fogyasztás kielégítésére, ami azzal a kockázattal jár, hogy egy – legalábbis középtávon –

elmozdíthatatlan politikai-gazdasági oligarchiát hoz létre.

Vagy pénzforrásként tekinthet a gázra, mely bárkinek odaadható, aki kész fizetni érte, az így megszerzett pénzt pedig infrastruktúrára és kutatás-fejlesztésre lehet fordítani, az egyedüli területekre, melyek a következő nemzedékek számára is szavatolhatják a jólétet.

Lehet, hogy nehéz elismernünk, de a magyarnak valahol igaza van. Ahelyett, hogy mi égetnénk el a gázt, inkább égessék el mások, mi pedig az ezért kapott pénzt fektessük be intelligensen és átlátható módon.

Körülnézve azt fogjuk megállapítani, hogy ahol nincsenek konszolidált demokráciák, a természeti források inkább a zsarnokok megerősödését szolgálják. Vajon eléggé konszolidált demokrácia Románia, hogy képes legyen megküzdeni a források átkával?

Az alcímeket a szerkesztőség adta.