A nap, amikor Klaus Iohannis elnök mandátuma véget ért?

Klaus Iohannis elnök óriási csalódást okozott a közvéleménynek azzal a katasztrofális eljárással, amellyel az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) vezetője leváltásának döntését kezelte. Bármely racionális ember megérti, hogy egy hónapnyi húzódozás után az elnöknek tiszteletben kellett tartania az Alkotmánybíróság (CCR) döntését. Nem volt más lehetősége. De azt senki sem képes felfogni, hogy

miért tette ezt harc nélkül és ennyire kevéssé elegáns módon.

Nem kért magyarázatot a Bíróságtól, ahogy arra sokan számítottak az olvasásnak (az elnök arra hivatkozva halogatta 33 napig a döntést, hogy „még olvasnia kell az ítéletet” – a szerk.) szentelt ennyi hét után. Nem talált megoldást arra, hogy valamiféleképpen mégis hasznosítsa Kövesit, azt a kellemetlen benyomást keltve, hogy alig várta, hogy megszabaduljon tőle. Egyetlen szóval sem köszönte meg azokat a szolgálatokat, melyeket a DNA vezetője a román államnak tett, a legkisebb olyan gesztust sem tette, amelyből az következne – egy ennyire kényes pillanatban –, hogy nagyra értékeli a tevékenységét.

Végül még a döntését sem volt mersze vállalni, a szóvivőjét küldte bejelenteni a leváltást. Ez egy első látásra érthetetlen viselkedés, de vannak magyarázatok. Az egyetlen kiút, amelyet a DNA vezetője hajlandó lett volna elfogadni, az lett volna, ha az elnök kinevezi az Alkotmánybíróságra. De ezt a lehetőséget elpuskázták, és ahelyett, hogy Petre Lăzăroiu bíró távozott volna a CCR-től, Simina Tănăsescu elnöki tanácsadó ment el Cotroceni-ből (annak a vádnak a nyomán, hogy megpróbált nyomást gyakorolni Lăzăroiu bíróra – a szerk.).

Minden információ azt mutatja, hogy Klaus Iohannis elnök

az utolsó pillanatig azt remélte, hogy Laura Codruţa Kövesi magától távozni fog.

De ez a Tudorel Toader által megfogalmazott leváltási okok elfogadását, a korrupcióellenes ügyészség csúcsáról történő megalázó eltávolítását jelentette volna.

Következésképpen az elnök álma nem teljesült, pénteken pedig, amikor Laura Codruţa Kövesi bejelentette, hogy nem mond le, világossá vált, hogy Klaus Iohannis számára nem maradt más, mint a leváltás döntésének vállalása. A G4Media.ro által megszerzett információk szerint, Cotroceni-ből már pénteken megüzenték Laura Codruţa Kövesinek, hogy le fogják váltani. Nagyon valószínű, hogy Laura Codruţa Kövesi szintén pénteken tartotta szükségesnek megüzenni az elnöknek, hogy ne remélje, hogy majd magától távozni fog, és ezt nyilvánosan is bejelentette.

Arra, hogy az utóbbi napokban megromlott kettejük között a viszony, bizonyíték a DNA vezetője által Iohannis elnöknek címzett kirobbanás, miután a cotroceni-i szóvivő bejelentette a leváltását: „A Románia elnöke által kibocsátott leváltási rendelet nagy kérdést vet fel. Vajon a főügyészek önkényesen alá lesznek rendelve az igazságügy-miniszternek? Nem kommentálom az Alkotmánybíróság döntését, de rá szeretnék mutatni, hogy az indokolás azt sugallja, a jövőben az ügyészek az igazságügy-miniszter alárendeltségébe kerülhetnek, és ezért azt hiszem, továbbra is szükség van ennek a tisztázására.” Más szóval, Kövesi az elnöki mandátum alapjaira mért csapást.

Ha Klaus Iohannis elnök elveszti az igazságszolgáltatás és a korrupcióellenes harc védelmezője hírnevét, akkor nem sok minden marad a mandátumából.

Ezért nagyon fontos gondosan kezelnie azt, ahogy Kövesi távozik a rendszerből. A korrupcióellenes ügyészek reakciója a legjobb bizonyítéka annak, hogy az elnök nem járt el megfelelően: a rendszer demobilizálódott. Az ügyészek arra számítottak, hogy az elnök harcolni fog a függetlenségükért, tisztázást kér a CCR-től az ügyészek igazságügy-miniszternek való alárendelése ügyében és személyesen is jelzi, hogy támogatja a korrupcióellenes harcot. (További részletek itt.)

Mindezek mellett a közvélemény és a kulcsfontosságú intézmények egy gyenge, a korruptak szövetsége által könnyen kiiktatható elnököt láttak, olyan elnököt, aki megijedt a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke, Liviu Dragnea felfüggesztésre vonatkozó fenyegetőzéseitől és a nagyszebeni házzal kapcsolatos botrány (a Iohannis-család eddig már két olyan nagyszebeni ingatlant veszített el, melyeket állítólag csalárd módon szolgáltattak vissza olyan személyeknek, akik aztán továbbadták azokat az elnöki párnak – a szerk.) kapcsán ellene megfogalmazott összes fenyegetőzéstől és vádtól.

Az elnök támogatói egy bátor és harcias elnököt szerettek volna látni, aki akár még a parlament általi felfüggesztését is kész megkockáztatni, aki bármilyen eszközzel, akár még népszavazással is harcol az ügyészek függetlenségéért.

A karrierje ezen kritikus pontjába érkezett Klaus Iohannis elnök számára

elég nehéz lesz visszaállítania a belföldi közvélemény és a kulcsfontosságú intézmények bizalmát abban, hogy valóban harcol –

nemcsak ritkán elejtett szavakkal, de tettekel is – a jogállamiságért és annak szavatolójáért, a független igazságszolgáltatásért. Sokatmondó, hogy a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) nyíltan helytelenítette Iohannis elnök viselkedését. Az USR vezetője, Dan Barna megfogta az államfő által elkövetett tévedés lényegét: „A PSD-vel folyó harcban való korlátozott szerepvállalás megmutatta, hogy ez egy kudarcos stratégia.”

Persze, a közvéleményt az érzelmek mozgatják és a társadalmon belüli hangulat megváltoztatásához elég lesz néhány nyertes lépés. Csakhogy Iohannis elnök mandátuma eleje óta minden áron másfajta politizálást akart, másképpen akart cselekedni, mint elődje, Traian Băsescu tette. De azzal, hogy valóban teljesen másképp járt el, mint az előző elnök, vagyis passzivitásával, nyugalmával és távolmaradásával Klaus Iohannis nem ért el túl sok mindent.

Klaus Iohannis június 23-án bejelentette, hogy indulni akar egy új mandátumért. Ma, a DNA vezetőjének méltatlan körülmények közötti leváltása után sokakban felmerül, hogy megérdemli-e még egyszer a szavazatukat. Egy másik jogos kérdés az, hogy vajon nem ért-e máris véget az elnök mandátuma.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.