Business as usual
Szerző: Sabin Gherman
2018. július 10. kedd, 15:30
A szabadságért bármilyen árat meg szoktak fizetni. Ez van a legendáriumokban is. Sabin Gherman írása.

Észrevetted? Az aljasság napján, amikor leterítették az igazságszolgáltatást, a teleormani bukott diák azzal állt a világ elé, hogy miként fogja majd ő megvédeni Románia forrásait, vagyis a fekete-tengeri gáz Romániáé marad és így tovább, meg bla-bla-bla.

Első látásra egy megfáradt ember harcol a globális falka ellen,

mely „gyarmatot csinál belőlünk”, mely nem akarja, hogy „több pénz legyen a románok zsebében” és más hasonlók, ismered már a szocialista banda szövegeit. Ha viszont egymás mellé teszed a dolgokat, akkor a helyzet a következőképpen áll: ez jelzés azoknak a nagykövetségeknek, melyek elítélni merészelik a Szociáldemokrata Párt (PSD) igazságszolgáltatás elleni rohamát, jelzés a nyugati befektetők felé, akik nélkül amúgy Románia, mióta lenullázta az iparát, még egy csövet sem tud a hullámokba ereszteni: „Ha nem adtok nekünk szabad kezet, akkor az országaitokból érkező befektetők előtt zárva lesznek az ajtók.”

Ez a jelzés elsősorban az Egyesült Államoknak szól, a július 4-i üdvözletek pedig csak megerősítik azt, hogy Dragnea mindenképpen tárgyalni akar – már van egy felfüggesztett börtönbüntetése, ha újra elítélik, ez súlyos éveket jelent a rácsok mögött. Azt választotta, hogy

rossz rendőr lesz a tévében és ügyeletes nyávogó a kulisszák mögött.

Ha ez a manővere nem jön be, akkor a saját pártja szurkos üstjében fog főni, azok éljenzése közepette, akik korábban az ajtót nyitogatták előtte.

Mit tesznek majd a nagykövetségek? Általában közvetlenül minden egyes marhaság megszavazása után a jogállamiságról és értékekről tettek határozott kijelentéseket; ők biztosították a lélegzetvételnyi oxigént, amely még felszínen tudta tartani a debilis demokráciánkat. Ezzel szemben mi van most? Néma csend. Plusz: Tăriceanu egy nappal az aljasság után elmegy elmagyarázni nekik, hogy a roham valójában nem roham, hanem az ügyészek és bírák, a párhuzamos állam gonoszai által bántalmazott polgár megvédésére irányuló igyekezet. De ez csak színjáték, egy bohózat.

A civilizált országok és különösen az Amerikai Egyesült Államok nem tárgyalnak sem terroristákkal, sem zsarolókkal;

ezek előbb-utóbb elcsúsznak egy banánhéjon, vagy elüti őket egy hajó valamelyik gyalogátjárón. Most sem lesz ez másképpen, akármennyire is bízik a szocialistoid banda a forrásokat a szabad kezekért cserébe alkuban, akármennyire is igyekezne szemezni a Fehér Házzal a teleormani milicista. Ha lenne egy képzett nép és egy politikusi bűbájokkal szemben immunis rendszer, akkor az állam intézményei magyarázatokat követelnének, és nem tudom, lenne-e Romániának annyi börtöne, hogy a román politika összes ügyeskedője elférjen bennük. Akkor talán több millióan lennénk az utcákon és a videlei titkárnő (Carmen Dan belügyminiszter – a szerk.) csendőrei már nem mernének könnygázzal lövöldözni.

A játék még zajlik – és bár a stadion alá van aknázva, a szocialista csapat a bírókra gondolva reszket: a bon entendeur, salut!

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/27313
Legalábbis ezzel nyugtatta néhány brit miniszter az üzletembereket. Lehet, hogy mégsem Románia kell majd levezényelje?
Gyűlöletbeszédet tartalmaz a kötelező román tananyag, a Harmadik levél. Legalábbis a Facebook algoritmusai szerint.
Az EP-képviselőket inkább a román igazságügy helyzete foglalkoztatta, mintsem az, hogy melyek a román elnökség prioritásai.
Csak januárban 310 ezer lej közpénzt bulizik el a kincses város.
Csak a jó ég tudja, mire lenne jó egy álhír-óra a jelenlegi középiskolai tantervben. Hacsak nem további álhírek terjesztésére.
Most először foglalták bele a bányászjárás dossziéjába tételesen, hogy melyik államigazgatási szerveket terheli a felelősség.
Hozta a formáját a botrányhős.
Az ország Bukarest ellen? Nem lenne rossz, ha a régiók végre a sarkukra állnának. Bár a harc még nem igazán kezdődött el. Sabin Gherman írása.
Jól beolvasnak Bukarestnek a kisegyesülés évfordulóján.
Repülés a behavazott fenyveserdők fölött.
Egy régóta húzódó küzdelem ért véget a kolozsvári bíróság döntésével.
Nagyjából sehova. Mert lehet, hogy hősies dolog ennyi ideig protestálni, ám a mioritikus politikai valóság keményebb dió.
Ha romániai foci szeretve gyűlölt magyar csillaga interjút ad, arra bizony oda kell figyelni.
Egy liberális képviselő korlátozná a jogosultak körét.