Sötét jövőnek néz elébe a mioritikus haza. Sabin Gherman írása.
Ne higgyük, hogy ebben az országban mindenki meg van rémülve a szocialistoid banda ideológiai kábulatától – nem mindenki emlékezett meg, például, a bányászjárások őrületéről, nem mindenkiből váltott ki undort az a csúfság, amelyben ugyanez a banda Simona Halepot részesítette.
Az egy évvel ezelőtt még tisztességesnek tűnő pártaktivisták vagy a szociáldemokráciát tényleg becsületből választó egyszerű emberek közül sokakat elöntött a gyűlölet és vakon követik a teleormani vezért. Románia két év alatt annyit esett vissza, amennyi két korszakra is elég lenne – ez
amikor egyesek harcoltak és meghaltak, mások tapsoltak, a többség viszont hallgatott.
Másrészt elhalni tűnnek a nagykövetségek megmentő hangjai. A kormányzati kofák még az Európai Bizottságnak is nekimentek – arra intve, hogy legyen „óvatos” és fontolja meg a szavait.
Az Európai Parlamentben a választottak végighallgatták azt a szégyenletes diskurzust, mely szerint csak egy összeesküvés akadályozza bejutásunkat Schengenbe – merthogy a hollandok – Istenem! – csak a konstancai kikötőért cserébe adnák a beleegyezésüket; egy szót sem ejtenek a korrupt vámosokról és az Unió határainak biztonságáról. A legnagyobb román párt vezére, miután pincérkedett egyet az AEÁ-ban (utalás Liviu Dragnea 2017. januári látogatására, amikor Donald Trump elnök kegyeit kereste – a szerk.), most a NATO-val cirkuszol, mert az nem fogadja el dél-amerikai fantáziáit.
Nem kell ezen csodálkozni: Romániának egész történelme folyamán üvegcsontjai voltak – elég volt egy maroknyi ravasz ostoba, hogy gajra vágjon bennünket. Azt a gondolatot, hogy az Európai Unió és a NATO történelmi lehetőségeket jelentenek számunkra, lassan-lassan felváltja a meddő büszkeség, hogy akár a nyugatiak szabályai nélküli is ellehetünk. Lassan-lassan Nyugatról Keletre váltják az irányt.
semmi sem igazolja az európai értékekhez való tartozást. Nincs már semmilyen közéleti etika, semmilyen bizonyíték arra, hogy még érdemes megbízni ebben az országban. Az 1990 júniusában rólunk kialakult kép vetül rá arra, amit ma átélünk – sokan mondogatják, nyilvánosan szégyenkezve, hogy „Isten őrizzen minket az erőszaktól”, de ugyanazok tekintik megoldásnak az erőszakot; és elég lesz egy téglával beverni valamelyik kormánymegbízotti hivatal ablakát, mert további ezrek repülnek majd arra.
Ennek ellenére Dragnea bukni fog, a körülötte lévő bandával együtt. Válságok, vergődések, erődemonstrációk fognak következni, de akkor is bukni fog. Mi marad majd a bukása után? Káosz. A Grindeanu/Tudose/Dăncilă után következőknek olyan sok mindent kell majd kijavítaniuk, hogy nem biztos, hogy lesz idejük azt is elmagyarázni, mennyi ostobaságot örököltek meg a PSD-s kormányzattól; a külpolitikában évekre lesz szükségünk, hogy visszaépítsük a kiszámítható és tisztességes partneri hírnevünket. Mindezen erőfeszítések mellett ott csillognak majd az éhes pincéri szemek.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
Románia kiutasíthatja az orosz nagykövetet, ha újabb orosz drónok hullanak az országra. A személyi igazolványáért ment a plázába egy férfi, öt év börtön lett a vége.
Ilie Bolojan ügyvivő miniszterelnök kinevezte Lőrincz Helgát az RMDSZ javaslatára az Országos Tulajdon-visszaszolgáltatási Hatóság (ANRP) elnökévé.
… a konstancai orosz főkonzul elhordta az irháját, de az orosz zászlót ott hagyta emlékül az épület tetején… és egy PSD-s polgi nagylelkűen kölcsönadja saját úszómedencéjét a helybeli gyerekeknek.
Heherészve, előítéletekre épülő székely vicceket olvasgatva gyűjt követőket egy podcastműsorban két csíkszeredai önkormányzati képviselő. Miközben tanácsosként egyetlen határozattervezetet sem nyújtottak be.
A recsenyédi unitárius templom karzatának padlózata alól nemrég előkerült négykötetnyi iratanyag új fejezetet nyithat a település történetének kutatásában. Nagy Adél lelkésznő a véletlenszerű feltárásról, az iratok érdekességéről beszélt a Krónikának.
Felrobbant egy tengeri drón pénteken a konstancai kikötőben; a robbanás hangja a környező lakónegyedekben is hallható volt.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.